Ahoi, sziszák! :3 A mostani novella Lunarialll-t illeti, remélem nem okoztam csalódást és tetszeni fog. Jó olvasást! :)
11. Befognád egy percre és hagynál gondolkodni? 25. Mióta állsz ott? 33. Annyira hiányzol, hogy az már fáj.
All my love, Rydel XxXx
اوووه! هذه الصورة لا تتبع إرشادات المحتوى الخاصة بنا. لمتابعة النشر، يرجى إزالتها أو تحميل صورة أخرى.
- Befognád egy percre és hagynál gondolkodni? - csattantam fel, mire Stiles elhallgatott.
Ijedten nézett rám, mire egy pillanatra lehunytam a szemem és sziszegve beszívtam a levegőt. Megdörzsöltem az arcom és ugyanezzel a mozdulattal hátrasimítottam a hajam. Fáradtan ültem le a kanapéra és orrnyergemet az ujjaim közé csippentve mély levegőt vettem.
Ránéztem az ablaknál álló Stiles-ra, aki zsebre tett kézzel figyelt.
- Bocs, én csak... - sóhajtottam - Hol tartottunk?
- Ott, hogy megkérdeztem nincs-e ötleted arról, hogy hol lehet - felelte óvatosan a fiú, előre felkészülve a kitörésemre.
- Semmi ötletem sincs, Stiles - ráztam meg a fejem.
- De együtt voltatok, csak említett neked valamit - érvelt megint, mire felmordultam.
- Amiért együtt voltunk az nem azt jelenti, hogy van egy "Hogyan találd meg Derek Hale-t?" radarom, oké? - néztem rá frusztráltan, majd látva arcát hozzátettem - Ne haragudj, fáradt vagyok.
- Szerintem elég volt mára - vette el a dzsekijét - Holnap ugyanekkor?
Bólintottam, mire ő rám mosolygott és kisétált a lakásból. Derek lakásából.
Amióta elment és semmit sem hagyott maga után, a lakás az egyetlen, ami maradt tőle. Azóta itt vagyok és a Falkával próbálunk rájönni, hogy mégis miért és hova mehetett.
Eddig sikertelenül.
Nem akarom elhagyni az egyetlen helyet, ami mégha csak egy picit is, de kötődik hozzá. Így is eléggé fájdalmas, amit tett, másképp nem tudnám elviselni.
Fáradtan terültem el az ágyon, majd pár másodperc után a szemeim akaratlanuk is, de lecsukódtak.
xxx
Az éjszaka közepén ébredtem fel.
Fáradtan dörzsöltem meg a szemem, majd lassan felültem és az ablak fele néztem. Szemeim tágra nyíltak, ahogy megpillantottam a beáramló holdfényben álló sötét alakot. Tágra nyílt szemekkel figyeltem, ahogy kilépett az árnyékból és rám mosolygott.
Fekete pólót viselt, sötétkék nadrággal, arcán pár napos borosta, fekete haja kócosan meredezett szerteszét. Zöldes szürke szemei megcsillantak a félhomályban, ahogy végig mért és felvillantotta azt a féloldalas mosolyt, amit annyira szerettem.
