Vasember - Az elveszett testvér

Part 2.

Alig, hogy leültem, állhattam is fel, mert a tanár úgy gondolta, hogy ma engem szivat.
- Mr. Miles! Elmondaná nekünk, az előző órán tanultakat? - nézett rám a tanárnő egy gúnyos mosoly kíséretében. Gondolkozva kezdtem vakarni a fejem, fogalmam sem volt arról, hogy előző órán miről is volt szó. A tanárnőre néztem, majd megvontam a vállam. - Nem tudja? - megráztam a fejem. - Valaki más? - nézett körbe a teremben.
Senki nem jelentkezett, hogy tudná miről is van szó. Mindenki kerülte az idősödő nő tekintetét.
- Tanárnő! - szólalt meg a másik padsorban ülő Danny Rise, az osztály híres neves rossz fiúja, aki jó részt csak a verekedéseiről volt híres. Nem egyszer került már az igazgató irodájába, lassan a törzshelyévé válik.
- Mondja, Mr. Rise! Tán csak nem tudja, hogy miről van szó? - Mrs. Williams kicsit meglepődött.
- Csak annyit akartam, hogy két hete volt óránk így ne csodálkozzon hogy senki nem tudja. Fogadni mernék, még maga se tudja. - mondta huncut mosollyal az arcán. Mrs. Williams elcsodálkozott a kijelentésen, de látszott rajta, hogy nem akarja beismerni, hogy a fiúnak igaza van.
- Jól van Mr. Miles, foglaljon helyet! - nézett felém, mire megkönnyebbülve ültem le. - Elkezdünk egy kicsit ismételni, felelevenítjük az eddig tanultakat. - az asztalához lépett, majd az azon pihenő könyvért nyúlt és lapozgatni kezdte.
- Ezt jól megúsztad. - lökött oldalba Tom, mire egyetértően bólintottam. - Elég fura, hogy az osztály rossz fiúja menti meg a hátsódat!
Ez engem is meglepett. Danny felé sandítottam, aki a padra borult és aludni próbált.
- Jól van! Nyissák ki a könyvet a ötvenhatodik oldalon! - a nő éles rikácsoló hangja zökkentett ki, gondolatmenetemből.
- Van könyved? - Tom nagyban a táskájában kereste az említett tárgyat. - Bocs, de asszem otthon hagytam.
Sóhajtottam egyet, majd én is megnéztem a táskámat,és hál istennek reggel volt annyi eszem, hogy rendesen bepakoltam.
Kinyitottam a könyvet, az említett oldalon, majd elolvastam a címét. A II. világháború kirobbanásának okai. Gondolhattam volna. Pár mondatot elolvastam azon az oldalon, majd tovább lapoztam két oldallal, ahol két oldalt teljesen elfoglalva, megláttam Amerika Kapitányt. Ajkaimra apró mosoly ült. Ezentúl gyakrabban fogom elővenni a töri könyvemet.
Az óra unalmas volt. Nem a téma, hanem az ahogyan elő lett adva, ezért, hogy ne unatkozzak, rajzolni kezdtem. Régebben megígértem Tom-nak, hogy rajzolok neki, egy vasembert. Hát...megtettem:

