7.

2.9K 101 5
                                    

A mesének már rég vége és csak beszélgettünk minden hülyeségről az ágytámlának dőlve.
-Örülök hogy itt vagy Harry.-hajtom fejem vállára.
-Én is és köszi hogy itt maradhatok, tudom hogy ez neked új.
-Hát egy kicsit, de tetszik. -mosolygok rá mire ő is így tesz.
-Ideje lenne aludni. -áll fel az ágyról Harry.
-Igen, ideje -mondom mosolyogva, mintha mellette nem tudna megszűnni a boldogság amit érzek most. Erős karjaival felhúz az ágyról.
-Fürödjünk meg. -mondta félmosollyal.
-T-tessék? Öhm, Harry én...én.
-Hé, nyugi van nem úgy értettem hogy együtt. -áll elém kuncogva.
-Nem kell félned Megan, én sosem eröltetnék semmit rád.
-Köszönöm.

Már az ágyban voltunk, pizsamába felöltözve. Örülök hogy Harry nem eröltetett rám semmit így nyugodtan tudtunk beszélgetni még. Oldalunkon feküdtünk, Harry átkarol ahogy neki háttal fekszek. Kezei között teljes biztonságot nyújtva nekem. Az érzés, hogy olyan közel érezhetem magam hozzá libabőrössé tesz.

-Holnap elviszlek egy helyre, az volt a kedvenc helyem régen.- súgom halkan neki.
-Oké, már várom, kicsit bepillantást nyerhetek Megan Scott titokzatos életébe. -mondta és bár nem láttam tudtam hogy mosolyog.
-Harry én tényleg annyira sajnálom hogy nem tudok úgy közeledni feléd mint ahogy te, csak nekem idő kell.
-Megértelek, csak annyit kérek hogy bízz bennem, hidd el én nem fogok rád eröltetni semmit. Fiatalabb vagy és tudom hogy történtek veled dolgok amikbe egyelőre még nem akarsz beavatni, de nem fogok tenni semmit ami miatt félned kéne. Nem teszek semmit ameddig nem te kéred hogy tegyek valamit.
-Hogy lehet valaki ilyen aranyos?
-Született tehetség -mondta majd elnevette magát.
-Jesszus, ezt kimondtam?-pirulok el.
-Azt hiszem- nevet fel- szóval aranyosnak tartasz?
-Na jó Styles, aludjunk. -ütöm karon mire szorít tartásán körülöttem.
-Jó éjt Megan. -belepuszilt hajamba majd elaludtunk.
****
Másnap úgy keltem fel hogy Harry még mellettem aludt és mint este, most is átölelt mintha védelmezni akarna. Lassan fordultam meg fogásában hogy arcát tudjam kémlelni. Olyan édes, el sem hiszem hogy tényleg mellettem fekszik. Azt hittem hogy kínos lesz vele aludni vagy hogy valami olyat teszek amivel leégetem magam előtte, de nagyon jó volt és semmi kínos nem történt. Ez az este más volt mint mikor legutóbb aludtam vele. Hisz most vele vagyok. Mellette vagyok. Érzem hogy az ami köztünk van- bármi is legyen az- erősödik napról napra. Legalább is számomra igen. Annyira elgondolgoztam hogy észre sem vettem hogy már vagy 5 perce figyelem gyönyörű arcát.
-Tudom hogy jól nézek ki, de azért ennyire nem kell bámulni. -mosolyodik el még mindig csukott szemmel majd magához ölel.
-Én nem is figyeltelek.
-Hát persze hogy nem -nyitja ki szemeit mosolygása közben - jó így felkelni hogy mellettem vagy. Hozzá tudnék szokni -simogatja meg Harry a hajamat.
-Hát én is- mosolygok rá-öhm most gyorsan leszaladok jó? Mindjárt jövök.

Kimászok az ágyból és gyorsan lefutok a lépcsőn, de ahogy szaladok le, apuba ütközök. Apa elkapta a derekam a lépcső aljában, mielőtt sikeresen eltaknyoltam volna.

-Hé, kicsi lány lassabban, még csak 7 óra, korán vagyunk a szaladgáláshoz. -neveti el magát.
-Bocsi csak...-nem tudtam befejezni mert megpillantottam körülöttem egy csomó táskát meg dobozt. Kérdően nézek rá apára.
-El kell mennünk segíteni egy kollégámnak, most költözik és viszünk neki egy pár dolgok.
-Jó, de akkor várj szólok Harrynek és elkészülünk mi is.

-Nem kell Drágám. -lép mellém anya táskájával a kezében- mi hárman boldogulni fogunk ti maradjatok csak itthon.
-Mi? -nézek rájuk kérdően-Ti megengeditek, hogy itthon maradjunk?- Anyáék dolgaikat letéve fordultak hozzám majd leültettek az előszobában található ülőre.

-Megan, bízunk benned és Harryben is. Láttuk hogy az elmúlt 2 hónapban milyenek voltatok, nagyon rendes fiú-mondta anya.
-Vagy inkább férfi- neveti el magát apa- a lényeg, hogy maradjatok nyugodtan, amúgy sem gondolnám, hogy hozzá lenne szokva ezekhez a hétköznapi dolgokhoz.

Miután Mirandát is összeszedték és bepakoltak mindent elhajtottak. Én leültem az ülőre és beletúrtam a hajamba. Egy kicsit sokkban voltam hogy mégis mit fogunk csinalni Harryvel egyedül egy teljes napig.

Infinity (H.S.)|BEFEJEZETT|Where stories live. Discover now