Bizalom Hiánya | Loki Laufeyson

0.

Bizalom fontos dolog, legyen akár erős vagy gyenge két ember között, akkor is azt jelenti, hogy megbízol abban a személyben. De ha ezt egy olyan döntéssel, cselekedettel eljátszod, akkor azt már vissza nem kaphatod teljes valójában, tartják az emberek. Én viszont biztosan tudom, hogy ezt a bizalmat lehetetlenség visszakapni. Csalódtam, nem is keveset, bíztam egy emberben, azt hittem nála is ilyen erős ez a kötelék, de tévedtem.

- Misty - hallottam meg édesanyám hangját mögülem. Leraktam az eddig olvasott könyvet a kezemből, majd megfordultam és belenéztem óceánkék szemekbe.
- Igen?
- Apáddal minap hallottuk, hogy Odin, Mindenek Atyja katonákat toboroz, és nőket is szívesen várna a hadseregében - közölte velem. - S, arra gondoltunk, hogy elküldünk szerencsét próbálni, mivel tudjuk, hogy jól bánsz a fegyverekkel.
A megdöbbenéstől megszólalni se tudtam. Ezt ők se gondolhatják komolyan, igen tudok karddal harcolni, de minden Asgardi polgárnak meg kell bizonyos módon saját magát védenie. De mint harcos nem tudnám magam elképzelni, ahogy a harcmezőn kaszabolom le az ellenséget. Tőlem ez messze áll, inkább szeretném a mágia minden területét tudni. Megtéveszteni az embereket, így hasznot húzni és előnybe kerülni az ellenséggel szemben.
- Anyám én... - képtelen voltam dönteni, nem szeretnék nekik csalódást okozni, de harcos se akarok lenni. Vettem egy nagy sóhajt és kimondtam.
- Mikor lesz a toborzás?

Minden innen indult, akkor még nem sejtettem, hogy az életem hatalmas fordulatot fog venni. Hogy találkozok vele a meg nem értett, őrültnek mondott férfival. Kiről azt mondták jégből van a szíve, aki nem képes szeretni. De én az álca alá láttam, és egy megtört, csalódott embert találtam. Elismerésre vágyott, feltétlen szeretetre. Egyenrangú akart lenni a testvére mellett, nem csak egy másodlagos embernek akart tűnni.

Lépteim hangja vissza verődött Asgard palotájának falairól. Odin minden jelentkezőt magához hívatott kikérdezni. Bár fogalmam sincs mit fogok mondani, hiszen az itt létem is csak a szüleim boldogsága miatt van. Befordultam a tőlem balra lévő folyosón és a végén megpillantottam a trónterem hatalmas aranyozott ajtaját. Bár itt mi nem volt az, szinte minden ember ruháján megjelent ez a szín, akár egy varrott motívumban, vagy ékszerként. Megálltam az ajtó előtt, ami előtt két őrt vettem észre.
- Odin hívatott magához - szóltam. A két férfi összenézett, majd aki nekem balra helyezkedett el, megszólalt.
- Mi az ide hívatásának oka? - hangja rekedtes volt, mint aki évek óta cigarettán élne.
- Toborzás - adtam meg a választ. Megint összenéztek, majd újra a baloldali szólt.
- Menjen! - lökte meg jobb kezével a nehéznek tűnő ajtót, ami így lassan kitárult. Bent szintén az arany dominált, és ahogy beléptem a szemem a trónra szegeződött, ahol a király ült, tisztelet parancsoló tekintettel. Bal kezében egy jogart tartott, amit egyszer a földhöz ütött, majd hallottam, hogy mögöttem bezáródik az ajtó.
- Gyere közelebb gyermekem - intett a szabadon lévő kezével maga felé. Lábaim akár az ólom olyan érzések voltak, mikor elkezdtem felé menni. A lépcső alján megállva, szoknyámat kétoldalt megfogva, pukedliztem egyet.
- Mindenek atyja, hívatott - néztem fel rá.
- Gondolom, nem kell elmondanom, mért vagy itt - hajolt felém egy kicsit, majd folytatta. - Szóval, miért akarsz a seregemhez csatlakozni?
- Beakarom bizonyítani, hogy mint nő is megállom a helyem férfiak között. Úgy küzdök akár ők, úgy tudok tekintélyt parancsolni, mint bármelyik Asgardi férfi katona.
- Szép - bólintott egyet. - De ugye tudod, hogy már van egy női katonánk, aki bizonyított?
- Tudom, Sif - értettem vele egyet.
- S, tartod magad olyan bátornak, és rettenthetetlenek, mint ő?
- Igen, és ez csak az idő múlásával egyre jobban fog erősödni bennem. - néztem a szemébe, amiben látni lehetett egy pillanatra egy kis elismerést a beszédem miatt.
- Gyermekem - emelkedett fel a trónról, majd kimért léptekkel sétált le a lépcsőn, és elém állt. - Megtisztelnél azzal, ha részt vennél a próbán.

