❝ Mert a kívánságaink azért születnek, hogy az Angyalok teljesíteni tudják őket. ❞
[A történet befejezett.]
2017. december 22.
(Saját történet)
@vkookisreal69lol
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Talpam alatt ropogott a frissen lehullott hó, felettem a Hold világított fehéren, mellettem pedig kabátba, sálba és sapkába burkolózott vidám emberek haladtak el, egyesek nevetgélve, mások önfeledten beszélgetve, vagy éppen forrócsokit szürcsölgetve.
Karácsony közeledtéhez híven, az utcákat lámpások, különböző színű égősorok világították meg, a kis fabódéktól pedig -, melyeket az árusok még december elején állítottak ki- karácsonyi dallamok szűrődtek ki, és az egész környéket belengte a frissen sütött sütemények illata.
Gyomrom fájdalmasan kordult egyet, amint elhaladva az egyik árus mellett, szemeimet kissé több ideig legeltettem meg az ott készülő kürtöskalácsokon.
Kínosan húztam össze magamon a kabátot, de a nagyban sütögető asszony így is meghallotta gyomrom siralmas kiáltásait, s kedves mosollyal az ajkain fordult az irányomba.
- Éhes vagy, szívem? Milyet szeretnél? Van vaníliás, mákos, diós és fahéjas is. Válassz olyat, amilyet csak szeretnél! - kissé rekedtes hangja kellemesen passzolt a rádióból felcsendülő karácsonyi dallamhoz, én mégis összehúzott szemekkel meredtem rá -;
Mintha csak ő tehetne arról, hogy már így is túlsúlyos vagyok.
- Nem vagyok éhes. Nem kérek semmit, köszönöm. - szavaim ridegen csendültek fel a téli éjszakában, s idegenen - mintha, nem is az én ajkaim közül szöktek volna ki.
Kellemetlennek éreztem a kialakult szituációt, a néni furcsán méregető szempárját, s a mellette álló bácsika kissé lesajnáló pillantásait, így egy gyors meghajlás után, menekülőre fogtam az irányt.
Elhagytam már magam mögött a karácsonyi dallamot, a melegedő árusokat és a vidám embereket is. A kertvárosban, már nem tartózkodott ilyen későn senki sem az utcákon, s ez számomra kedvezően jött ki,
Mert végre kiengedhettem az eddig magamban tartott bánatomat, s nagy, kövér könnycseppek formájában ereszthettem ki íriszeimből.
Szakadozott lélegzetvételeim, s egyre erősödő szipogásom törte meg a kihalt utca csendjét,
De nem volt mellettem senki, aki megvigasztalt volna, vagy esetleg egy meleg ölelésbe von.
Egyedül voltam, a kövér könny - és zsírpárnácskáimmal együtt,
S nem vágytam másra - mikor kérlelően felpillantottam a sötét, csillagok nélküli égboltra -, csak arra, hogy végre;
Újra szeretni tudjam Önmagam.
**********
Sziasztook^^ Karácsony alkalmával egy rövid, 4 részes Taekook történettel érkeztem nektek. :) Valójában, nem terveztem karácsonyi történetet, de néhány órája kipattant a fejemből ez a sztori. Rövid, lightos részek várhatóak majd, ennek ellenére is, nagyon remélem, hogy elnyeri majd a tetszéseteket!❤️
