Versek

Tánc a világ romjain

Halkan zuhanok,

A csendben csak egy hangot várok.

Lassan mélyül az árok,

Mely köztem, s a világ közt tátong.

Romos lépcsőket mászva,

Vadvirágok közt állva,

Egy holt világot látva,

Ülünk ott, szeretetre várva.

Ezernyi darabka,

Melyek szívünk után a földön maradtak.

Oly szépen ragyognak,

Mégis százan rátaposnak.

Lelkünk helyén,

Üres edény.

Nincs több mentőmellény,

S már nem létezik kiutat nyújtó kicsiny fény.

Belső démonok, s egyéb lények,

Milliószor darabokra téptek.

Kívántam a halált,

Mint ételt a falánk.

Élet-Halál közt állok,

Csak egy jelre várok.

Végemet akarják legfőbb gondjaim,

De én táncolok, kis világom apró romjain.