Just a dream (átírás alatt)

27.rész

Reggel, mikor felébredtem Oscar nem volt mellettem, de az is érdekes volt, hogy nem emlékszem, hogy kerültem a szobába. Nem filmet néztünk? Na mindegy. Kimásztam az ágyból és gyorsan felöltöztem. Lerobogtam a lépcsőn és bementem a konyhába, mivel onnan jöttek a hangok. Meg mindig idegen számomra ez a ház, de kezdem megszokni.

- Jó reggelt - jött le utánam Brian.

- Neked is - mosolyogtam rá.

- Gondolom Oscart keresed. Nem sokára jön, csak kiment Drew-ért a reptérre - kiabált ki a konyhából.

- Kiért?- kérdeztem meglepődve.

- Az egyik haverja, még Los Angeles-ből. Nem szólt? - kérdezte miközben a kávéját szürcsölgette.

- Öhm... nem, és ezért még kap, mert ha tudom nem zavarkodnék itt, mentem volna mamánál - közöltem miközben csináltam én is magamnak egyet.

- Talán pont ezért nem mondta el - kezdett nevetni.

- Lehet igazad van - ittam bele a koffeinbombába.

- Tuti igazam van. Nekem mindig igazam van, ezt tanuld meg. Oscar is beletörődött. Te is belefogsz nyugi - borzolta össze a hajam. Eltöröm a kezét dik. Nem vagyok elég borzos így is?

- Beszélgettél Oscarral? - csúszott ki a számon.

- Nem. Kellett volna? Van valami baj? Noah, ugye nem történt semmi? - kezdett aggodalmaskodni. Nem mondta el neki Carl? Na fasza. Most megint elszóltam magam. Miért okozok magamnak ilyen gondokat?

- Majd kérdezd meg őt - ittam meg gyorsan a bögréből a kávét és leraktam a pultra. El akartam menni Brian mellett vissza a szobába, mielőtt még jobban kifecsegem, de elkapta a kezem és vissza húzott.

- Noah. Mond el - szó szerint parancsolta. Belenéztem a szemébe, ugyanolyan a szeme színe, mint az Oscaré, amikor nem kontaktlencsézik.

- Nem tehetem. Ezt az ő dolga lenne elmondani - húztam ki a kezem.

- Noah, kérlek. Tudni akarom mi a baj - vált egyre jobban aggódóvá az arckifejezése.

- Tudjuk - böktem ki sóhajtva.

- Mit? - nézett rám elértetlenül.

- Mindent - vettem fel vele a szemkontaktust - Nick-ről.

- Mióta? - tette le a bögrét a kezéből és neki dőlt a pultnak.

- Tegnap óta - válaszoltam.

- Megjöttek - mondta egy két perc néma csend után, amikor kocsiajtó csapódásokat hallottunk, meg nevetgélést. Kinyílt a bejárati ajtó és Oscar előtt egy magas fekete hajú, szemüveges srác lépett be. Mikor megláttam tudtam, hogy ismerem valahonnan. Aztán bevillant a tavaly előtti év. A suli lerendezett egy focimeccset a Los Angeles-iekkel. Ott kisebb összetűzésbe keveredtünk és engem Kevin és Kyle, őt meg a csapattársai fogtak vissza a pálya kellős közepén a kis csalós, szabálytalankodós köcsögnek.Igaz, nem csak a meccs miatt nem tudjuk elviselni egymást, hanem más miatt sem. Szerintem ő is emlékszik ki vagyok mivel, amikor rám nézett lehervadt a mosolya.

- Felébredtél? - kérdezte boldogan Oscar. Really? Még vak is?

- Alvajárót játszok és nyitott szemmel alszok - mondtam szarkasztikusan és keresztbe fontam magam előtt a kezem.

- Segítesz? - nézett rám mosolyogva a cuccokkal a kezükben. Elvettem tőle az egyik. Dik ez a srác három hétre jött vagy mi?

- Drew, gyorsan felszaladunk a cuccaiddal, meg lehajtunk egy gyors vitát utána jövünk le - indult meg előttem drága barátom. Óh, de még milyen vitát.