A halál hercege! (bigbang ff) ~BEFEJEZETT~

10.Epizód

    *G-Dragon szemszöge*

Félek... sőt rettegek... most először érzem azt, hogy gyenge vagyok.

Mindig tudtam, hogy egyes álmodók összetörnek, de arra sose gondoltam, hogy velem is megtörténhet...

Egész nap azt próbálom kitalálni, hogy mennyi időm van hátra.

A szobámban kuporgok elhagyatottan, tudva, hogy az utolsó napjaimat élem és az eddiginél is jobban félek az álmoktól...

A megbízásommal se tudok foglalkozni... nem keresem meg a lányt, de ha találkoznék vele már nem tudna menekülni a sorsa elől.

Nem tudom pontosan mennyi időt töltöttem egyedül, de szerettem volna elmondani valakinek... tehát elindultam megkeresni T.O.P.-t. Elmentem a szobájához és benyitottam. Kicsit megszédültem a száz- meg száz illat tömény keverékétől és a bútorok egzotikus formájától... hát igen... a barátomnak furcsa az ízlése, de ezért csak tisztelet jár neki. Nem mintha én nem szeretnék divatot teremteni, kiskorom óta azt csinálom... és most már tudom, hogy nem lesz több lehetőségem rá.

Felkészültem, hogy lerohan azzal "miért tűntél el ennyi időre" meg "mondd el mi a baj" , de nem volt ott. Ez persze tök természetes, hiszen bárhol lehet, engem mégis villámcsapásként ért a hiánya. Leroskadtam székgyűjteménye egyikére, egy fehér bőrfotelbe és úrrá lett rajtam a remegés. Teljesen egyedül voltam... úgy éreztem, hogy a csend darabokra szaggat.

Összébb húztam magamat és próbáltam nem gondolni a múltamra és a jövőmre.
T.O.P.-ra gondoltam, a hangjára ami mindig megnyugvást hozott és már szinte hallottam is... vagy valóban a közelben van?

Egy beszélgetés foszlányai hallatszottak a másik szobából és az egyik fél kétség kívül T.O.P. volt.

Villámgyorsan kiviharzottam a szobából, de éppen mikor benyitni készültem oda ahol a barátomat sejtettem, az ajtó kicspódott és egy vizes lány esett a nyakamba. De nem elég, hogy vizes volt még ruha sem volt rajta, csak egy szál törülköző.  Mindennek tetejébe még kifejezett okom is volt arra, hogy ne örüljek a váratlan találkozásnak, mert az alvó lánnyal találtam szembe magam, azzal aki a démonok szerint álmodó és akinek a sorsa az enyémen keresztül meg lett pecsételve.

Lefagyva álltam a lánnyal a karjaimban és elmélyültem fekete íriszeiben. Meglepett a lány természetes szépsége... megéreztem, hogy nem lesz könnyű elfelejteni őt.

Közben T.O.P. is megjelent az ajtóban egy sorttal meg egy haspólóval a kezében. Gonosz mosolyra húztam a számat és megkérdeztem:

-T.O.P.... mit csináltál egy lánnyal kettesben egy szál törölközőben?

Persze ő nem jött zavarba, hiszen természetével együtt járt a perverzió, de ami jobban meglepett, hogy a lány se... sőt sokkal nyugodtabb volt mint T.O.P. Megigazította magán a törölközőt, sarkon fordult és bevonult az ajtón, magával rángatva a barátomat, nekem pedig csak a fagyos hangulat maradt.

Nem akartam ismét egyedül maradni és talán a démonok akarata is kezdett hatni rám, tehát mostantól addig követem a lányt amíg le nem jön velem a haláldémonokhoz. Én is bementem a szobába és észrevétlenül hallgattam tovább a veszekedést. Vagyis inkább kioktatást mivel a lány úgy beszélt mint a régi tanárom aki a politikát tanította, mintha mindenkinél feljebb álna a ranglétrán. Szörnyen idegesítő volt.

-Ez a barátod??? Komolyan??? Szólnod kellett volna, hogy jön és akkor nem esek a nyakába ilyen hiányos öltözékben. Egyébként még mindig nem vagyok hajlandó felvenni azt a borzalmat... alig takar valamit. Mindenki egy utcai ringyónak fog nézni.

-Először is a királyról te nem beszélhetsz úgy mint egy közkatonáról, másodszor ez nem förtelem és legalább fel kéne próbálnod, hogy te is meggyőződj róla, hogy jól áll. Harmadszor pedig ne legyél ilyen nyugodt, mikor én idegbeteg vagyok mert rohadtul zavaró!!!

-Hidd el én is ideges vagyok, csak nem tudom máshogy kifejezni... én ilyen vagyok. Egyébként meg ideadhatnád azt a kimonót az öltöződből. Abban legalábbb úgy néznék ki mint egy normális élőlény.

Attól függetlenül, hogy alig pár perccel ezelőtt milyen lelkiállapotban voltam, most olyan röhögőgörcs lett úrrá rajtam amiről már húsz éve nem is hallottam.

Valami olyasmi történt amitől elfelejtettem mindent ami bántott és hirtelen újra szeretni kezdtem az életet... Ez a lány szebbé teheti az utolsó napjaimat...