Twins Love /befejezett/

8. rész

„Drága Hannah!

Csak ebben a levélben tudom leírni, ami most a fejemben kavarog. Apa tanácsára egy angliai iskolában fogok tovább tanulni. Túl közel kerültünk egymáshoz a nyár alatt. Úgy sajnálom, hogy így kell megtudnod, de én már nem csak a testvéredként szeretlek. Viszont a mi kapcsolatunk lehetetlen. Túlságosan is hasonlítunk egymásra. Ezért is fájt nekem az amikor Bruccal jártál, mert én már nagyon régóta többet érzek irántad, mint testvér. És tudom, hogy te nem így érzel, de el akartam mondani ezt neked. De nem tudtam ezt egyenesen megmondani a szemedbe. Tudom, gyáva vagyok, hogy megfutamodom, de nem akarok neked fájdalmat okozni. És ha legközelebb találkozunk, talán már édesanya leszel, de én még akkor is utánad fogok sóvárogni, mint egy éhező állat. Szeretlek Hannah. Te vagy számomra az egyetlen.

Chris"

Ahogy ezeket a sorokat olvastam könnyeztem. Ő mindvégig szeretett, de én túl vak voltam, ahhoz, hogy észrevegyem. Hiába hívtam apát és kérdeztem meg tőle, hogy hol van ő nem mondott el semmit.

Teltek a napok, a hónapok, de semmi. Nem írt üzenetet, nem hívott. Semmi. Tényleg megszakította velem a kapcsolatot. Az iskolában lassan már kezdett a feledésbe esni. De én soha sem tudtam kiverni őt a gondolataimból. Rossz volt, hogy így szakadtam el a bátyámtól.

Nem is fogok tőle elszakadni. Bár kellett 2 hónap, de fogtam magam és utána mentem. Felkutattam a szobáját és megtaláltam egy naplószerűséget. Milyen lányos.

Tudom nem helyes, de elolvastam. Leírta, hogy hova megy és hol fog lakni. nem is kellett sok. Összeszedtem a cuccaim és elindultam őt keresni. Felültem a repülőre és meg sem álltam New York-ig, ahol ő volt.

Megálltam az iskolája előtt és vettem egy mély levegőt. Ha minden igaz, akkor itt lesz ő. Ahogy beléptem a gimnáziumba minden szem rám szegeződött, de nem érdekelt. Ahogy a folyóson sétáltam éppen neki lökték a falnak és meg akarták ütni, de én közbe szóltam.

- Milyen kegyetlen. – mondtam és oda léptem a fiúkhoz.

- Ki vagy te kicsi lány? – kérdezte az, aki kezet emelt Chrisre. – Még soha nem láttalak itt. – mondta és elindult felém.

- Hogy hagyhattál el? – kérdeztem és kikerülve a fiút Chrishez léptem.

- Mit keresel itt? – kérdezte és elfordította a tekintetét.

- Egy idióta után jöttem, aki csak úgy képes volt ott hagyni egyedül.

- De én... - kezdte, de nem tudta folytatni, mert zokogva megöleltem.

- Chris kérlek, gyere haza velem. – kértem.

- Nem hiszem el, hogy kikosaraztak e miatt a stréber miatt. – mondta az előbbi fiú és megragadta a hajam.

A kezem automatikusan lendült, de Chris gyorsabb volt és behúzott a fiúnak.

- Eddig eltűrtem, hogy engem zaklassatok, de ha hozzá mersz nyúlni egy ujjal is Hannahoz, kinyírlak. – mondta és magához ölelt.

- Hiányoztál Chris. – mondtam és megcsókoltam.

A fiú meglepetten nézett rám, de viszonozta a csókomat. A viszonzatlan szerelmem olyan sok év után végre viszonozták. Vagyis csak ezt hittem. Felébredtem és ő ott ült az ágyam mellett.

- Hol vagyok? – kérdeztem.

- Már itthon. . – mondta és elmosolyodott.