Audrina [Teen Wolf - HUN]

5. Fejezet

 "- Segítened kell Audrina! - nyomott kezembe egy papírfecnit. - Ezen a lapon megtalálod a számomat, kérlek írj egy üzenetet öt körül - felelte, majd továbbsétált."

Remek! Utáltam mikor úgy kérték a segítségem, hogy meg sem osztották velem miről is van szó. Szemforgatva távoztam a kapitányságról. Mivel Scott hangjában hallatszott, hogy megvan rémülve, így úgy döntöttem ennyit megtehetek érte. Hátha jó lesz a karmám. Hazafelé tartottam, mikor mobilom csörögni kezdett. Képernyőjén csak a "privát szám"  felirat foglalt helyet. Emiatt nem vettem fel, de mikor már másodjára hívott fülemhez tettem a készüléket.

- Igen tessék? - szóltam bele.

- Eljön érted kicsi kiméra...Végül te is úgy végzed, mint az apád - hallottam egy rekedtes hangot a vonal másik végéről.

- Ki jön el értem? És mit akar maga? - hangomban aggodalom gyülemlett. 

- Minden amit a családod tett, nem maradhat titokba - válaszolta, majd bontotta a vonalat.

Nem sűrűn aggódtam és féltem, de most kicsit megijedtem. Még is mit jelentsen ez az egész? És mit tett a családom? Ideges voltam és dühös. Lábammal egyre jobban tapostam a gázpedált még a kilométer óra végül 180-at mutatott a 60 helyett. Kezeimmel szorítottam a kormányt, még végül az el nem kezdett deformálódni. Visszapillantótükrömbe nézve vettem észre, hogy szemeim sárgán izzanak. Mire feleszméltem már az erdőbe vezető úton voltam. Kiszálltam járművemből és beszaladtam a fákkal teli helyre. Testem égett, versengett bennem a kiméra és az ember. Leírhatatlan kín kerített hatalmában. Küzdöttem az átváltozás ellen, majd egy nagyot ordítottam. Lerogytam a földre, és mondogattam magamnak. A nap...a hold...az igazság...

Ezt még vagy közel tízszer megismételtem magamban, mire jobban lettem és visszatérhettem a kormány mögé. Hazasiettem, hiszen tudomásom szerint anyának már otthon kéne lennie. Végül megpillantottam a kocsiját a feljárón, majd beálltam mellé. Egyenesen az ajtó irányába siettem és kicsaptam magam előtt azt, majd ugyan azzal a lendülettel be. Anya a konyhában tartózkodott, éppen főzött.

- Megijesztettél -fordult hátra egy késsel a kezében.

- Beszélnünk kell - akadtam egy kicsit ki.

- Mi baj van Audrina? - kérdezte, majd helyet foglalt az egyik bárszéken.

- Felhívott valaki, azt mondta, hogy amit a családom tett nem maradhat titokban - ültem elé és néztem egyenesen a szemében. - Anya mit tett a családunk? - kérdeztem válaszra várva.

- Biztos valami kis hülye tini szórakozott - legyintett egyet.

- Áhh..tényleg? Akkor még is honnan tudta, hogy hogy végezte apa? - láttam, hogy szemei kikerekednek.

- Nem lesz semmi baj! A családunk pedig semmit sem tett! - próbált biztatóan mosolyogni rá, de nem hittem neki. 

Egy szavát sem hittem el annak, amit anya mondott. Meg voltam győződve róla, hogy anya tud valamit, csak nem akarja elmondani nekem. Mindenesetre úgy tette, mintha annyiban hagytam volna. Bólintottam egyet és egy kicsit eltereltem gondolataimat a téma felől. Legalábbis próbáltam volna, de sehogy sem fért a fejembe, hogy vajon még is mit titkolhat előlem a saját anyám?

Két órával később

Öt órát ütött a falióra, így írtam Scottnak egy üzenetet, majd nem sokkal később csörgött is a telefonom. Felvettem és a fülemhez emeltem a készüléket.

- Szia Scott - szóltam bele.

- Örülök, hogy írtál. Nem gondoltam volna, hogy segítesz - szólt bele.

- Mi történt? - kérdeztem kicsit kíváncsian.

- Gondolom ismered Petert?! Két napja eltűnt, nem találjuk sehol sem. Derek azt mondta, hogy te gyorsabb vagy bármelyikőnknél és a szaglásod is jobb. - megállt egy pillanatra, majd folytatta. - Szükségünk van rád, hogy megtaláljuk! - hagyta abba mondandóját.

- Segítek amiben csak tudok - válaszoltam, hiszen mindig is szerettem Petert. 

- Üzenetben leírom hova kéne jönnöd egy óra múlva - mondta, majd kinyomta.

Peter mindig csinált magának valami balhét, de általában előkerült egy-két nap után. Most viszont szerintem másról van szó, mint egy egyszerű kis összetűzésről valakivel. Mivel anya nem volt itthon, így írtam neki, hogy ne keressen és majd jövök. Felmentem a szobámba és miközben oda tartottam megkaptam Scottól az üzenetet. Nem volt ismerős az utca, így tudtam, hogy vinnem kell magammal a GPS-t, újra. Felöltöztem valami kényelmesebbe, hiszen a farmer nem éppen egy eltűnt ember megkeresésére való. Felkaptam egy melegítőt és egy trikót, majd az autóm felé siettem. Beültem, bepötyögtem a megadott címet és már tapostam is a gázpedált. 

Mikor megérkeztem furcsán néztem az épületre, mely úgy nézett ki mint egy régi raktár vagy éppen gyár.