Enyém Vagy! +18 [ H.S. ]

Part five

   Nem hazudott mikor azt mondta hogy záráskor jön értem. Tényleg jött. Kérdőre kellene vonnom. Nem azért mert jött, hanem hogy honnan van ennyi pénze, és mindezt miből tudta finanszírozni.

- Szia Hev - köszönt barátságosan. Fekete vans cipő, egy fekete csőnadrág, és egy fehér póló volt rajta, ami sokat engedett látni tetoválásaiból, és kidolgozott testéből.

- Kérlek ne hívj így! - mondtam köszönés helyett. Egyáltalán nem örülök annak hogy értem jött.

- Elmegyünk vacsorázni. - jelentette ki, és az előző mondatom a kukába dobta.

- Nem Hardin! Én hazamegyek! - néztem rá szúrós szemekkel, közben kivettem a zárból a kulcsot. Hardin enyhe gonoszkás mosollyal nézett rám. Visszafordultam felé és hozzátettem: - egyedül!

- Ezért jöttem el érted? - nézett rám kiskutya szemekkel, amit akaratlanul is megmosolyogtam. Ez a férfi olyan érzéseket vált ki belőlem amelyeket ezelőtt még soha senki.Óvakodj tőle! Figyelmeztet belső hangom.

- Hardin, kérlek. - próbálkoztam, de akkor már tudtam hogy mindhiába.

- Heaven, kérlek. - utánzott. Mitagadás, neki sokkal jobban állt mint mikor én mondtam.

- Ajh. Jó. - sóhajtottam. - De először lezuhanyzom, otthon!

   Hardin beleegyezően bólintott, és kinyitotta nekem az anyósülés ajtaját. Mikor Ő is beült a motor felcsengett és elindultunk hozzánk,bediktáltam a címet és pár perc múlva már ott is voltunk.
Kiszálltam az autóból, majd Hardin is ugyanígy tett.

- Hé hé, Te meg hová? - kérdeztem mikor mellém lépett a lépcsőház előtt.

- Kíváncsi vagyok hol laksz. - mosolygott. Ez a mosoly az a fajta, amely minden nőt azonnal levesz a lábáról. Gödröcskéi pedig méginkább vonzóvá teszik.

- Te most ezzel azt mondod hogy fel akarsz velem jönni a lakásomra? - néztem rá kíváncsian. Nem örülök hogy velem akar tartani, ugyanis Philip nagyon nem örülne neki.

- Igen, pontosan azt! - nevetett fel.

- Nem hinném hogy ez jó ötlet. - kezdtem el piszkálni a cipőm orrát.

- Philippe miatt? - kérdezte.

- Philip! Nem Philippe! - morogtam rá. - És különben is honnan tudod hogy vele lakom?!

- Sok mindent tudok rólad Hev - somojgott.

- Ez hihetetlen - tártam szét a karom és az égre néztem, amely kezdett beborulni. - Na. Gyere - fogtam meg a karját és húzni kezdtem a bejárat felé. Hátrapillantottam hogy lássam az arcát, melyen egy önelégült mosoly jelent meg. 

- Philip! Itthon vagyok! - Kiáltottam el magam és becsuktam magunk mögött az ajtót. Hardin körültekintett szerény hajlékunkban és úgy láttam lenyugtázta magában hogy mi nem élünk olyan nagy lábon mint Ő. 

- Szia ... sztok! Philip Murphy - Nyújtotta kezét furcsa tekintettel barátom Hardin felé, melyet készségesen elfogadott az idegen. 

- Hardin Black. - Mosolygott.

- Hardin egy ismerősöm. - Zártam rövidre magyarázkodásom.

- Értem, kerülj beljebb. - Mondta Hardinnak Philip. 

- Na jó. Én most kicsit magatokra hagylak Titeket. - Motyogtam és elindultam a fürdő felé, fél pillantást vetettem Hardinra aki egy laza kacsintással "válaszolt". 

   Miután a jóleső zuhanyzásnak véget vetettem, a törülközőt magam köré csavarva léptem ki a fürdőből. Halk kacajokat hallottam a nappaliból és kikukucskáltam. Hardin és Philip a TV előtt ülve valami szivatós videókat néztek, melyeken jót nevettek. Remek. Philip kedveli. A szobámba érve kinyitottam magam előtt a kétajtós gardróbomat majd keresgélni kezdtem valami elfogadható hacukát a vacsorához. Egy vajszínű egyberuhára esett a választásom melynek hátul a derekamig kilátszódik a hátam, elől pedig kihangsúlyozza kerek dekoltázsom. A cipőmmel nem bíbelődtem annyit mint a ruhával egy fehér nem túl magas tűsarkúra voksoltam. Hajamat kiengedtem mely árva hullámokban omlott lapockám alá. A sminkelés sem volt túl nagy feladat, némi alapozót, sok szempillaspirált tettem fel, végezetül egyel sötétebb árnyalatú rúzst mint a bőröm színe, és a szemöldökömet is kihúztam. Késznek nyilvánítottam magam, és kiléptem a szobából.