"Egy a sok közül..." ~Jungkook ff [BEFEJEZETT]

13.

Az egyéniségek eltakarják a valóságot...

Nem bírtam tovább a hazudozást. Mindent elmondtam Jungkook-nak.

Az egész szánalmas helyzetet elmagyaráztam neki, miközben a kanapén ettem a jégkrémemet...

-Ennyi. - fejeztem be a mondanivalómat egy sóhajtással.

Hirtelen megölelt engem, amin először meglepődtem, viszont most ez a gesztus annyira jól esett, hogy én is átkaroltam....

Így ültünk kb öt percig, mikor felnevettem.

Kérdőn rámnézett, de mikor rámutattam az órára ő is elvigyorodott.

-Úgy látszik ma nem megyünk már suliba...

-Majd kimagyarázzuk magunkat. - mosolygott rám.

••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••

Másnap a szokásos szerelésemben léptem ki az ajtómon, hogy elinduljak a suliba, de egy rosszallóan néző Jungkook fogadott, amint kinyitottam az ajtót.

-Most mi van? - húzom el a számat.

-Vissza. - mutat a bejáratra. Mikor csak bámultam rá folytatta. - Nem megbeszéltünk valamit?

Végignéztem megamon aztán leesett. Nevetve szaladtam vissza a szobámba.

Tegnap megbeszéltük, hogy mostmár nem fogom megjátszani magamat, és a kedvenc ruhámat veszem fel.

Reggel már reflexből ezeket a rózsaszín göncöket vettem fel magamra, de szerencsére ittvolt Jungkook hogy figyelmeztessen.

Mikor már a szokásos formámba léptem ki, Jungkook végignézett rajtam és elégedetten mosolyogva lépett elém.

Egymás mellett sétáltunk az iskolai folyosón, nem törődve a döbbent tekintetekkel.

-Na milyen? - nézett rám reménykedve.

-Kicsit furcsa, de sokkal jobb így, utáltam azokat a kislányos cuccokat. - vigyorogtam rá.

-Tudtam hogy más vagy. - fogta meg a kezem, miközben felém fordult.

Lenéztem a kezünkre és rámosolyogtam.

Kérdőn felvontam a szemöldököm, mert nem értettem most mi van vele...

-Szeretlek Dan. - Mondta, mielőtt megcsókolt.

Remélem tetszett a történet :3