Dühösen rohantam ki a teremből.Bármit, csak ne lássam ezt az undorító embert!
Nem hiszem el...Nem hiszem el, hogy végig kémkedett utánam!Még is mit jelentsen ez?
Talán mégsem csak úgy "kapásból" választott ki feleségének?
A hosszú folyosón sétáltam, keresve a kiutat innen.Nem maradok itt tovább.Vissza megyek a faluba és élem az eddigi jól megszokott életemet.Még ha nem is leszek vidám ott, akkor sem maradok ebben a kastélyban.Itt állandóan csak az idegeimmel játszik ez az alak, míg végül megtudja, hogy milyen fából faragtak és beveregek neki egyet.Esküszöm, megtenném.Most már az sem érdekel, hogy ő a király.Számomra csak egy idegesítő, utálatos, perverz és kegyetlen ember, aki meg akarja keseríteni a napjaimat azzal, hogy rákényszerít arra, hogy mindennap lássam azt az öntelt képét.De nem, óh nem, engem nem csap be;Tudom, mire megy ki a játék és én ebbe nem szállok bele.
Végül megtaláltam a kastélyból kivezető utat, aminek örültem.Kicsörtettem az ajtón és a nagykapu felé futottam, ahogy csak bírtam.
Bármit, csak ne maradjak itt.
A szépen kikövezet úton szaladtam, amikor végre oda értem a kapuhoz.Levegőért kapdosva sejtésem beigazolódott - A kapu zárva.
Jobban megnéztem.Valójában simán át tudnám mászni.Nem lesz könnyű, mert kovácsolt, magas, vas kapu, de nem érdekelt.
Elkezdtem felmászni a kapura, kicsit nehezen ment, főleg az eléggé éles részüknél, de akkor sem adtam fel.
Át akarom mászni ezt a kaput.
Végül teljesen a tetejére értem és már raktam is volna át a lábamat a másik oldalra, amikor utánam kiabáltak.
"Kisasszony!"
A hang irányába fordultam, egy katona volt az.Tudtam, miért jött.
Majd teljesen átraktam a lábaimat a másik oldalra.Lenéztem és csak most jöttem rá, mennyire magasan is vagyok.Szédültem az adrenailban, azt hiszem, most először érzem azt, hogy forr a vérem az izgatottságtól.
"Mit művel?Azonnal jöjjön le!"Szaladt a kapuhoz, majd hitetlenkedve nézett rám.
"Azon vagyok!"Néztem vissza rá, már nem sok kellett, hogy végleg elhagyjam ezt a helyet.
"Most meg akar szökni?!"Esett le neki elég későn, de ez csak a javamra volt.
"Igen!"Ugrottam le a földről, majd büszkén leporoltam magam.Mosolyogva bámultam rá."Nem fogok akár csak egy percet se tölteni ezzel a féreggel!Kikészít engem és én ehhez nem vagyok hozzá szokva!"Csattantam fel.
"Ugye tudja, hogy óriási nagy bajba keverte magát?"Húzta fel a szemöldökét.
"Óh, ugyan, még is mi féle bajba?Jogom van ahhoz, hogy azt csináljak, amit akarok.Nem tarthatnak itt erőszakkal!"Kiabáltam.
"A király nagyon dühös lesz magára!"
"Csak hogy én ezt pont leszarom!Na viszlát!"Intettem, majd ahogy csak bírtam, elfutottam.
"Ne siessen annyira, tudjuk, hol keressük."
Csak futottam, ahogy bírtam.A mezőn találtam magam.Kicsit leálltam, hogy kapjak levegőt. Körülnéztem.Láttam a várost, nincs olyan messze innen, habár gyalog...Annál inkább.Nem számít.
Végül újra szaladni kezdtem; szabadnak éreztem magam, ami melegséggel töltött el.Végre, nem kell látnom azt az idiótát.
____________________________________
VOUS LISEZ
|Genovia (Harry Styles fanficton)|
Fanfiction"Gyere."Zöld szemekkel nézett fel rám, ahogy kezét nyújtotta, hogy az én tenyerem pontosan beleférjen.Talán így akarja elmondani, hogy most fogok kezet a végzetemmel. És ez így is volt. Nemet mondva ráztam a fejem, nem akartam hogy bármi kapcsolat i...
