I Miss You || KSJ Fanfiction

Act 2

Felnőttem. 19 éves. Egyetemista. Vizsgák felé tartok, de kikészülök. A sok tanulás az őrületbe kerget, de muszáj átmennem, ezt most nem szúrhatom el. Sikerülnie kell, vagy ne legyek..

"Hanna... Téged keresnek!" hallottam meg lentről anyám hangját, ahogy felkiált, ideje igyekezni.

"Ez biztosan Hye Ji az!" lepődök meg kijelentésemen. Hiszen, nem igazán szoktak meglátogatni emberek az Egyetemről. "Máris kint vagyok!" kiáltom el magam, végül egy gyors pakolás után már a lépcsőn igyekeztem le, hogy üdvözölhessem a barátnőmet. "Hye Ji!!!" megpillantva ugrottunk egymás nyakába, hogy egy jó baráti ölelésben részesítsük egymást.

"Hanna!! Örülök, hogy újra látlak!" elengedtük egymást és beljebb invitáltam, miközben anya  visszatért a konyhai munkálataihoz. "Hogy haladsz a ZH-kal?? Mondd, hogy sikerültek!!" helyet foglalt a kanapén és reménykedve nézett felém, ahogy én is helyet foglaltam vele szemben.

"Őszintén szólva.... Rengeteg felkészülésen vettem részt, de ezen kizárólag több időt vettem igénybe, hogy mindent pontosan alakítsak... És barátocskám... Azt hiszem, igen." Mosolyom elég volt ahhoz, hogy felvidítsam aggódó társamat. "Na, de inkább mesélj te!!" felálltam, hogy Hye Ji mellé ülve kérdezgessem a szerelmi kapcsolatával, amit nemrég alakított. 

"Mit kellene mesélnem??" kérdezte meg felhúzott szemöldökkel, amint felém nézett.

"Mindketten nagyon jól tudjuk, miről kellene beszámolnod!" furcsa kifejezését mutatva neveti el magát, azután komolyra fordítja gondolatait. Gondolom én...

"Tényleg nagyon jól ismersz!" kuncogott, majd megköszörülte a torkát. "Ezért is vagyok a legjobb barátod!"

"Ezzel most kérkedni akarsz??" nevetem el magam. "Inkább térjünk a tárgyra.." 

"Ahh... Ma elhívott egy italra.. Nem akarsz velünk tartani??"

"Én?? Mégis mit keresnék ott a ti randitokon??" kérdeztem halál komolyan Hye Ji-t.

"Ahh, ne csináld már! Kérlek!"

"Okot mondj, miért kellene veletek tartanom!" kértem számon..

"Hogy ha részegre innám magam, legyen valaki, aki haza tudjon kísérni!" nevetésbe tört ki, amit nem vettem valami jó viccnek..

"Arra nem én lennék az ideális társ, hanem a randi partnered!" kuncogtam.

"Ugyan, csak vicceltem! De attól még ragaszkodom hozzá! Legalább nem fogsz unatkozni!" 

Tényleg remek lenne egy kicsit kimozdulni a házból, de most jönnek az Egyetemlegizgalmasabb részei... A vizsgák, amikre szintén tanulnom kell egész héten. Persze ezeket könnyen fogja fel Hye Ji, mivel idén fogja elvégezni a jogot, míg én még dekkolhatok egy évet a sikertelen vizsgáim után. 

"Bocsi, de most tényleg nem megy! Jövőhétre nagyon sok a tanulni valóm!" próbáltam megértetni vele, hogy ez most tényleg nem a megfelelő.

"Hanna!" nevemen szólít anya és felénk sétál ki a konyhából. "Attól tartok, hogy ma estére magadra maradsz! Ugyanis egy konzultáción kell részt vennem Incheon-ban. Ne aggódj, a bátyjád itthon marad, hogy vigyázhasson rád.." befejezni anya nem tudta, mivel közbeavatkozott a bátyám.

"Na az ki van zárva! Mára már van programom." megjelent az emlegetett szamár is, Jung Dae-hyun. Megforgattam a szememet, hiszen minden este elcsavarog az állítólagos barátaival.

