A fejedelem (H.S.)

20.

Éjjel arra ébredtem, hogy fázok. Mintha odakint lettem volna a hóban. Óvatosan felkeltem, igyekeztem a mellettem alvó Harryt nem felkelteni. Kibotorkáltam a fürdőbe, ahol a mosdó mellett lévő szekrényhez mentem. Kitúrtam a gyógyszerek közül a lázmérőt, mellé pedig a lázcsillapítót. Leültem a kád szélére és bekaptam a lázmérőt. A hajamat igyekeztem az ujjaimmal kifésülni, miközben vártam, hogy a hőmérő végezze a dolgát. 

- Jól vagy?-lépett be Harry álmos fejjel

Akaratlanul is elmosolyodtam látványán. Ilyenkor olyan emberinek tűnt. Kócos hajjal, álmos szemekkel nézett rám. Félmeztelen teste mágnesként vonzotta tekintetemet. Mindössze egy boxer alsót viselt. 

Megráztam a fejemet, jelezve, hogy nem vagyok jól. A lázmérő csipogása törte meg a közöttünk lévő csendet. Harry pillanatok alatt előttem termett és kivette a számból. Leolvasva a mértéket szabályosan lesápadt. 

- Azonnal vegyél be egy gyógyszert!-parancsolt rám

Míg én tettem amit mondott, ő megengedett egy kád hűtővizet. Visszarogytam a kád szélére, miután bevettem az orvosságot. 

- Öltözz le Cica!-búgta kedvesen 

- Rendben!-suttogtam

Nagyon fáradt voltam és fáztam is. Lassan felálltam és vártam, hogy kimenjen. Ezt ő is észrevehette, de akkor sem mozdult.

- Nem foglak itt hagyni. Ne szégyenlősködj előttem. A feleségem leszel, ne feledd. 

- Kérlek.-szinte már könyörögtem

- Jó, akkor mehetsz így is, csak mássz már be!-kezdett türelmetlenkedni

Lassan bemásztam a kádba. A hideg víztől kirázott a hideg. Igyekeztem nem nyavalyogni. Tudtam, hogy a lázam miatt érzem jegesnek az amúgy langyos vizet. Legnagyobb döbbenetemre Harry is bemászott mögém. Magához húzott, hatalmas kezével pedig óvatosan végig csorgatta rajtam a vizet. Elzárta a csapot és csak ültünk csendesen a kádba. A rám csepegtetett víz hangját lehetett csak hallani.

- Tudom, hogy hideg, de ki kell bírnod még egy kicsit. Le kell mennie a láznak.

- Tudom!-vacogtam 

A körmeim ellilultak a fázástól, ahogyan a szám is. Pár perc lehetett mindössze, de nekem óráknak tűnt ez a kínszenvedés. 

- Úgy látom megy le a lázad.-szólalt meg- Maradj itt!

Tettem, amit mondott. Kiszállt mögülem, majd egy törülközőt csavart maga köré és egyet kivett nekem is a csap alatti szekrényből. 

- Gyere.-állított fel

Végig nagyon figyelmes volt velem. A segítőkezét megragadva felálltam, a törülközőt körém csavarta és minden figyelmeztetés nélkül a térdem alá nyúlt és menyasszony pózba kapva kivett a kádból. Automatikusan a nyakába kapaszkodtam. Leült velem együtt a kád szélére és maga mögé nyúlva kihúzta a dugót. Apró mozdulatokkal megszárítgatott. Jól esett törődése. 

- Köszönöm!-tettem a fejemet a mellkasára

- Ez a dolgom.-válaszolt

Na bazdmeg! Ez a dolga. Ne kötelességből ápoljon, hanem azért, mert szeret. A kórházi ápolóknak kötelessége a beteg ellátása. A gyomrom görcsbe rándult szavai hallatán. Nem is tudom mit gondoltam. Azt hittem tetszem neki. Vagy talán elkezd érezni valamit irántam. Mekkorát tévedtem. Kikászálódtam az öléből. Felvont szemöldökkel nézett rám.

- Most már megleszek, köszönöm!-húztam magamra a törülközőt

- Cat.-állt fel ő is

- Menj ki!-hunytam le a szememet egy pillanatra, majd mikor újra kinyitottam, a távozó Harryt láttam meg.

Fejcsóválva ment ki az ajtón. Szerintem nem értette mi bajom van. Mihelyst kiment, elkezdtek potyogni a könnyeim a fürdőben. Azt hittem nem jön vissza, de tévedtem. Egy pólóval és egy fehérneművel a kezében tért vissza. 

- Cat, mi a baj?-sietett elém

- Se...semmi.-töröltem meg a szemeimet

- Ha nem lenne semmi, akkor nem pityeredtél volna el.

Államnál fogva felemelte a fejemet, hogy a szemébe nézhessek. Ragyogó zöld szemei engem kémleltek. 

- Én nagyon kedvellek. 

Mintha a gondolataimban olvasott volna. Bassza meg! Ekkor esett le igazán. Hát persze, ő egy angyal. Miért ne tudna a fejembe olvasni? Arcom azonnal kipirult. 

- Te....te tudsz a gondolataimba olvasni?-dadogtam

- Ha akarok, akkor igen. De tiszteletben tartottam eddig a gondolataidat.

- Köszönöm.-nyögtem ki- Asszem. 

- Adj magunknak időt Kedvesem. Érzem, hogy te is kezdesz megkedvelni engem. Ne add fel. Ne állj ellent!  Nem én vagyok a rossz fiú Cat, és ezt te is tudod jól. Csak nézz mélyen önmagadba! És amit mondtam, nem úgy gondoltam.- egy puszit nyomott a számra

Meglepődöttségemben köpni-nyelni nem tudtam. Csak néztem és néztem rá. Már szinte bámultam őt. Harry pedig, mintha ennek hatására, hogy nem rántottam el a fejemet, vagy nem pofoztam fel, újra lehajolt hozzám, de ezúttal megcsókolt. Derekamnál fogva magához húzott és elmélyítette csókunkat. Lihegve váltam el tőle. 

- Látod? Már nem is lila a szád.-mosolyodott el- Most már öltözz fel, mielőtt jobban megbetegednél, a szobában várlak.-mosolygott rám és a pizsamámat letette a szekrényre

Én pedig ott álltam a felkavart gondolataimmal egyedül a fürdőben. 

Halihó Cukorborsók!

Itt az újabb rész, remélem tetszeni fog nektek!

Kérlek írjatok kommentet és szavazzatok!

Puszi&ölelés:

Nola