Silly Seven ~ Gyorsan Befejezett

Touchiness Begins

- Szia Jackson! Köszönöm a mai napot. - integettem mosolyogva a haveromnak a bejáratiajtó előtt.

- Már ölelés sem kapok? - kérdezte jellegzetesen rekedtesebb hangján - habár nem volt annyira mély, mint Taehyungé -, amire nem tudtam nemet mondani. Egy nagy lépéssel előtte teremtem és - a szatyroktól nehézkese - átöleltem, olyan erővel ahogy csak tudtam.
- A végén még megfolytasz. - kuncogott a szőke, de ő is körém fonta izmos karjait.

- Erre a napra most nagyon szükségem volt. Köszi Jack...

- Ugyan nincs mit. Rosszul indult, de mi mindig is fel tudtuk dobni a han... - beszélt bele a hálálkodásomba, amit nem néztem ölbe tett kezekkel.

- Ne vágj közbe, mikor épp köszönetet mondok. - néztem rá enyhén felfújt, durcás arccal.

- Te is közbe vágtál. - vont vállat.

- De én kezdtem hamarabb beszéln... ahj inkább hagyjuk. Szia Jackson. - intettem neki felhúzott orral és míg ő nagyban röhögött rajtam addig én szépen, emelt fővel belépkedtem a bejaratin.

Vigyorogva dőltem neki az ajtómnak és nevettem fel halkan a haverom bolondozásán. Letettem a szatyrokat és aprót elrugaszkodva indultam meg a konyhába, de a folyosón szembe találtam magam egy szúrósan méregető Jungkookkal, ami miatt szinte azonnal elkomorodtam. Egy unott sóhaj hagyta el a számat, ahogy elhaladtam mellette és a konyhába indultam.

- Miért ölelgetett annyira Jackson? Jártok? - jött utánam, mint egy szúnyog, aki a vérem helyett a jókedvem és az energiám akarta leszívni/kiszívni.

- Mi? Dehogy is járunk. - grimaszoltam a furcsa feltevésért és inkább bementem a keresett helyiségbe, ahol Tae-vel találtam szembe magamat.

- De még mindig nem válaszoltál arra, hogy miért ölelgetett annyira. - dőlt neki karba tett kézzel a konyhapultnak és nézett rám ő is szúrósan. Szemforgatva vettem le egy poharat a polcról és kezdtem el vizet tölteni bele.

- Hihetetlenek vagytok.. - mormogtam az orrom alatt.
- Tekintve, hogy a legjobb haverom ezért akkor ölel meg és annyi időre, ameddig akar. - elzártam a csapot és a szám elé emeltem a poharam.
- Jah és nem értem mi közötök hozzá és, hogy miért zavar titeket. - ittam bele a vizemben. Egy pillanatra lekellett hunynom a szememet, annyira jól esett a hideg folyadék a szervezetemnek.

- Ez nem normális Jisoo! Fiú és lány között nincs barátság. És ez nem is erkölcsös. - mondta Jungkook, úgy mint egy tudálékos nagypapa.
Hitetlenkedve prüszköltem fel egy adag vizet és néztem rájuk értetlenül.

- Egy, ez nem igaz. Másodszor meg mi is "barátok" vagyunk. Te is ölelgetsz. Akkor ezentúl ne is érj hozzám. - ráztam a fejem, közben pedig a mosogatóba tettem a poharam.

- A kettő nem ugyan az.. - szólt közbe Tae.

- Már miért ne lenne az? Csak azért, mert veletek élek nem lesztek többek. Nem lesz jogotok megmondani, hogy mit csináljak és kivel. - beszéltem egyre dühösebben.

Sikeredett feldobni a napom, de amint hazaértem azonnal elrontottak mindent. Természetesen nem gondoltam komolyan azt amit mondtam, ugyanis fontosabbak voltak hisz szinte már a bátyáimnak is nevezhettem volna őket. Velem szenvedtek és ez mindenkinél többé tette őket, de akkor is felhúztak.

- De igen is van jogom. - állta el az utamat Jungkook ezért egy halkabb puffanással ütköztem a kemény mellkasának. Élesen szívtam be a levegőt, hogy megpróbáljam lenyugtatni magam, mielőtt kiverem a balhét. Lassan emeltem fel a tekintetemet rá és az ő ellentmondást nem tűrő szemeire.

Mikor Kook bekeményít az arcizmai megfeszülnek, élesebb lesz az állvonala és a vonásai is sokkal férfiasabbak lesznek. De mind ez mit sem ér, ha közben dühös vagy rá.

