Ott tartottunk, hogy visszakaptam az emlékeimet, minden rendben volt. Viszont, hogy ne unatkozzak, a sors szokás szerint elintézte, hogy ne így legyen. A kórház folyosóján sétálva egyszerre torpantunk meg.
- Nocsak, csak nem a csipet-csapat?
Gondolom ti is megszoktátok, hogy az ilyen szituációknak csak Gerihez lehet köze.
- Mit akarsz Nádor? - lépett előre Körte. Geri lesajnáló mosollyal nézett ránk.
- Tőletek? Ugyan már! A feleségemhez jöttem - biccentett a recepció felé. Mindannyian odakaptuk a tekintetünket, de a recepción csupán egy hetvenes éveiben járó nő állt, aki felénk integetett.
- Öhm... Aki most éppen mutogat? - kérdezte Betty. Geri ismét felénk figyelve, teljesen komolyan válaszolt.
- Igen.
A fele csapatból kitört a röhögés, míg a másik értetlenül nézett. Geri felháborodva figyelte a jelenetet.
- Most mi van? Ilonával boldogok vagyunk! - mondta.
- Tudtam! Tudtam, hogy ismerős valahonnan! Ilona, a volt aszisztens, aki átment a MusicNotes-hoz - kiáltott fel Bogyó. Egyenként kaptunk a fejünkhöz, mert igaza volt. Geri Ilonával házasodott össze.
- Már akkor működött köztünk a kémia, amikor átigazolt a mi csapatunkhoz. Azóta elválaszthatatlanok vagyunk - mesélt nosztalgiázva Geri.
- Vagy csak az örökség kell neki... - súgta oda Körte. Halkan kuncogtunk az epés megszólaláson, miközben Geri otthagyott minket és odasétált a feleségéhez.
- Kis szerelmes tubicák... Mindjárt hányok - reagálta le a szituációt Márk, majd a kijárat felé vettük az irányt.
