🐼💙

Talalkozás

Sok sok chat-elés utan, arra lettem figyelmes , hogy ez a fiu más mint a többi es szeretnek vele beszélgetni. Nagyon meg akartam mar ölelni. A beszélgetésünk nélkül nem tudtam másra gondolni. Tenyleg bármin el tudtunk hülyéskedni. Olyan jo volt! Mintha tudná hogy milyen vagyok. Nagyon féltem de azt monddtam magamban hogy muszáj. Megszerveztunk közösen egy találkát. Féltem hogy nem fog eljönni. Az elmúlt időben nagyon sokan atvertek es bíztam benne hogy o nem olyan mint a többi. De hittem benne. Egy sulis nap utan azt hiszem péntek volt, siettem hogy 5orara oda érjek a megbeszélt helyre. Nagyon izgultam hogy milyen lesz az első benyomása rólam. Nagyon vártam hogy mar megérkezzen. De nem jon... Nézek az órára 5percet késik ... Mar majdnem elkezdtem sírni nem tudtam mit csináljak igy hat inkább leultem egy padra es tovább vártam... 10perce varom... Meg mindig semmi az emberek csak ugy sétálgattak körülöttem mintha en nem is lennek, senki sem nézett ram. 15perce varom ... Es megláttam ! Ott jon! Kihúzta a feléből a fülhallgatot es köszönt. Nagyon közvetlen volt. Nagyon szimpatikus volt eddig is de most hogy itt van melettem es beszélgetünk felbecsülhetetlen érzés volt. Pillangók voltak a hasamban. Aztan erőt vettem magamon es megkérdeztem tőle.
"- És mit szeretnél csinalni? ☺️"
"-Hat nem tudom 😀 sétáljunk?"
Elkezdtünk sétálni a város felé. Ra neztem es láttam rajta hogy nagyon meg van szeppenve. Monddtam neki minek vagyunk ilyenek, ugy is egy jo ideje beszélgettünk. Elkezdtünk sztorizgatni egymás múltját megismertük valamilyen szinten. Olyan jo volt végre valakivel beszélgetni. Aki végig hallgat es figyel ram. Leültünk egy téren a padhoz. Beszélgettünk a tetkokrol meg a fultagitokrol indított zenét. Tok jo hangulat volt. De mar ott volt az ido hogy mar lassan sötétedik es mennem kell haza. Mentünk a buszmegálló fele es egy kis ido múlva mar jott is buszom. De nem vettem figyelembe o monddta hogy le fogom késni. Es megszolaltam.
"-De még egy ölelést se kaptam..."
Hozzam ért.. Es olyan erősen megolelt hogy rendesen éreztem hogy ebbol a kapcsolatból más is lesz. Nem tudom hogy lehetséges de ezt meg éreztem. Félre teve erről a szót. Tele volt melegseggel es pillangók voltak a hasamban. Közben elment meg egy busz. Es megegy. Hatra fordultunk es egyszerre csak fel nevettünk egy vicces kacsás kivetitőn.
20perce azt nevetjuk. Mostmár tenyleg sötét es hideg van haza kene mar menni. Jon is a buszom. Elkísért a buszig... Megolelt es nagyon szomorúan monddta ..
"-Majd írj ha haza érsz. "
"-persze hogy irok"
A busz elindul es meg onnan is neztem es csak mosolyogtunk mindketten. Haza értem es egyből irtam neki. Azt írta nekem hogy nagyon boldog volt hogy végre beszélgethetnek egymással es maskor is lehetne ilyen jo kis délután, hogy együtt töltsük.