Az èremnek kèt oldala van!?(ÁTÍRÁS ALATT)

2.rèsz

Anya bejött a szobámba.Csak annyit kèrdeztem tőle.

- Muszáj elköltözni?-egy kosza könnycsepp hullott le az arcomról!

- Igen!-Bólintott együttérzően.

Ez a beszélgetés óta eltelt 3 nap,hétvége van és azon kapom magam hogy a 4.-ik dobozba pakolok és a 7.-ik bőröndöm van tele!Melody kicsit kiakadt a költözés miatt! De megígértem neki hogy keresni fogom. Az üres szobámat nézegetve jöttem rá hogy minden emléket elzártam egy kis dobozba amit a szívem mélyén rejtettem el.Minden most válik fontos eddig minden itt volt olyan természetes volt ,hogy nem is értékeltem,hogy van.

Ma van a költözés napja! Hamarosan megkezdődik az új életem New Yorkba bele gondolva nem biztos hogy rossz lesz.Minden nap megszűnik valami, amiért az ember szomorkodik, de mindig születik valami új, amiért érdemes élni és küzdeni.Motiváljon mindenkit ez.Mondom én aki soha nem biztos abban amit akar.Vicces kicsit.

Késő este értünk new yorki otthonukba.A költöztetők minden valószínűséggel holnap fognak ide érni a csomagjainkkal.Apám egyik ismerőse volt segítségünkre a reptéren várt minket és egy bér autóval indultunk az új otthonukhoz.Gyönyörű látvány volt ahogy a nap lemegy és kezd a város pezsgéssel megtöltve feléledni.A a házak az épületek gyönyörűen kivilágítva.Lehet hogy Los Angeles után megszeretem,hát majd kiderül.Az út közben egyre jobban kezdet a városi nyüzsgés csillapodni! Nem messze a város külső negyedébe értünk és negyed óra múlva oda is értünk az új otthonukba!

Nagy udvar egy kétszintes házzal ez volt ami bennünket fogadott.

- Na lányok hogy tetszik?- kérdezte apa.Anya nem talált szavakat a nővéremmel együtt.

-Bell lányom hogy tetszik?-hangjában izgatotságott véltem felfedezni persze nem állt szándékomban megbántani tényleg szép volt de még mindig túl sértett voltam.

- Szép! - Ennyit tudtam csak mondani.

Egy hét telt el a költözés óta Mendyvel minden nap beszélünk! Sajnos jővőhéttől a suli is megkezdődik.
A hétvége nagyon hamar elment.Most éppen ott tartok hogy reggel fél 7 van,anyék most mennek dolgozni a nővérem még alszik, és egyre jobban kezd a kedvem elmenni attól hogy ma suliba menjek.

Gyorsan felöltöztem.Nem is meséltem milyen nagyszerű egyenruhát kell viselni kék rakottszoknya fehér ing kék blézer amelyet egy piros alapon kék csiíkos sál koronáz meg.Ennél jobb volt a los angelesi melyet imádni fogok ehez képest.

 A házból kilépve rágyújtottam(aki teheti skacok nehogy rá szokjon erre a szarra) le kellett valahogy nyugodnom nem akartam hogy látszódjon az idegességem amit a suli bélyegzett rám. A szemben lévő házból egy velem egykorú lány lépet ki.

- Helló,új vagy a környéken? - kérdezte kedvesen.

-Szia igen amúgy Cristabell Mekenzy!- nyújtottam a kezem.

-Rosalie Meyer vagyok.- a szembe lévő házból nevette el magát.

Miután megtörtént a szokásos bemutatkozás a suli felé vettük az irányt ami innen 20 percre volt. Rossal sokat beszélgetünk kiderült hogy egy osztályba fogunk járni aminek nagyon örültem.Az első fél évnek pont vége január vége van.A suli elé érve tapasztalható volt a klikesedés mindenkinek meg van a maga társasága. Rosstól megtudtam, hogy nem rossz ez a suli csak meg kell az emberekkel kapcsolatba találni a közép utat nem szeretik a túl vissza húzodó illetve a túl nagy szájú embereket.Miután az igazgatónő eligazított az ajtón kilépve megint nem voltam figyelmes mert egy mellkasnak csapódttam.