Project: Miraculous - Befejezett

3. - A Kaptárban

Kifejezetten hosszú rész, és megismerjük Macskát is...;) Gondolom, mondanom sem kell, hogy melyik állat kit takar, habár a későbbi részekben majd lehet lesz olyan is, akiről nem esik le elsőre, hogy kicsoda, de én próbálkozok ,:D

Illetve, szerdán elmaradt a "Nagy bejelentés", ezért azt most közlöm;) Nos, nemtudom kinek tűnt fel, de nagyjából egy hónap múlva lesz a fiókom egy éves (OMG - hogy repül az idő!), és arra gondoltam, hogy csinálhatnánk valami különlegeset ezalkalomból. Jó lenne, ha megírnátok, hogy szeretnétek-e valamit csinálni, és ha igen, mit:D Nekem is van egypár ötletem, de nem biztos, hogy azok működőképesek:/

Szóval ja, írhattok itt is, vagy akár privibe is, ha van ötlet*.*

Egy újabb adag papír került át az „Átolvasva" kupacba. Hiába nőtt egyre nagyobbra a halom, Adrien korántsem érezte, hogy közelebb jutott a megoldáshoz. Amióta az eszét tudta, a papírok jelentették neki a világ közepét, a tengelyt, ami köré érdemes felépíteni egy bosszúhadjáratot.

A fiú fáradtan a hajába túrt, és újra az órára pillantott. Alig van húsz perce a kihallgatásig. A sebek kezelésén már túl volt, és szinte könyörögnie kellett Nathalie-nak, hogy ne Gabriel irodája előtt kelljen várakoznia, hanem hadd menjen el a szobájába házit írni. Az apja ugyanis tudni akarta, hogy miért nem jelzett neki Ivan megjelenésekor. A tökéletes fedősztorit már kitalálta, a legjobb az, hogy még Marinette sem szerepelt benne, de... a jó fedősztorit elő is kell adni.

Egy újabb kötegért nyúlt. Ezek levelek voltak, japán címzéssel. A homlokát dörzsölte: már betéve tudta mindnek a szövegét, úgy, mint a többi papírét is. De a lényegre még mindig nem jött rá, és az ideje vészesen fogyott. Az apja ma estére megint a titkosrendőrségtől vár tagokat, akik állítólag rendkívül jó hírekkel érkeznek, és minden, ami nekik rendkívül jó, a végzetüket okozhatja.

A fiú félredobta a leveleket. Ha aláhúzogatná a lényeget, talán többet értene, de legbelül tudta, hogy a legkisebb változást se merné ejteni rajtuk.

Negyedórája maradt. Félredobta a leveleket is, és inkább előhúzta a füzetet. Igazából ez volt az egyetlen, ami rá maradt Tőle, a többi iratot a szoba kiürítésekor szerezte, természetesen inkognitóban.

- Szomorú, ha az ember már a saját házában is álruha viselésére kényszerül – gondolta, és a kedvenc részéhez lapozott, a füzet végébe.

*******

Vörös test, fekete pöttyökkel. Fekete kezecskék és lábacskák, gyönyörű szárnyak, szintén pöttyökkel, és csinos fekete széllel, ami olyan puha volt, mint a pamut. Sötét szemecskék, és két mókás csáp a fejen.

Marinette-nek nagyon vissza kellett magát fognia, nehogy felsikoltson. Rémülten vizsgálta, mennyi testrésze tűnt el, változott meg vagy alakult ki. Leginkább az arca aggasztotta, alig ismert rá önmagára, hogyan fogják így a szülei...

Te jó ég, a szülei!

Marinette szipogva csúszott le a csempére. Bármelyik pillanatban elvesztheti az elméje tisztaságát, és rátámadhat a családtagjaira. Soha többé nem mehet sehova gyomorgörcs nélkül, hogy esetleg átváltozik. Amint Alya tudomást szerez róla, beküldik a Tisztítóba, és neki annyi. Talán meg tudja győzni a lányt, hogy hallgasson, de végül is minek?! Hamarosan úgyis elkapja a NEPSA, és mindenféle kíséreteket fognak végezni vele, a Tisztító csak annak jár, aki feladja magát... Habár a legnagyobb probléma jelenleg nem az volt, hogy mikor és hogyan kapják el, ugyanis a rémálma, hogy közéjük tartozik, most megcáfolhatatlan bizonyítást nyert.