- Nincs.. - mondtam halkan.

- Nincs jogotok sem ehhez sem ahhoz, hogy a fiúknak megtiltsátok a velem kapcsolatba kerülést. - pillantottam hátra mérgesen Taehyungra is. Hamarabb kijött belőlem ez az újonnan szerzett információm, mint gondoltam volna. Mindketten hatalmas szemekkel néztek rám és próbáltak rájönni, hogy honnan tudom ezt az apróságot.

Még löveltem feléjük pár ellenséges pillantást és megindultam az emeletfelé a többieket kutatva. Persze kis fáziskéséssel jött utánam a két jómadár is, de én ügyesen figyelmen kívül hagytam őket.

- Ezt honnan... - kérdezte Kook, de azonnal félbeszakítottam.

- Nem kell tudnod. - mondtam lazán és benyitottam az első szobába. Nem volt bent senki, csak a sötétség. Hirtelen egy kéz ragadott meg és fordított háttal a falnak.

- Miért akadsz ki ezen? - kérdezte fölém magasodva.
- Más lány örülne neki, ha hét fiú ennyire védené a cuki kis hátsóját. - nézett picit agresszívan rám. Szerintem addigra már kitalálhatta, hogy Jacksontól tudtam meg. Nem volt ő hülye és meglehetősen egyszerű volt a feladat. Főleg ha mindenért szegényt okolta.

- Nem tudom feltűnt-e azalatt a tíz plusz év alatt, de még mindig nem vagyok olyan, mint a többi. - hajoltam bele az arcába magabiztosan, ami miatt picit hátrébb hőkölt.
- És azért nem örülök ennek, mert a drága fejetek miatt senki sem mer odajönni hozzám. Ezzel pedig elértétek, hogy csúnyának érezzem magamat és unatraktívnak. - el léptem tőle és be nyitottam a következő szobába, ahol ismételten nem volt senki.

Természetesen nem éreztem magam csúnyának vagy ilyesmi, soha nem érdekelt... vagyis nem nagyon érdekelt a külsőm és a nemlétező vonzerőm. Úgy véltem, hogy egy pici hazugsággal és túldramatizálással talán elérem, hogy magukba szálljanak és rájöjjenek, hogy amit csinálnak az nem kóser.

- Jisoo... - nézett rám hitetlenkedve és szomorúan Taehyung, de mit sem érdekelt a reakciója. Vissza sem nézve nyitottam be a következő ajtón és boldogan konstatáltam, hogy Jin bent volt ott.

- Jinnie!? Bejöhetek? - mosolyogtam rá kedvesen, mint aki épp nem játszotta el azt, hogy besértődik.

- Persze gyere csak! - villanyozódott fel azonnal, amint meglátott.
Vigyorogva léptem beljebb, míg ő kissé összezavarodva pillantgatott mögém a két fiúra, miután észre vettem őket. Vigyorom azonnal eltűnt, mikor Jinnek már háttal voltam és az ajtóban álló fiúkkal voltam szemben.

- Gondolkodjatok el egy kicsit. - suttogtam nagyon halkan, hogy a legidősebb nehogy meghallja, majd szépen becsuktam az ajtót.
Egy hatalmas hamismosollyal fordultam Jin felé, aki még mindig nem volt biztos abban, hogy minek is volt a szemtanúja az előbb.

- Mit csinálsz?

- Mit csináltak? - kérdeztük egyszerre egymástól.

- Ruhákat pakolok, de mit csinált már megint az a két jómadár? - nézett rám amolyan "úgy is tudom, hogy csináltak valamit, ne hazudj" nézéssel.

- Nem csináltak semmi különöset. - vontam vállat.
- Csak hagyom, hogy tanuljanak egy kicsit maguktól is. - forgattam meg a szemem, miután Jin tényleg nem hitt nekem.

- Most csak azért nem faggatlak, mert érdekel milyen volt Jacksonnal a napod. De legközelebb nem hagylak békén ennyivel. - mondta a mutatóujját rázva fenyegetésként.

- Igen is anyu. - vigyorogtam rá, mire kaptam egy pulcsit az arcomba.

-----------
Ahoy!
Mit szoltok ehhez a reszhez? (Igen meg mindig nincs ekezet) :D
Tul sok benne ez a besertodes vagy meg oksa?
Hogy tetszett mellesleg? :)

Danke ha elolvastad ♥♥♥

xXSunnyXx