Nem olyan soká megszólalt az óra végét jelző csengő, amit minden diák, már alig bírt kivárni.
- Na? Hogy lesz az este? - nézett felém barna hajú barátom, mire csak megvontam a vállam.
- Mi lenne?
- Jössz segíteni a matekban vagy sem? - kérdezte egy kicsit idegesen. Matekból nem állt valami fényesen, és az anyja meg is fenyegette, ha megbukik belőle, elküldi a nagyanyjához egy farmra  tehenet és más állatokat gondozni. Ezt szeretné elkerülni.
- Nyugi, megyek. Ha akarod még ott is alszok. - mondtam, egy csalfa mosoly kíséretében.
- Életmentő vagy, köszi! - a nyakamba akart ugrani, örömében, mire arrébb álltam, így szerencsétlen Timre esett, aki csak úgy nyekkent a földön.
- Tim! Jól vagy, haver? - ugrottam oda mellé. Komolyan mondom, észre sem vettem, hogy mögöttem áll. Ha tudom, inkább hagyom, hogy ez az állat a nyakamba ugorjon.
- Jah, jól vagy törpe? - szállt le róla Tom is, majd a még mindig szótlan fiút néztük. - Te szerintem meghalt.
- Fogd már be! - mondtam, majd megragadtam, az enyhén remegő Tim karját és segítettem neki felálni. - Jól vagy, Tim?
- P...persze! - mondta, és egy mosolyt próbált erőltetni magára. - Nem kell folyton aggódnod miattam. 
Ezt a kijelentést meg sem hallottam ugyan is feltűnt, hogy a srác a jobb csuklóját takargatja előlem. 
- Biztos vagy, benne? - ragadtam meg a csuklóját, mire feljajdult. - Igen, én is így gondoltam. 
- Neked, most komolyan eltört a csuklód? - nézett Tom az igen belilult testrészre.
- Vagy csak megzúzódott. Mondjuk Tom súlyától nem is csodálkoznék rajta, ha eltört - mondtam egy kicsit nevetve, majd elkezdtem a srácot a gyengélkedő felé vezetni. 
- Már megbocsáss Nate, de hatvanhét kilónál nem vagyok több.
- Biztos vagy benne? Láttam, hogy tegnap is vagy öt hamburgert megettél a McDonald's-ban. Naponta eszel ennyit.  - néztem hátra egy percre.
- Nate! Elengednél?- Tim kapálozni kezdett, hogy szabaduljon a karmaim közül, de engem ilyen könnyen nem ráz le. Enyhén megérintettem a belilult részt, mire újfent felszisszent.  Ez után már nem ellenkezett. 
- Elviszem a srácot a gyengélkedőre, addig te vigyázz a táskáinkra, meg szólj a tanárnak hol vagyunk. - fordultam Tom felé, majd odadobáltam az említett tárgyakat.
- Már megbocsáss, de nem vagyok málhás szamár, egyébként sem tudom, hogy milyen óránk lesz. - mondta, majd egyszerre Timre néztünk.
- Matek jön. - mondta, majd megindult az uticélunk felé. Tom ijedt arcot vágott, de nem vártam meg, hogy bármit is mondjon, a szőke srác után eredtem. A gyengélkedő az épület nyugati részén volt, így nekünk el kellet sétálnunk odáig. Már nagyban becsöngettek, mikor odaértünk. Kopogtunk a nagy fehér ajtón, majd az igen hangos "bejöhetsz" után, kinyitottam azt, és beléptünk rajta. Odabent egy húszas éveiben járó nő ült az asztalánál. Hosszú barna haját kivasalva és kiengedve horta.Hirtelen fordult felénk, majd nem elejtette a sebtapaszokkal teli kis ládát.
- Nocsak. Nathan Miles! - szúrt ki engem elsőnek, mondjuk nem csodálom, hisz Tim elbújt a hátam mögé. Nincs mit tenni, ha az ember nem szereti a doktorokat. - Csak nem megint elkezdtek szekálni a felsőbb évesek?
- Mintha megverhetnének azok a görények. Nem Amanda, nem én vagyok a beteg. - mondtam, majd mikor egyik szemöldökét felhúzva, nézett rám, elléptem Tim elől.
- Timothy Pride! - szólította meg a fiút, aki összerezzent a megszólításra. - Gyere! Mutasd a kezed!
- Még is honnan...
- Tudom? Mindenáron takargatod előttem, nem nehéz kitalálni miért. - a kezét a fiú felé nyújtotta, aki bátortalanul megindult felé, majd megmutatta a kezét. - Huh! Ez szépen belilult.
- Eltört? - kérdezte halálsápadtan a fiú.
- Tudod mozgatni? - Tim aprót bólintott - Akkor nem, csak nagyon megzúzódott. Bekötöm neked fáslival, hogy azért tartsa a csuklód, de iskola után szeretném, ha bemennél a kórházba egy röntgenre, biztos ami biztos. - mondta Amanda, és már kereste is elő a fáslit, ami a sarokban álló barna szekrényben volt. Nem tartott öt percbe se, és be volt kötözve a srác csuklója.   - Ne erőltesd ezt a kezed! Egyébként mi történt?
- Csak egy kis baleset. - szólaltam meg Tim előtt.
- Gondolom Tommy csinált valamit, igaz? - nézett rám érdeklődve.
- Te is tudod, hogy nem szereti, ha így hívják. - mondtam kuncogva.
- A bolond öcsém folyton csak a bajt csinálja, és bele kever titeket is. - rázta meg a fejét a nő. Igen. Amanda, Tom nővére, és ami azt illeti nem igazán jönnek ki túl jól egymással. Folyton veszekednek, de hát melyik testvér ne tenné ezt? Mondjuk ebben tapasztalatom nincs, ugyan is egyke vagyok.
- Köszönjük, szépen! -szólalt meg Tim a hátam mögött. Felé fordultam, és láttam ahogy az órájára bök.
- Igaz is most matek van. Tom teljesen ki lehet készülve. - visszafordulam Amanda felé - Most mennünk kell, majd este találkozunk. - intettem neki, mire ő biccentett. Kiléptünk a gyengélkedőből, majd megindultunk a matek terem felé.

Meghoztam az új részt. Remélem el fogja nyerni a tetszéseteket :)