What do you want from me ? (Ereri)

Three

Levi's POV:

Eren elég gyorsan belilleszkedett, bár én nem szenteltem rá sok figyelmet. Mint ahogy mondtam, ő az a bizonyos "menők" közé tartozik, akinek egy csomó hasztalan barátja van, és mindenféle buliba meghívják. A lányok csak úgy olvadnak érte, mert olyan jóképű. Tch, sokra megy vele...

Figyelmesen jegyzetelek, amit a tanár épp próbál a sok bamba képű fejébe tömni. A mi osztályunk nem a jó tanulókról híres, hanem inkább a sok hülyeségéről. Mondjuk, egyszer az összes bicikligumit leeresztették. Vagy a suli falára felirták nagy betűkkel, hogy HELL. És még sok ilyet, persze egyik sem maradt büntetlenül. Nem értem, hogy lehetnek ekkora barmok, de mindegy is.

Csöngettek. Mindenki rohan ki a teremből, csak Hanji vár még rám, hogy összepakoljak. Nagyon fáj a lábam, alig tudok ráállni, és kissé sántítok is, de ezt próbálom minél jobban leplezni. Persze, barátom pontosan tudja, hogy mi az okom a csigatempóra, de nem szól semmit, csak sajnálkozva néz engem, egy keserű mosoly kíséretében. Tudom mit akar ezzel mondani, hogy "hamarosan jobb lesz"... Bár úgy lenne...de ekkor még nem tudtam, hogy ez hamarosan beteljesül.

Hanji-val épp a következő teremhez megyünk, mikor megpillantom Eren-t. Még csak egy órával ezelőtt jött és máris a legmenőbbek között van és egy csomó ribanccal társalog. Egy pillanatra idenéz, és realizálja, hogy én is őt nézem, elmosolyodik. Értetetlenül nézek rá, ő meg mindenkit othagyva, se szó, se beszéd, indul meg felém. Persze, a többiek utánaszólnak, de rájuk sem hederít. Vajon mit akar ? A kérdésemre hamar választ kapok, ugyanis előttem megáll. Egy fejjel magasabb tőlem, így kénytelen vagyok felnézni rá. Hanji egy mosoly kiséretében köszön neki, bár ahogy látom a fiút nem igazán érdekli. Csak engem bámul, és nekem fura érzésem támad tőle. Mintha a fejembe látna, és tudna mindenről. Egy pillanatig hezitálok, de ezután felveszem a legridegebb nézésemet és megkérdezem:
-Mit akarsz ?
Látszólag nem tetszett neki a hangnemem, de nem érdekel. Lehet, hogy ő is csak cseszegetni fog.
-Beszélni szeretnék veled.
Jelentette ki határozottan. Nem értettem semmit, hisz nem is ismer, még a nevemet sem tudja, mégis miről akar velem beszélni ?
-Én viszont nem szeretnék beszélni veled.
-Miért ? Egy beszélgetésbe nem halsz bele.
Ahogy elnézem, nem fog tántorodni az akaratától. De én sem vagyok az a típus, bár igaza van. Nem fogok belehalni, de még mindig nem értem mit akar tőlem. Sóhajtottam egyet, majd újra belenéztem a szemébe.
-Mondjad, de gyorsan, nem érek rá.
-Négyszemközt-és Hanji felé bicentett, jelezvén, hogy menjen el. A pápaszemes egy sejtelmes vigyor kiséretében, szó nélkül távozott.
-Nos ?-kérdeztem türelmetlenkedve.
-Tudom, hogy nincs sok közöm hozzá, de reggel láttalak, ahogy valaki...-húzta el a szót.
Nem értettem mire akar kilyukadni, de aztán észbe kaptam és eléggé sápadtan és kikerekedett szemekkel néztem rá. Szóval látta...ahogy Fred kihajít az ajtón. Legalábbis más ok miatt, miért mondaná így. Reakcióm egy aggódó arckifejezést váltott ki belőle. Hiába tagadnám, felesleges lenne.
-És ? Most mit fogsz csinálni ? Elmondod mindenkinek és cseszegetni fogsz ?
Még egy ember aki tudja min megyek keresztül. Most az, hogy kigúnyol él lealáz, vagy titokban tartja, teljesen mindegy. Már egyszerűen nem érdekel. Feladtam a harcot, ha most kiderül, akkor csak még rosszabb lesz.
Várakozva bámulom őt, hogy mit felel kérdésemre. Lászik rajta, hogy nem tudja mit mondjon, hogy mennyire gondolkozik.
-Szeretnék segíteni...
Erre gúnyosan elnevetem magam. Mégis, hogy akar ő nekem segíteni ? Nem tud, és nincs is rá szükségem.
-És mégis hogy tervezted ezt ? Odamész az idegbeteg nevelőapámhoz és megmondod, hogy : hé, ne verje már meg a nyomorék "fiát"- mondtam gúnyosan és mutattam idézőjelet a kezemmel.
-Tudod az ilyen embereket fel lehet jelenteni-mondja magabiztosan.
-Azta, de okos vagy ! Tudod mit ? Nincs szükségem a segítségedre ! Hagyj békén és menj vissza a ribancaidhoz, mert még a végén nem lesz kinek megdugnia őket ! -csak köptem a szavakat.
Ő hozta ki ezt belőlem, ha nem jött volna ide, nem hordanám le. Bár már Hanji-nak is mondtam, hogy ez lesz.
Az arckifejezése átvált sértődötté, és lesajnáló pofával lejebb hajolt, hogy egy szinten legyen az arcunk.
-Rendbem van Törpe, békén hagylak, éld csak az unalmas mindennapjaidat és dögölj bele a verésekbe!
Kiegyenesedett, majd megfordult.
-És nem dugok ribancokat !-tette hozzá.
Visszament a többiekhez, akik letámadták mindenféle kérdéssel, valószínüleg azzal, hogy miért beszélt egy olyannal, mint én. Egy senkivel. Egy szánalmas senkivel, aki arra jó, hogy mindenki lemondja mindennek.
Ez az Eren nevezetű, egy beképzelt faszkalap, akinek kinyalták a seggét. Nem tudja még közelről sem, mi az az igazi szenvedés.

Elindultam megkeresni Hanji-t, akire a büfénél találtam rá. Épp Sasha-val beszélgetett, aki szokás szerint sült krumplit evett. Nem szimpi a lány, de nekem ki nem az ? Még Hanji-ra is szoktam mondani "szép" jelzőket, akkor mit gondoltok rá miket mondok ? Inkább ne akarjátok tudni...

Mivel nem szándékoztam odamenni hozzájuk, ezért vettem egy szenvicset és elfogyasztottam. Otthon nem igen volt időm kajálni, remélem nem kell részleteznem, miért.
Még vártam Hanji-ra, eléggé elmerültem a gondolataimban.

Vajon ki jön ma hozzánk ? Ki az, aki képes Fred-et elviselni ? Talán másokkal kedves ? Nem igazán tudok elképzelni egy olyan Fred-et, aki kedvesen mosolyogva beszélget más emberekkel, időnként felnevetve.
Akkor se tudnám elviselni, ha kedves lenne. Nekem igazából csak annyi kell, hogy ne verjen állandóan.
Talán szerencsém lesz, és valamikor helyrefordul az életem...