Királyi páros |✓|

Az első nap

Draco szemszöge

Amikor sikerült elaludnom, már hajnalodott. De azért próbáltam valamennyit aludni.

***

Reggel úgy keltem fel, hogy valaki puszit nyomott az arcomra. Hirtelen nem tudtam hol vagyok. De rettenetesen fáradtnak éreztem magam. Kinyitottam a szemem, de ezt azonnal meg is bántam, ugyanis akkora fény volt a szobában, hogy azt hittem megvakulok.

Kuncogást hallottam, így lassan kinyitottam a szemem.

-Jó reggelt - mosolygott rám Hermione.

-Mhmm... - morogtam és elfordulva újra lehunytam a szemem.

-Naa... Draco fel kell kelned - mondta.

-Csak még egy percet - ásítottam.

-Nem lehet. A reggeli hamarosan kezdődik - mondta és hallottam a hangján, hogy mosolyog.

-Naa... Nem aludtam valami sokat. Hagyjál aludni - morogtam.

-Nem hagylak. Fel kell öltöznünk, le kell mennünk reggelizni, aztán pedig kezdődnek az első órák - magyarázott, de én befogtam a fülem.

-Nem akarok tanulni - morogtam.

-Márpedig kell - mondta Hermione és lerántotta rólam a takarót.

Hermione szemszöge

Már hallottam is a csengőt, mely a reggelihez hív minket.

-Na ne butáskodj már Draco! - mondtam neki. - Ajánlom, hogy mire visszajövök teljesen ébren legyél!

-Aha... persze - morogta.

Bementem a fürdőszobába és gyorsan átöltöztem. Képtelen voltam elhinni, hogy én tényleg Draco Malfoy mellett aludtam... SŐT! Még kellemesen is. Ez elég ijesztő. Mi történik velem? Kimentem a fürdőszobából és láttam, hogy Draco még mindig az ágyban fekszik.

Felkaptam egy poharat, megtöltöttem vízzel és ráöntöttem a fiúra.

-Ezt most miért kaptam? - kérdezte felülve. Ideges volt... azt hiszem.

-Megmondtam, hogy kelj fel, amíg visszajövök - mondtam komolyan, de alig bírtam visszatartani a nevetést. Ezt valószínűleg ő is észrevette, mert felállt és elindult felém.

-Szerinted ez vicces? - kérdezte.

-Hát... igen - válaszoltam elfojtva egy mosolyt.

-Oh, igazán? - kérdezte és ekkor elkapott. - Most is vicces? - mondta és magához szorított. A ruhám vizes lett az ő vizes ruhájától.

Felnevettem. De ő is mosolygott már.

-Igen, még mindig az - nevettem.

-És most? - kérdezte hirtelen megfogva a poharat, amelyben még volt egy kis víz, majd rám öntötte.

Felsikítottam, majd újra nevetésben törtem ki. Ő is velem együtt nevetett.