Egy örök barátság

0,5 fejezet: Lopott csók

Frerin dühösen csapta be maga mögött az ajtót. Idegesen tűrte hátra a haját, ami a szemébe lógott.

- Mert te is Durin vagy – morogta a férfi bátya hangját utánozva gúnyosan – köpök rá. Akkor sem fogok el menni, ha maga Mahal jönne értem – fordult az ajtó felé vicsorogva mintha fivére mögötte lenne.

- Hová nem fogsz menni? Szólalt meg Artemys a lépcső alján ülve ölében egy könyvel. Frerin ijedten kapott a szívéhez és ugrott hátra.

- Te meg mit keresel itt? Kérdezte dühösen.

- Itt lakóm, ha nem emlékeznél.

- Az tudom, de mit keresel itt lent? Ha valaki meglát – tárta szét a karjait dühösen a férfi.

- Akkor azt látja, hogy egy nő olvas. Nem vagyok igazán feltűnő, sokan törpnek néznek, mint dúnadánnak. Vont vállat a nő.

- Törpnek? Nem is hasonlítasz rájuk, ha csak arra nem, hogy apró vagy.

- Na, mindegy. Legyintett Artemys és felállt – mesélj nekem, mire ez a nagy ajtócsapkodás. Mit mondod a bátyád, hogy így őrjöngesz?

- Nem őrjöngök – sziszegte Frerin – csak dühös vagyok.

- Persze, hadd halljam – csapta meg kedveskedve a könyvel a nő Frerint – mi bánt?

- Hosszú – kerülte ki a nőt és felcsörtetett a lépcsőn.

- Én ráérek – kiáltotta Artemys és szép lassan halkan dúdolva utána eredt. Frerin bosszúsan feltépte az ajtóját egyenesen az asztalához sietett ahol egy üveg bor volt kikészítve. Kihúzta a dugott és rá húzott. Nagyot csettintett a nyelvével mikor végzet.

- Meg árthat, ma nem ettél semmit és amúgy sem bírod piát – dőlt az ajtófélfának Artemys.

- Hallgass, kérlek szépen – fordult feléje a férfi – ma hadd részegedjek le.

- Miért? Talán annyira szeretsz rosszul lenni? Mert holnap az lesz a műsor. Meséld már el mi bánt téged, hogy az italba menekülsz? Frerin a fejét rázta és a nőre mosolygott, majd leült a karos székébe.

- Ülj le – intett a férfi, mire Artemys becsukta az ajtót és a Frerin melletti székbe telepedet le törökülésben.

- Hallgatlak, kedves – könyökölt a térdeire Artemys.

- A bátyám egy ünnepséget szervez. Mondta Frerin és újból rá húzott az üvegre.

- Ennyi? Lepődött meg a nő.

- Mi az, hogy ennyi? Meredt rá rémültem a férfi – tisztábban vagy vele mi lesz azon a nyüves ünnepségen? Tisztábban? Persze, hogy nem, hiszen te még nem vettél soha ilyen részt.Húzott az üvegre a férfi és szemrehányóan meredt a nőre.

- Csak egy bál, mi lehet abban rossz? Táncolsz, eszel, beszélgetsz, és jól érzed magad. Kulcsolta össze a kezét a nő - és csak közlöm sok ünnepségen részt vettem. Frerin a tenyerébe temette az arcát.

- Jaj, te nő – ingatta a fejét – nem értett mi a bajom mi? Azon a bálon rengetegen lesznek, aki figyelik minden lépésünket, rokonok, akiket 50 vagy 100 éve nem láttam és nem is beszélve a gonosz, pletykás banyákról, akik a lányukat rám akarják sózni. Mondta kétségbe esve és fejét ingatva újfent ráhúzott az üvegre.

- Múltkor még azon sápítoztál nekem, hogy senki sem akarná hozzád adni a lányát. Erre most ezt mondod. Komolyan még egy mágus sem tudna rajtad ki igazodni. Meg aztán hagyd abba az ívást.