Project: Miraculous - Befejezett

15. - Tükörországban

Halihó!

Itt az új rész, tele akciójelenettel, és egy régi ismerőssel:P Már biztos nagyon hiányzott mindenkinek, nélküle nincs is Miraculous fanfiction;)

A következő részben pedig bombát robbantok (aki már régebb óta követ, az tudja, hogy mit jelent ez), úgyhogy figyeljetek;)

- Hmm... nem is tudom, mit rendeljek... - böngészte Alya figyelmesen a Dupain-Cheng menüt. Marinette a kezeit az asztalra tette, és rájuk feküdt, úgy figyelte a barátnőjét.

- Talán maradok a croissant-oknál... várj, nem, nem, nem... franc, mit egyek... - a lány megfordította a lapot, és a hátsó kínálatot is böngészni kezdte.

Marinette vigyorogva figyelte, ahogy a barátnője nagyban gondolkozik a rendelésén. Milyen csodás volt az életük, amikor még a legnagyobb problémájuk az volt, hogy mit ebédeljenek! Marinette legszívesebben visszament volna azokba az időkbe, mindenféle fertőzés, betörések és hazugságok nélkül.

Na jó, talán Macska megmaradhatott volna... Macska és a buta beszólásai...

- Te mit eszel? – fordult Alya tanácsért a barátnőjéhez.

- Ööö... - Marinette hirtelen szakadt ki az álmodozásból, és eltartott pár pillanatig, hogy visszarázódjon. - Ku-kukoricamálét.

- Mit? – kérdezett vissza a vöröske.

- Tudom, úgy hangzik, mintha kukoricaíze lenne. De igazából alig érezni. És nagyon finom – magyarázta, és remélte, hogy nem látszik rajta, mennyire messze járt az előbb.

- Aha – Alya újra végigfutott a menün.

- Alya... amúgy, a tegnapelőtti estéről... sajnálom – a lány képtelen volt a barátnője szemébe nézni. Így, hogy már tudta, hogy Alya-nak volt igaza, a kirohanása gyerekesnek tűnt.

- Semmi gond, lehettem volna egy kicsit megértőbb – csak kibújt a szög a zsákból! Alya egész nap a régi barátnőjét hiányolta, és végre megkapta.

- Nem, butaságokat mondtam, úgy viselkedtem, mint egy gyerek – a lány hátratűrte a szemébe lógó tincsét. – Lehetne, hogy újra legjobb...

Alya nem is hagyta, hogy végigmondja, megragadta a lány vállát és megölelte.

- Hát persze, Mari! Mindig is te leszel a legjobb barátnőm – Marinette szipogva visszaölelte. – Bármi történjék is.

- Megígéred? – cincogta Marinette Alya hajába. A vöröske sóhajtott egyet, mivel sejtette, hogy ezt még meg fogja bánni.

- Megígérem.

*******

A Kaptár már egyáltalán nem tűnt olyan otthonosnak, mint amilyen egykor volt. Az anno biztonságot és nyugalmat jelentő épület félig romba döntve a NEPSA pusztításának jelképévé fog válni, rövid időn belül.

Marinette felállt a tető széléről, és megmozgatta a szárnyait. Elég volt a nézelődésből, itt az ideje, hogy felszedje az injekcióit a Szemléhez. Valójában örült volna, ha Macska is vele jön, de valamiért most úgy érezte, jobb, ha a fiú otthon marad. A többiek viselkedéséből ítélve a fiú Macskaként valami nagyon csúnyát csinált, amitől mindenki haragszik rá. Sokkal biztonságosabb, hogy ha a fiú ebből most kimarad, hiszen ki tudja, ki van még a Kaptárban.

Ahogy a lány az épület felé vitorlázott, nem is gondolta volna, hogy kivel fog ő is összefutni.

Az egyik hatszögletű ablakon ment be, amiből már rég kitört az üveg, és az egyik oldala behajlott az épületbe. Marinette büszke volt magára, hogy nem kellett a szilánkokba leszállnia, már sokkal hosszabb ideig bírták a szárnyai a folyamatos mozgást. Leröppent a galériára, és elkezdte nyitogatni az ajtókat, hátha valamelyik mögött megpillantja a sárga jelzésű ládákat. Adrien, habár nem jött el vele, elég sok utasítással látta el tegnap éjjel.