Egy érdekes történet (Cynthia story's)

Cynthia Története

Egy lányról szól, akinek az élete érdekesen alakult. A nevem Cynthia Tsukinami és ma elmesélem nektek törétnetemet. Nos kezdjünk bele.

Nos Tokyo-ba születtem egy kis családba, egyke voltam. Vagyis....úgy hittem me volt egy bátyám, akivel nagyon jóba voltam. Minden jól ment míg..nem következett be a baj. Egy este történt mikor minden megváltozott. A bátyám nem volt otthon, szüleimmel egyedül voltam. 4 éves lehettem, mikor berontott a házunkba egy idegen. Nem tudtunk ki az először beszélgetni kezdtek, majd kiszúrta apám szemét. A szemem láttára ölte meg a szüleimet. Azaz kínozta meg. Én elrohantam, és kerestem egy menedéket. Egy sikátorba bújtam el, ahol se rendőrök, se a gyilkos nem talált meg. Ott éltem jó sok ideig. Így rákényszerültem arra hogy, lopjak és csaljak. Iskolába se jártam. Ez így ment 2 évig. Aztán egy nap...rám talált és fiú. Idősebbek voltak nálam. Biztos a véremre jöttem mivel vámpírok voltak. Eléggé lesebesültem addigra. Mikor épp megöltek volna, nem tették. Magukkal vittek, és ellátak. Egy különleges erőt adtak, amivel élhettem tovább. Ezért vagyok életbe. Egy nap mikor már 16 éves lettem, elmentem az erdőbe sétálni. Szép idő volt egy ideig. Lassan beköszöntött a vihar, de eltévedtem. Kerestem a haza utat, de nem találtam. Egy kastélynál kötöttem ki. Mivel eléggé elhagyatottnak tűnt, bementem. Sehol senki...de a lámpák égtek. Furcsa volt. Ekkor felmentem az emeletre. Találtam egy üres szobát. A szoba zöld volt, egy nagy francia ággyal, és macaronokkal a kis éjjeli szekrényen. Mivel úgy gondoltam nincs senki ott, beljebb mentem. Leültem az ágyra, és elgondolkoztam. Egy ilyen szép házat és szobát itt hagyni gazda nélkül? Ám ez nem így volt. Valaki belépett az ajtón. Egy úgy kb 17 éves srác volt, aki természetesen vámpír. Haja vöröses barnás volt, olyan akár mint őszkor a falevelek a fán, szemei smaragd zöldek voltak. Fején kalapott hordott, és csak egy ing volt rajta meg természetesen egy térdik erő nadrág. Mikor megpillantott meglepődött és én is eléggé. Majd megkérdezte mit keresek itt. Közelembe nem jött, mert érezte hogy nem vagyok átlagos, de vámpír se se ember se vagyok. Akkor mi vagyok én? Ez egy jó kérdés. Lassan felálltam, és elmenve a fiú mellet kiléptem volna az ajtón, de ő vissza rántott. Ekkor megszólalt.

-Hogy hívnaj téged? Bitch-chan-Ez után kuncogott egyet és szemeibe nézett, derekamat átölelve. Tuti valami nőcsábász pali lehet gondoltam magamba majd megszólaltam.

-A nevem....Cynthia...Cynthia Tsukinami...

-Áh értem akkor miért vagy különleges...de se ember se vámpír nem vagy ez furcsa. De innen már nem mész shova, Bitch-chan

Kuncogot mégegyet majd falnak szorított. Lassan belaharapott nyakamba, és inni kezdte véremet. Próbáltam szabadulni de mind hiába, alapból már fáradt voltam és gyenge. Lassan beájultam. Itt töltöttem napjaimat jó sokáig. Egyszer bátyámék rámtaláltak de nem akartam elmenni....szerelmes lettem....szerelmes lettem egy vámpírba....és ez a szerelem....viszonozott volt. Eletel azóta sok idő. Sok minden történt. Épp most tavasz van, és Japán ilyenkor gyönörű mint tudjuk. De nem volt ez egy átlagos nap. Épp a rózsa kertbe sétáltunk Raitoval mikor ő megállt és elém állt. Kezemet lassan megfogta majd arcomra simitott. Én lassan elmosolyodtam. Ekkor kicsi dadogásba kezdett, majd legugolt elém és elkezdte mondandoját. Teljesen ledöbbentem.

-Cynthia...amióta ismerlek csak...élek halok érted. Azok az aranyos hangok amiket tőled hallok....a szavak amikkel nyugtatsz minden amit mondasz olyan szép és jó. Teljesen beléd szerettem és eldöntöttem....veled akarom leélni életem...Cynthia-Ekkor zsebéből egy dobozt vett elő amit felnyitott és egy gyűrű volt benne. A gyűrű maga fehér aranyból készült, és rajta egy gyönyörá smaragdból készült rózsa volt-Hozzám jössz....feleségül?

Nézett rám mint kisgyerek a cukorkára, szemei csillognak. Látszott hogy könnyezett és várta a választ. Teljesen meglepődtem. Az én szemeim is ellepte a könny, és a boldogdág. Szívem erősen dobogot, majd megszólaltam.

-I-igen...

Ekkor felhuzta ujjamra a gyűrűt, és meg nyakába ugrottam. Öleltük egymást majd lassan megcsókolt. Egy hét elteltével megvolt az esküvő. Minden jól sikerült. Lett 3 iker gyerekünk is, és most itt tartunk a gyerekek felnőttek, és boldogan éltünk egy ideig...ugyan is....Raito....már meghalt......hála az apjának...meghalt,....és most egyedül élet. De sose felejtem el azokat a dolgokart amiket tett értem....és mindig is szeretni fogom őt. Mert egy igaz szerelem, örökké tart.