Silly Seven ~ Gyorsan Befejezett

Let me be

Mint egy tehén csorda, úgy csörtettünk végig a suli folyosóján Tae Tae-vel, Kookal és Jiminnel, habár az utóbbinak sajnos le kellett válnia az osztály terménél és én meg nem is igazán csörtettem, mert V cipelt a hátán.

-Milyen óránk lesz? -fordult hátra hozzám Jungkook miközben forgott egy balettosat.

-Nem is érdekel téged. De amúgy Társadalom ismeret és ugyan abban az osztály teremben, mint amiben úgy általánosságban is vannak az óráink. -szorítottam jobban Taehyung köré a karjaimat, hogy nehogy leesek róla, mire ő fuldokolva kezdett el kapálózni. Upsz.. lehet kicsit túl szorosra sikeredett.

-Bocsi. -nevettem fel, mire nemes egyszerűséggel ledobott magáról, így az aznap is már szenvedő fenekemre estem bár a táskája kicsit felfogta az ütközésemet az enyémmel együtt.

-Taehyung! -kiáltottam fel fájdalmamban.
-Ez meg még is mire volt jó!? -tekertem lentebb a hangerőmet mikor észre vettem, hogy mindenki minket néz, aki akkor a folyosón tartózkodott.
Csak röhögött felettem a két srác és nézte az eltorzult arcomat, ahogy igyekszem nem túl feltűnően dörzsölni a hátsómat.

Hirtelen egy kéz libbent a szemeim elé és nyújtott nekem segítséget a felkelésben. Eleinte csak kérdőn néztem a felém nyúló végtagot, majd mikor a tekintetem tulajdonosára tévedt, az én arcomon is egy hatalmas mosoly terült szét és már el is fogadtam azt a kezet. Belekaroltam az illetőbe és a táskáinkat felkapva nyomtam V-ét a tulajdonosa kezébe, az enyémet meg a segítőm kapta a hátára és úgy mentünk el a két, már csöndben és lefagyva figyelő egyén mellett, míg én ugye belé karoltam ő meg kihúzva magát vigyorgott rájuk.
Chh.. Bye lúzerek!

Annyit érdemes talán tudni, miszerint a 7 fiú közül (akikkel együtt élek) szinte egyik se bírja Jacksont. Talán egyedül Namjoon az akivel viszonylag jó kapcsolatot ápol, de a többieket vagy nem érdekli vagy olyanok vele mint JK és Tae Tae szokott lenni. Rideg és bunkó, meg túlontúl védelmező. Lehet, hogy náluk ez ilyen "bátyi" ösztön lehetett, mivel nem nagyon tűrtek meg amúgy sem fiúkat a közelemben, de néha igazán eltudott durvulni a helyzet, amit szerencsémre Jacks mindig jól is kezelt.

A suliban ő volt a legjobb haverom. Ne kérdezzétek, hogy minek nekem még egy fiúnak a társasága ha már úgy is volt 7 apáskodó egyén körülöttem, mert nem tudnék rá válaszolni. Azaz, de.

Nagyon bírtam Jacksont. A maga hóbortos és dilinyós módján meg a lepcses száját, amit nem hogy nem tudott befogni, de még folyamatosan tömte is kajával. Mondanom sem kell, hogy ez meg sem látszódott rajta, ugyan is ugyan olyan izmos és vékony maradt, mint addig. Jah és persze szerettük szívatni a fiúkat, ha már néha túlságosan erős volt a féltékenységük.

-Mizújs baba? Már megint a jó öreg Jacksonnak kell megvédenie a hátsód? -kérdezte egy hatalmas vigyorral az arcán míg a termünkhöz sétáltunk. (Jah, egyépként osztálytársam volt.) Kiszőkített haja tökéletesen volt belőve és izmos (mint ugye tudjuk) felsőtestét egy bőbb fehér pulcsi takarta és még fel volt szerelve pár kiegészítővel is. Egyszóval rohadt jól nézett ki és én mégsem zúgtam bele.