"Mégis milyen programban van részed?" tette fel kérdését, amint felé vetett egy pillantás, miközben összekulcsolta karját a mellkasa előtt. "A húgodnak igazán szüksége lenne a bátyjára.."

"Hagyd anya! Engedd el, mert még a végén egész éjszaka a nyakamon lesz és állandóan a fülemet fogja rágni.." elfordultam és fintorogtam.

"Köszönöm..."

"Azt már nem! Ma este itthon maradsz és vigyázni fogsz a húgodra! És az ügyet ezzel le is zárom! Későn érek haza, sietek gyermekeim!" elindult a szobája felé, hogy elkészüljön. Nem telt sok időben és már előttünk állt a bejárati ajtónál. "Legyetek jók és Dae-hyun... Vigyázz Hanna-ra!" 

"...Igen!" sóhajtott. 

Annyit vettünk észre az egészből, hogy anya megölel minket és egy utolsó puszikat és kívánságait elmondva hagyja el a házat, hogy idejében odaérjen.. Viszont ahogy az ajtó bezárult, Dae-hyun fújtatni kezdett. Idegesen felém fordult és felment a szobájába. Én pedig visszamentem a kanapéhoz, ahol Hye Ji tartózkodott.

"...Haa... szeretnéd, akkor..." megakadt a szava. Biztosan mindent látott, amit a bátyám okozott az előbb. 

"Menj! Hamarosan váratni fogod a hercegedet! Az első randidat nem kellene ezzel elszúrni!" csak mosolygott szavaimon. Megöleltem és már itt sem volt. Viszont a bátyám ismételten felbukkant a lépcsőnél dzsekijében és felzselézett hajjal. A bejárat felé lépkedett.

"Hova ez a nagy sietség?? Anyának megígérted, hogy..."

"Nem vagy már kisgyerek Hanna! Tudsz magadra vigyázni, nem?? Különben is... Randira kell mennem!" amint szólásra nyitottam volna a számat már itt sem volt. Elment. 

"Ennek meg kivel van randevúja??" gondolkodni kezdtem, de nem jutottam semmire... Közben a konyha felé indultam. A pult mögött megállva pillantottam a vacsorának készült Kimbapot. Az illata remek és kinézetre is csodálatosan festett. Ettől meg is éheztem és tányérokért indultam a szekrényekhez. De amint kitettem a konyhából a lábam, csengetésre lettem figyelmes, így elindultam a bejárati ajtóhoz. Kinyitottam az ajtót és elém tárult a barátnőm, Hye Ji boldog mosolya és mögötte pedig... KIM MIN SOO??  Beljebb invitáltam őket, persze a meglepőt játszva.. Mit keres vele Min Soo?? Várjunk, csak nem... 

"Na... Örülsz a látogatásnak??" kérdezte boldogan, mint mindig.. "Oh, tényleg... nem ismeritek egymást.." Khm.. tévedsz Hye Ji... Ismerjük nagyon is egymást.. "..Hanna, ő itt a barátom, Kim Min Soo! ... Min Soo, ő pedig a legjobb barátnőm, Jung Hana, de jobban szereti, ha Hannának szólítják."

"Örvendek a találkozásnak, Hanna!" mosolyogva felém nyújtja karját, miközben a szemembe néz. Tettetni az ismerkedést, nagyon nehéz... Khm.. Legyen!

"Viszont!" a legrosszabb a műmosoly, de ezt szerencsénkre nem vette észre Hye ji.. Miket beszélek itt, az én szerencsémre?! "Megkínálhatlak titeket narancslével?" 

"Neem, mi csak beszélgetni jöttünk hozzád, hogy ne unatkozz!" Köszönöm Hye Ji.. 

"... Nem kellett volna... khm... Meglettem volna a..."

"Ne hazudj! Mindketten tudjuk, hogy a bátyád elment. Mint minden alkalommal!" a mondandóm félbeszakadt Hye Ji mondatai miatt. 

"De most a randidat áldoztad fel! Ez nem szép dolog!!" sértődöttet játszottam... 

Érzem Min Soo tekintetét magamon, de rá se hederítettem... Inkább a tekintetemet Hye Ji- n tartottam, pedig nem ő érdemelné meg, hanem a barátja, Min Soo.