Az istenek kegyeltje [𝒫𝑒𝓇𝒸𝓎 𝒥𝒶𝒸𝓀𝓈𝑜𝓃 𝒻𝒶𝓃𝒻𝒾𝒸𝓉𝒾𝑜𝓃]

III.

Sziasztok! 😊
Itt is az újabb rész😇 remélem, tetszeni fog, kellemes olvasást! 🤗

Ez a nap baromira nem úgy alakult, hogy azt én elterveztem.
A haditerv a következő volt! Felkelés, reggeli, indulás, suli - lehetőleg rossz jegy mentes nap -, nyomás haza, lecke, szabadidő, pihi, vacsi, fürdés, alvás.
Hát... nem így lett, pedig nem kértem nagy dolgokat - szerintem.

A napom rossz része ott kezdődik, amikor reggel hatkor az eső csendes kopogására kelek.
Megpróbálok halkan kimászni Blake mellől, amiből az lesz, hogy a lábam elakad a fejében (!!!), és pedig A Figaro házasságát néhány másodpercben előadva - alias WÁÁÁ! - elterülök a padlón.

- Jó reggelt, Dee - mondja a bátyám csak úgy mellékesen. És közben csodálatosan szórakozik.

- Hát... jobbat! - morgom és a fájó kis lábujjamat simogatom. Ouch...

- Nekem jó napom lesz ma is! - már nyoma sincs a tegnapi érzelgősségének, újra felölti a macsós énjét. - Hey, húgi! Jó a rózsaszín csipkebugyid! - vigyorogja perverzen, mire megugrok és törökülésbe varázsolom a magamat. - Bár nekem a fekete jobban bejött...

- Na, húzz a francba! - motyogom piros arccal. - Egyáltalán! Honnan tudsz te ilyesmiket?!

- Nem kéne nyitott ajtónál fürödni...

- Kéjenc! Kukkoltál! - támadok rá, és egy párnát felkapva kezdem püfölni - A! Jó! Édes! Anyád! Áldjon! Meg! Te! Perverz! Szatír! - kiáltozom és harciasan csapkodom a fejét a párnával.

- Szatír? - néz rám kicsit komolyabban.

- Az! - jelentem ki dacosan.

- Áh... - amikor megunja a szórakozásomat, egy egyszerű mozdulattal maga alá gyűr, minden erőlködés nélkül szedi ki a párnát a kezemből, majd a sarokba dobja. - Ezt még gyakorold - tanácsolja, felugrik és kirohan a szobámból. - Én fürdök először! - üvölti.

Amikor felfogom, mit mondott, rémülten vetem magamat utána. Ha Blake megy először, és elfoglalja a fürdőszobát... Akkor mehetek a szomszédba tusolni, mert egy élet, mire onnan elődugja az orrát...

A ruháimat megragadva, visítva támadom meg a mellékhelyiséget, és pontosan Blake szőke tincsei előtt csapom be az ajtót, majd egy őrült "MUHAHAHAAAA!" kiáltással vetkőzni és fürdeni kezdek. De pechemre a bátyám szereti az Agymenők című sorozatot...

Három kopogás.

- Darcy!

Három kopogás.

- Darcy!

Három kopogás.

- Darcy! - kiáltja be, fájdalmasan jól utánozva Sheldon hangját.

- Húzz már el! - rendezem le az ügyet.

- Hm, szóval azt akarod, hogy elmenjek? - kérdezi perverz hangsúllyal, amire a szememet fogatom. - Melyik melltartódat vitted be? A sárga SUNSHINE feliratosat, vagy a fekete masnisat? - hallom a hangján, hogy vigyorog.

- BLAKE! - üvöltöm türelmemet vesztve. - Egyiket sem, de ha nem fogod be, mindkettőt lenyomom a torkodon!

- Ó, szóval nem lesz rajtad kebelemelntyű? - vihogja.

- Te magasságos... Atya... Úr... Isten... - sziszegem az orrnyergemet dörzsölve.

- Naaa! Csak annyit, hogy milyen színű! - kérlel.

- Miért, rajtad milyen színű a boxer? - kérdezek vissza, hátha így lekopik. Ó, dehogy! Én kis naiv!

- Supermanes! És a te cicfixed?