Egy örök barátság

13 fejezet: A vihar

Artemys figyelte az alvó férfit, aki halkan szuszogott, ami igazán meglepte, hiszen az esetek nagy részében horkolni szokott. Gyengéden eligazgatta az arcába logó hajszálakat, majd megremegett, mikor megdörrent az ég.

- Mit keresel a szobában – szólalt meg Frerin ki sem nyitva a szemét – szájukra vesznek, ha itt találnak.

- Nem azt mondtad, hogy a házad népe nem mond el semmit? És mond ki keresne engem vagy más ilyenkor az ágyadban? Kérdezte halkan a nő, mire a férfi elmosolyodott és kinyitotta a szemét. Artemys úgy gondolta jóval barátságosabb kék szemei vannak Frerin-nek, mint a fivérének, ahogyan bele nézet – mond zavarok?

- Nem – felelte a férfi – de nagyon illetlen viselkedés egy hölgytől. A szobádba kényelmesebb lenne.

- Igaz. Mondta Artemys és meg sem mozdult addig, míg újra meg nem dörgött az ég.

- Félsz a mennydörgéstől? Kérdezte suttogva Frerin és szemöldök ráncolva figyelte a reszkető nőt.

- Kicsit – felelte és közelebb kúszott a férfihoz – ne zavarj el mellőled kérlek.

- Nem teszem, de előtte meg tennél nekem valamit?

- Persze.

- A fal melletti ládából vegyél ki egy hálóruhát és ad nekem. Ildomos lenne felöltenem most, hogy velem alszol.

- Már láttalak meztelenül.

- Akkor nem volt ébren, ám most igen – suttogta a férfi – kérlek hozzál nekem egyet.

- Legyen – gyújtotta meg az olajlámpát Artemys és Frerin figyelte a nőt, ahogyan a lenge hálóingében elindult a ládához és kutatni kezdett benne – nem értem miért van neked, ha nem használod.

- Télen igen is használom, de most meleg van... pláne most – suttogta az utolsó szavakat és kinyújtotta a kezét, mikor a nő feléje nyújtotta a ruhát – fordulj el... kérlek.

- Milyen szégyellős vagy te – nevetett fel Artemys és elfordult – nem is értem miért –mérte végig a nő somolyogva, mikor a férfi hátat fordított neki. Régi sebhelyek hege látszódott a férfin és Frerin összerezzent, mikor a nő ujjai végig simították a hátát – ezt a heget miattam szerezted. Rajzolta körbe Artemys a heget.

- Azt mondtam fordulj meg és nem azt, hogy leselkedj.

- De nem mondtad mennyi ideig maradjak is úgy - Kuncogott a férfi fülébe, majd neki dölt – én nem akartam, hogy miattam megsérülj. Igazából nem is akartam akkor, hogy elmenj.

- Tudom – felelte a férfi – ám, nem miattad sérültem meg, ha nem a két lökött unokaöcsém miatt szóval nincs okod ezen őrlődni.

- Ígérj meg valamit nekem.

- Ha megteszem engedsz felöltöznöm?

- Talán. Frerin érezte, ahogyan a nő szája mosolyra huzodik.

- Halljam, mit kell megígérem.

- Ne halj meg. Ne merészelj egyedül hagyni – suttogta a nő és Frerin megdermedt.

- De te sem.

- Igyekszem. Mond zavarba hoztalak? Kérdezte Artemys, mire a férfi felhorkantott.

- Te is abban lennél, ha fordított helyzetben lennénk.

- De nekem több mindent kellene rejtenem, de neked csak egyet.

- Te ezt az egészet direkt csinálod – fordult a nőhöz Frerin és az orruk csak nem összeért egy két lélegzet vételnyi szünet után Frerin eltudott szakadni a nő pillantásától – nagyon közel vagy hozzám.