•Chapter 25•

180 11 8
                                    

^Hye Min szemszöge^

Összevesztünk! Kész! Ismételten kezdődik minden előröl! ... Remek! Még a legjobb barátommal se beszélhetek, mert abból csak a baj lesz! A szobám irányába indultam és rögtön be is zárkóztam... Az ágyamra vetettem magam fejjel a párnába...

-Oh, hogy a...! -morogtam a párnába...-Sebaj!-felálltam a helyemről és a szekrényemhez indultam..

Kikaptam gyorsan kedvenc ruhámat és azonnal fel is vettem magamra...  Táskámat vettem vállamra és egy bevásárlási útra indultam... Nem tudom, hogy miért, de ez lenyugtat.. Legalább is, próbálom lenyugtatni magam... Túl sok a feszültség, ami körbezár... [...] ... Meg is érkeztem és beljebb léptem az ajtón... Kedvesen köszöntem, amit viszonzott pár alkalmazott... Lassan indultam meg a tejtermékek felé, de annyira lefoglaltak a kis aranyos plüssök! Főleg a kis cuki kutyus, aki még ugatni is tudott... Egy robot kiskutyus! Nagyon édes!

-Azt hiszem elloptad a szívem! -mosolyogva vettem ölembe a kis aranyost...

-Ugye, milyen aranyos?? -kérdezte egy ismerős hang és felé fordultam...

-Jin?? -lepődtem meg...

-Talált! ... Figyelj! Sajnálom, amit tettem, de azt főleg, ahogy bántam veled! Csak féltelek attól a g...

-Ki ne mond! Egyáltalán nem az, ahogyan te azt gondolod! -védtem meg...

-Kérlek! Bocsáss meg ennek a lüke személynek, akit úgy szeretsz!-könyörgött..

-Nem! Nem szeretlek! ... Hanem imádlak! -hülye létemre nyakába borultam...

Viszonozta ölelésem, de annál inkább szorosabban...

-Én még jobban!-suttogta...-Szeretnék valamit mutatni!-hátrább léptem értetlenül..

-Huhh??

-Ahw.. Csak gyere!

-Dee...-kezemen fogva hurcolt ki a boltból....

... [...] ... Semmi nélkül indultunk el valami helyre, amit nem is igen ismertem! Végig  fogtuk egymás kezét, amíg meg nem érkeztünk! ...

-Nos, megérkeztünk, de előbb csukd be a szemed! ...És ne less!

Szememet becsuktam és a kezemmel takartam el, hogy ne tudjam meglesni a kisebb meglepetését!

-Okés, becsuktam! De mire készülsz pontosan?? -kérdeztem érdeklődően...

-Meglátod, addig maradj itt! Mindjárt jövök! -hallom, ahogy messzebbre fut...

-Csak siess! -motyogtam magam előtt...

Még mindig tartottam csukva és a szemem előtt a kezemet, de már kezd zsibbadni és még mindig nem ért vissza.. [...] ... A végén kezdtem feladni, így levettem a kezemet!

-Hol marad már??-összeszorítottam a szemem és egy pukkanó hangot hallottam meg, amitől összerezzentem...

Majd emberek visítására és ordítozására lettem figyelmes! Amilyen kíváncsi természetem van, úgy ki is nyitottam a szemem és igyekeztem a hang és a tömeg irányába! Hosszú út sétálás után meg is érkeztem a helyszínre, de még nem láttam semmit! ... A földre pillantok és vértócsát veszek észre...

-Úristen! ...-riadok meg és szétoszlik az odagyűlt emberek...

És ekkor pillantom meg a földön heverni! ...

-Uramisten!-kiabálom és felé rohanok, de már könnyeim folynak...

-Nyugodj meg, kislány! Már hívtuk a mentőket! -nyugtatott egy vadidegen!

BAD BOY || FanfictionWhere stories live. Discover now