5.rész

491 20 0
                                    

Már mondtam volna a választ mikor kinyílt az ajtó és....

A bátyám lépett ki az ajtón, szó szerint őrjöngött hogy miért kell állandóan ezzel a fiúval találkozom mikor ő úgyis csak fájdalmat fog nekem okozni és hogy nála sokkal jobbat érdemlek.
-Nem hiszem el hogy neked állandóan bele kell szólnod az életembe-ordibáltam-miert nem tudsz a saját életeddel foglalkozni és nem az enyémmel? Menj inkabb a kurváidhoz vagy valami csajhoz csak szálj le végre rollam-orditottam sirva
-Miert kell ezt csinálni Sophie? Mondd hogy nem vagytok együtt! Kérlek
-De együtt vagyunk-mondtam könnyes szemmel majd megcsókoltam Kristófot.
A bátyám csak bólintott majd bement.
-Sajnalom hogy ekkora vitát okoztam koztetek-mondta
-Semmi baj,nem a te hibád-oleltem át
-Hát akkor én megyek is kicsim-mondta majd egy búcsú csókot adott és el is ment.
Felrohantam a fürdőszobába,lezuhanyoztam aztán lefekudtem aludni, rögtön el is nyomott az álom.

Reggel fulsuketito zajra ébredtem, hát persze hogy az ébresztő volt az.
Kinyomtam majd indultam zuhanyozni. Mikor elkeszultem reggeliztem majd indultam suliba.
Elmeséltem mindent a baratnomnek hogy mi történt velem.
-Uhh ez elég szar....-mondta
-Hat az
-De valahol igaza van, ezt én is elmondtam neked h nem kellene vele osszejonni meg ilyesmi....
-Ne kezd már te is kérlek elég a bátyámtol halgatnom ezt
-Hat jó...
-Most menjünk mielott lekessuk az orat
Bólintott majd indultunk is befelé.
A suliba egész nap minket figyeltek Kristoffal,az a sok szúrós tekintet. Bahh. De kit érdekel, mi szeretjük egymást ez a lényeg és nem más véleménye.
Utolsó óra után indultunk haza Kristoffal ugyanis megdumaltuk hogy nálunk alszik és akk holnap együtt megyünk suliba.
-Megjottunk-kialtottam,majd észre vettem hogy nincs itthon senki csak mi ketten.
-Szentem nincs itthon senki-sugta a fülembe amitol a hideg is kirazott
-Igen észre vettem-nevettem.majd felkapott a vállára es felvitt a szobámba. Letett az ágyra és elkezdett volna lefelé oltoztetni amikor megszolaltam.
-En meg nem szeretnem-mondtam neki
-Jolvan-mondta majd befekudt mellém az ágyba.
-Szeretlek-mondtam neki
-En is téged kicsim-mondta majd megcsókolt
Atolelt majd úgy aludtunk el.
Kis idő múlva felébredtem majd észre vettem hogy Kristóf nincs mellettem. Lementem az emeletrol és amit ott láttam a nappaliban nem hittem el, ugyanis......

Itt az új rész hamarosan folytatom a történetet.😙

Több mint barátságOnde histórias criam vida. Descubra agora