Együtt a főnökkel?

19.rész

Délután írt Norbi, aminek nagyon örültem. Megbeszéltük hogy bemegyek dolgozni másnap és akkor tudunk találkozni.
Nagyon féltem hogy milyen lesz ez a találkozás, ott lesznek a többiek, én nem akarom még hogy kitudódjon hogy együtt vagyunk.. féltem a többiek véleményétől, hogy máshogy fognak nézni rám ezek után.

Reggel viszonylag könnyen keltem, viszont tudtam hogy mi vár rám. Felültem a buszra és végig gondolkodtam azt a 40 percet, majd bementem. Felmentem az öltözőbe, eddig minden ugyan olyan volt mint régen. Lementünk, leültünk és vártuk a főnököt. Megjelent. Éreztem hogy gyorsabban ver a szívem. Hogy kipirulok. Hogy ellep a rózsaszín köd. Szívem szerint odafutottam volna megcsókolni. De nem tettem. Nem lehetett. Tartottam magam.
Kiosztotta a napi teendőket, majd mondta nekem hogy maradjak bent még egy kicsit. Mosolyogtam rá. Boldog voltam. Szerelmes.
-Miért kellett bent maradnom?- kérdeztem tőle hatalmas mosollyal az arcomon.
-Na vajon miért?- kérdezett vissza vigyorogva. -Jól aludtál?- kérdezte, de már inkább csak mosolygott. Szerelmesen.
-Igen.- válaszoltam neki. Majd közelebb hajolt és megcsókolt.
Az se zavart volna ha meglátnak. Az se érdekelt hogy mit fognak szólni. Csak őt akartam és ez volt a lényeg. Nagyon beleszerettem.