Az előző rész tartalmából:
- Evelin szül! - mondtam
- Márk. Miért kapja meg Geri a Körte Recordsot? - kérdeztem komolyra véve a szót.
- Geri megfenyegette Körtét...
-Mégis mivel?? - kérdeztem totál ledöbbenve.
- Az egész pár nappal ezelőtt kezdődött. Geri felhívta Körtét...
Az események kezdődésének napján:
- Igen? - szólt bele Körte a telefonba.
- Figyelj! Rövid leszek. Add nekem a Körte Recordsot. Te is jól jársz, én is jól járok, még a végén lehet, hogy haverok is lehetünk - mondta Geri lazán.
- Te meg ki a bánat vagy és miért élsz tündérmesékben? - kérdezte Körte.
- Jaj, ne csinálj úgy, mintha nem tudnád - nevetett Geri.
- Na ide figyelj! Nem sokra voltam attól, hogy a látogatásod miatt kirúgjam a maradék fogadat, de most betelt a pohár! Mit képzelsz te kis rohadék?! Csak így pikk-pakk átnyújtom neked? Oszd már meg velem, hogy mégis hogyan járunk ezzel jól!
- Nos, nekem szép kis bevétel gyűlne össze belőle. A válladról pedig egy óriási terhet szednék le. Na, mit gondolsz?
- Azt, hogy húzz a picsába! - üvöltött Körte.
- Ha így döntesz, rendben. Csak nehogy valami baja essen a kicsi Milánnak...
- Na ide figyelj! Ha egy hajszála is meggörbül a gyereknek, vagy Milánnak, nem éled túl! Ugye megértetted?
- Hogyne hogyne. Csak, azt ne mondd, hogy nem hallottad még, hogy nem Márké a gyerek - röhögött Geri.
- Ennél nagyobb baromságot sem hallottam még. Ne keverd már a szart egyfolytában! Hagyd békén a családomat egyszer és mindörökre! Egyébként ha el szeretnéd hitetni bárkivel is, hogy tiéd a gyerek, ahhoz bizonyíték is kell.
- Honnan veszed, hogy nincs bizonyítékom? - és azzal letette.
(Jelen)
- Körte nem tudta mitévő legyen. Úgyhogy találkozót beszélt meg Gerivel Körtééknél. Engem is megkért, hogy legyek ott, ha esetleg bármi történne. De Geri nem jött el. Ezért is voltam ott olyan sokáig - mesélte Márk. Én csak néztem és nem tudtam mit mondjak. Teljesen ledöbbentem.
- Aztán Geri még aznap leadta az újságnak, hogy övé lesz a Körte Records. A gyerek témáról pedig hagyott nekem egy üzenetet, hogy apasági tesztet akar - mondta tovább.
- Mit válaszoltál? - kérdeztem lesokkolódva.
- Semmit. Nem az övé, ezt tudjuk. Viszont nem mehetünk bele a tesztbe. Onnantól nála lenne az irányítás, bárhogy meghamisíthatná az eredményt. A kapcsolatainak köszönhetően pedig neki hinnének.
- Ezt nem hagyhatjuk annyiban! Bármit mond a sajtónak, azt átköltik és lapra vetik. Onnantól kezdve minden kezdődik elölről - mondtam a kezemmel csapkodva. Márk csak bólintott egyet, lekapcsolta a lámpáját és elfeküdt.
- Márk! Márk nem alhatsz el! Ezt meg kell beszélnünk! Márk! - semmi válasz.
- Oké, ha bármi történik, akkor az a te hibád lesz! - mondtam, majd oldalra feküdve én is elaludtam.
*másnap reggel*
- Mindent bepakoltál? - kérdeztem Márkot kapkodva a többi cuccért. Egy hétvégére elmegyünk Körtéékhez, hogy kicsit ,,kikapcsolódjunk" és elmeneküljünk egy kicsit az utóbbi napok eseményeitől.
- Igen, minden megvan. Mehetnénk végre? - kérdezte Márk felkapva a kocsikulcsot. Ráadtam Milánra a pulcsiját, felkaptam a pultról a táskámat és indultunk is. Amikor odaértünk, kipakoltunk és leültünk a nappaliba. Mindenki ott volt aki fontos számunkra. Kivéve Körte nénit. Pár nappal ezelőtt leesett a lépcsőről és korházba került. Eltört a keze, a bokája kificamodott és enyhe agyrászkódása lett. Nagyon aggódtunk miatta.
- Hogy vagytok? - kérdeztem Almát és Benyt, miközben a kislányt az ölembe ültettem.
- Képzeld! Kiesett a fogam - mutatta büszkén az üres helyet Alma.
- Ha így fognak potyogni a fogaid továbbra is, jövőre már fogatlan leszel - röhögött fel Puding.
- Anyaaa! - sírt fel Alma - Nem akarok fogatlan leniiii! - üvöltött.
- Semmi baj kicsim, nem leszel fogatlan - nyugtatta Betty.
Gyorsan eltelt a hétvége, voltunk kalandparkban is ami a gyerekeknek nagyon tetszett. Csak sajnos Puding ördögöt festett a falra, mert amikor Alma lejött a csúszdán (hason), beverte a száját és kiesett egy újabb foga. Szegény.
Amikor hazaértünk nagyon fáradtak voltunk.
- Sss... Ne sírj szívem mindjárt lefekszel aludni... - nyugtattam Milánt, majd amikor felértem a lépcsőházból teljesen ledöbbentem.
- Ez meg mi a...