Akkor kisebb büszkeséggel öntött el, hogy Odin elismerte a beszédem - igaz szavakkal nem fejezte ki, de tekintette azt sugallta -, viszont akkor még nem tudtam, milyen is valójában.

- Következő, Misty Frey! - kiáltotta egy idős katona, kezében tekercsel, amire a jelentkezők neve volt írva. Vettem egy mély lélegzettet, majd a kardomat jobb markomba fogva, sétáltam a küzdőtérre. Szemben velem Thor helyezkedett el, arcán egy önelégült mosoly volt. Eddig mindegyik ellenfelét könnyűszerrel legyőzte, szinte küzdenie se kellett. Bár azt mondják, hogy annyi előnyt adnak nekünk most, hogy ő is karddal harcol, és a pörölye nincs nála.
- Harc! - kiáltotta tőlünk balra álló férfi. A szőke istenség elkezdett felém futni, kardjának markolatát két markába tartva. Mikor már majdnem elért, levetődtem a földre, így felettem suhintott el. Jobb lábammal felrúgva a térdét erős rúgással kicsit megrogyasztottam, ezzel egy időben kardom markolatával orrba vertem. Kicsit hátra tántorodott, addig én felkeltem a földről, majd ránéztem elszánt tekintettel. Vérző orrát megtörölte, félmosolyt küldve felém.
- Szép - bólintott egy kicsit. - De nem elég!
Kardját felém suhintotta, és kisebb léptekben közeledett felém, először minden felém tett lecsapását kivédtem, majd mikor nem számítottam rá, bal csuklómat megmarkolta. Kifordította, ezzel kicsalva belőlem egy fájdalmas nyögést, ezzel egy időben kiverte a másik kezemből a kardot, majd lerántott a földre. Mikor megfordult, hogy elkezdje magát isteníteni, akkor én is megragadtam bal csuklóját, felhúztam magam, és lábamat a feje fölött átlendítve fogtam közre a vállat, majd így levetődtem vele a földre.

Térdemet felhúzva a nyakához kicsit szorítani kezdtem azt, elkezdte kapkodni a levegőt,de nem jutott el tüdejébe. Majd egy hörgő hangot hallatva ökölbe szorult kézzel kezdte el verni a földet, ezzel jelezve, hogy feladja. Elengedtem, felhúztam magam ülőhelyzetbe, majd a levegőt kifújva néztem rá. Nyakát masszírozta, még mindig fekve. Egyszer csak hangos éljenzést hallottam, és rengeteg ember tapsolt, vagy fütyült, azt mondva 'szép volt' 'Thor de béna vagy, hogy egy lány levert', és ehhez hasonlókat. Felnyomtam magam álló helyzetbe, majd az istenség elé állva, kezemet nyújtottam felé. Ránézett a karomra, majd megfogta azt, én meg egy hirtelen mozdulattal felhúztam.
- Nem vagy semmi - nézett rajtam végig. - Pozitívan csalódtam benned.
- Köszönöm - bicentettem. Megfordultam azzal a szándékkal, hogy oda megyek az eddig harcolt férfiakhoz, de egy vállamra nehezedő kéz megállított. Kérdőn fordultam felé.
- Te ne arra indulj, hanem arra - mutatott az idős katonákból álló csoportra.
- Miért is? - húztam fel a szemöldököm.
- Üdv a csapatban. - mosolyodott el, majd nekem hátat fordítva, ment oda a tekercset tartó férfihoz.

Szavak száma: 1101
Publikálva: 2018.08.06.

Sziasztok! Először is köszönöm, hogy elolvastad, másodszor remélem elnyerte a tetszésedet. Mint látjátok ez egy Loki fanfiction, aminek az ötlete lassan két hónapja a fejembe van, és most láss csodát, megírtam. Azért azt vegyük figyelembe, nem vagyok profi író, de próbálom a legjobbat kihozni magamból. Véleményt, kritikát elfogadok, de csak ha az igényesen van megfogalmazva, ebből tanulok én is, hogy mit kell még javítanom.