"Egy a sok közül..." ~Jungkook ff [BEFEJEZETT]

3

Végre péntek!
Ez az első hetem az új suliban, viszont máris van egy bizonyos személy az osztályban, akit mindenáron el akarok kerülni.

Jungkook-ot eddig sikerült elkerülnöm, mert nem is volt suliban... Remélem sokáig tart még az iskoloundora... Mondjuk úgy az év végéig minimum.

••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••

Boldogan lélegeztem fel, az első becsengetéskor.
Nincs itt! - Gondoltam magamban vigyorogva.

Betoppant a matektanárom, aki el is kezdte a mai anyagot.

-Daniella! - szólít, mire felnézek a füzetemből. - Máris kész vagy? - kérdezte kétkedően.

-Igen. - válaszolom egyszerűen.

-Akkor itt a kréta. Csináld meg a táblánál. - nyomja a kezembe a krétát.

Kimegyek és elkezdem felírni a megoldást. Igazából nincs bajom a matekkal. Könnyen meg tudom oldani a feladatokat...

Kinyílt az ajtó. Gondoltam hogy az osztályfőnök az, mert néha be szokott nézni hozzánk hogy minden rendben van-e, de mikor meghallottam a matektanárunk hangját lefagytam.

-Jungkook! Míért mindíg az én órámról késik?! - kérdi csípősen tanárnő.

Megfordultam, és láttam hogy Jungkook összehúzott szemmel figyeli a táblát, aztán rámnéz és bólint egyet.

Mintha az ő megerősítésére lenne szükségem! - majdnem odalöktem egy flegma kérdést, de tudtam hogy csak szórakoztatnám ezzel.

-Jó a megoldásod Daniella. Leülhetsz. - mondta kedvesen, majd ordibálni kezdett a "szemtelen, mindíg késő" sráccal, amin majdnem elkezdtem nevetni, de észbekaptam.

Onnantól kezdve egész nap éreztem a lesajnáló tekintetét magamon, amivel tudta hogy nagyon felhúz..

Utolsó óra előtt kimentem az udvarra és a falnak támaszkodva hívtam fel a barátnőmet.

-Szia Ren, holnap akkor hánykor?

-Hát, nemtom... Neked jó 18-kor a megbeszélt helyen?

-Aha, akkor majd segítek kiválasztani a ruhádat.. - nevettem el magam.

-Hé ez nem vicces, nem tehetek róla hogy nem tudok választani. - tettetett sértődöttséget.

-Jó, de most leteszem, na sziaa...

-Szia.

Észrevettem hogy Jungkook és a banda többi tagja közeledik, ezért le kellett tennem, mert nem akartam hogy meghallják mit beszélünk.

Mikor odaértek hozzám, V megállt előttem, a többiek csak oldalról figyelték az eseményeket...

Mire készül?!

-Szóval Daniella... Te ilyen jó kislány vagy nem? - kérdezte ártatlanul, mire furcsán néztem rá.

-Ezt most le kell ellenőriznem. - mondta nyugodtan.

-Mégis mit?! - kérdeztem flegmán.

-Hogy hazudsz-e. - suttagta a fülembe, mire megdermedtem.

Most ez meg mi a francot akar??

-Jó, hagyj békén. - mentem volna el, ha nem zárja el az utamat a karjával.

-Majd ha végeztem. - kezd el vigyorogni.

-Csináld már V! - kiabál oda Jungkook unottan.

Mikor V egyre közelebb hajolt, már leesett hogy mit akar csinálni...

Alig választott el minket pár centi, ezért cselekednem kellett. Nem akartam, de meglendítettem az öklömet, ami telibekapta V állkapcsát...

Még a többiek kiáltása mellett is lehetett hallani a csont robbanását, de ez akkor nem is érdekelt.

Páran odafutattak a haverjukhoz, de néhányan csak döbbenten bámultak engem.

-Mi a fasz van veletek?! - ordítom le a fejüket. - Szálljatok már le rólam és húzzatok a picsába parasztok!

Miutánn kiakadtam előttük, elsétáltam mellettük és nem érdekelt hogy mind a heten engem bámulnak, csak mentem tovább a suliba, nem törődve senkivel.

Az utolsó óránk rajz volt, amin legalább lenyugodhattam egy kicsit, így higgattan indulhattam hazafelé.

Természetesen Jungkook nem jött be az utolsó órára. Gondolom éppen a sérült bandatagot ápolják, miközben azon gondolkoznak hogy márthatnának be...