A cserediák ˢᵘᵍᵃ [✓]

15.

Yoongi és Tae előrementek, Kíra és Jimin velem maradt hátul.

-Ti tudtok valamiről? – néztem rájuk.

-Én nem tudok semmiről sem! – emelte fel két kezét Jimin védekezésképpen.

-Kíra? – néztem rá gyanakodva.

-Fogalmam sincs... – felelte, de nem volt túl meggyőző.

-Mit tudsz? – faggattam, de nem árult el semmit. – Jól van, akkor ne is mondd el! – játszottam a besértődöttet, de erre csak felnevetett.

A fiúk egyre gyorsabban mentek, sokkal előbb beértek a zeneterembe, mint mi. Bementünk, majd azt se tudtuk, hogy melyik terem a miénk.

-És most? – kérdeztem sóhajtva.

-Megkérdezem, maradjatok itt! – felelte Jimin, majd elindult keresni valakit, aki tudna segíteni ebben.

Pár perc múlva visszatért, kezében egy papír cetlit lóbált.

-Nézzétek mit kaptam! – mutatta meg a papírt fülig érő mosollyal.

A papíron egy telefonszám volt felírva.

-Tőle van! –biccentett a fejével a telefonszám tulajdonosa felé.

A lány észrevette, hogy őt nézzük, majd intett egyet, majd Jimin zavartan visszaintegetett.

-Tetszem neki! – mosolygott, mire felnevettünk Kírával.

-Legalább megkérdezted, hogy melyik terem a miénk? – kérdezte Kíra.

-Ő...az úgy volt, hogy... – kezdett bele.

-Jimin! – mondtam ki mérgesen a nevét, majd elindultam az a bizonyos lány felé.

-Szia, ne haragudj, tudnál segíteni? – kérdeztem mosolyogva.

-Szia, persze! – mosolygott.

-Béreltünk egy termet 5-től éjfélig, de aki bérelte elég rendesen lehagyott minket, így nem tudjuk, hogy melyik a miénk. – vázoltam fel.

-Utánanézek, ki a foglaló?

-Kim Taehyung. – a lány a név hallatán zavarba jött, majd óvatosan Jimin-re nézett.

-Ő Jimin, Park Jimin. – mosolyogtam rá, majd a lány vörösebb lett, mint volt.

-512-es a tiétek! – felelte rekedten.

-Köszi! – mosolyogtam rá. – Ja és, hogy tudd, nem fogsz megszabadulni tőle! – utaltam Jimin-re, majd elmosolyodott.

Elköszöntünk, majd visszamentem Kíráékhoz.

-512-es terem, menjünk. – feleltem, majd elindultunk.

Mikor megtaláltuk, bementünk és egy hatalmas terem tárult elénk. Hangfalakkal, mikrofonokkal és hol kanapé, hol pedig asztalok és székek voltak a falhoz tolva. Középen a megmaradt üres téren állt Tae és Yoongi. Tae Yoongi kezébe nyomott egy mikrofont, majd elment a fal melletti asztalhoz, ahol a laptopja volt összekötve a hangfalakkal. Nem értettem semmit, furcsa nézésemből kapcsolt Yoongi és felvilágosított.

-Emlékszel arra, hogy mondtuk, hogy írtam egy dalt? Mennyire akartad, hogy énekeljem fel, én meg megígértem, hogy majd egyszer. Azaz egyszer most van! – mosolygott, majd Tae elindította a zenét.