A Néma.. (JackMin ff.) [✔] {Javításra vár}

10.

Jackson amint rájött, hogy mit tett elhúzódott a fiútól, és kiakart kelni az ágyból. De amint meg fordult ledermedt a két ember láttára.

Zeren elengedte Kyung-Mit és dermedten állt egy helyben. De a két Wangot jobban ledöbbentette a nő reakciója. Sóhajtva dörzsölte meg az arcát, amit egyikük se értett.

- Mi volt ez Jackson? - Apjára nézni se mert, egyszerűen elkezdte felvenni a cipőjét. Tudta, hogy válaszolnia kell, de még ő maga se fogta fel, hogy mit is tett a jövőbeli mostoha öccsével. Cipője felvétele közben megdermedt, amikor érezte az ágy meg moccanását. Hátra nézett a válla felett, félszemmel a fiút nézte, aki láthatólag fájdalta mindenét.

Jackson nem csodálkozott, hisz elég nehezen fértek el kényelmesen, őt mégsem érdekelte.

- Jimin. - Anyja hangjára kipattantak a szemei, és oldalra fordította a fejét, de elsőbb más kötötte le a figyelmét, egy szőke fiú aki a jövőbeli mostoha bátyja. Nagyot nyelt amikor találkozott a tekintetük, de gyors elkapta róla a szemeit, és az anyjára nézett. - Jól vagy? - Aprót bólintott.

- Jackson, négyszemközt akarok veled beszélni. Most! - Szűrte a fogai közt Zeren, amikor látta a fia ellenkezne. Sóhajtva vette fel a cipőjét, egy szó nélkül felállt és az ajtó felé indult, de félszemmel Jiminre nézett. Meg bántott szemein nagyot nyelt, majd egy aprót intve kisétált a szobából, de e kis intésével mosolyt csalt Jimin ajkaira.

Zeren követte a fiát a folyosóra, addig Kyung-Mi bent maradt. De amilyen szemekkel nézte Jimint, már tudta, hogy valami baj van.

- Jimin.. - Suttogására a szemöldökeit ráncolta. - Ugye nem történt semmi? - Amint realizálta, hogy az anyja mit kérdezett elnyíltak az ajkai a döbbenettől.

- Mi? Ezt most, hogy gondolod?

- Ne akadj ki, csak kérdeztem.

- Ne akadjak ki? Anya felfogtad te, hogy mit kérdeztél?! - Fia arc pirosságán felhúzta a szemöldökeit.

- Én az estére gondoltam. - Jimin ezeket a szavakat hallva, csak vörösebb lett, amin már Kyung-Mi se tudott átsiklani. - Jimin, mi volt?!

- Csak együtt aludt velem.

- Igen azt láttam, mást is láttam. - Jimin rákapta a tekintetét, de Kyung-Mi szája elé tette a kezét nagyot nyelve.

- Mit láttál anya? - Komor szemekkel nézett az ő szeretett édesanyjára, aki egyre fehéredett.

~***~

Jackson kelletlenül sétált az apja mellett, a kórházi büfé felé tartottak. Már akkor furcsállta amikor édesapja meg hívta egy kávéra, tudta, hogy hosszú beszélgetés lesz. Míg sétáltak egyikük se szólalt meg, sorba álláskor se szólaltak meg, de még amikor leültek egymás elé, akkor sem.

Ujjai közt forgatta a kávés poharat, felpillantott az apjára, aki nem őt nézte hanem kibámult az ablakon. Mai napig elcsodálkozott azon mennyire is felismeri magát az apjában, mégis oly különbözőek.

Jackson forró fejű, hamar felidegesítette magát, az apja teljes ellentéte. Mindig nyugodtan kezelte a helyzeteket. Jackson lusta, ha tehetné mindig feküdne az ágyában és videó játékozna, az apja sportos ember. Minden reggel elment futni. Jackson jobban szerette a sportosabb ruhákat, az apja csak inget szeretett hordani.

- Jackson, te meleg vagy? - Nyílt kérdéstől vissza köpte a kávéját, ami gusztustalan lett volna, de jelenpillanatban nem érdekelte őt. Felemelte a fejét, az apja épp akkor fordította felé a tekintetét, de szemeiből semmit nem tudott ki olvasni. Semmi érzelem nem volt bennük, csak a sötétség. - Az vagy? - Fogait összeszorítva elnézett róla, de bólintott. Akkor életében először hallotta az apját káromkodni.

- Apa én..

- Mióta? - Apjára kapta a tekintetét, de Zeren nem dühös volt, hanem csalódott. - Mióta tudod, hogy az vagy?

- 14 éves korom óta.

- Miért nem mondtad el?

- Féltem. - Fakadt ki az asztalra csapva, de Zeren nem rezzent össze, csak rosszabbul érezte magát. - Én nem vagyok olyan mint te apa. Én nem szeretek dolgozni, nem tanulok jól. Minden nap csak játszok. Nem vagyok olyan mint amilyen fiút akartál, és még azt is mondjam el, hogy buzi vagyok?

- Mitől féltél jobban? - Nyitotta a száját, de be is csukta. - Attól, hogy meg verlek vagy attól, hogy kitagadlak?

- Mindkettő. - Fia halk szava volt az utolsó döfés a szívébe.

- 19 éved alatt végig úgy éltél, hogy rólam egy erőszakos apa képet láttál? - Jackson ujjai köré fonta a kávés poharat, nem merte felemelni a fejét, de még reagálni se. - Ennek hittél? Ennek, hogy bántanám a saját fiam, mert a saját neméhez vonzódik? - Óvatosan felpillantott rá, megbántott szemein lehunyta a sajátjait.

- Annyi könyv arról szólt, hogy a szülők megvetik, ha a gyermekük a saját neméhez vonzódik. NamJoon szülei is kitagadták őt. Nekem mit kellett volna hinnem? - Fakadt ki könnyes szemekkel, amin Zeren ledöbbent. - Őrlődtem magamban. Elmondjam vagy ne? Ha elmondom velem is az lesz mint a könyvekben? Ha elmondom akkor is szeretni fogsz, vagy eldobsz akár NamJoont a szülei?

- Jackson, én és Tai teljesen mások vagyunk. Tai meg veti a melegeket, ezzel a saját fiát is, de én nem. Hiszen engem az sem érdekel, hogy Jaebummal és Nammal barátkozol. Nem volt ez elég ok neked?

- Tudom, de.. Bennem volt a félelem. A félelem nagyobb volt.. - Motyogta.

- Szeretlek téged fiam, akár a nőket szereted akár a férfiakat. Nekem az a fontos, hogy te boldog légy, nem az, hogy kit látnék szívesebben melletted. Érted? - Jackson fájdalmai könnyekben törtek utat maguknak. Öt év fájdalma, kínja, gyötrelmei most utat törtek maguknak. Öt év után meg szabadulhatott tőlük. Arcát kezeibe temetve sírt, zokogott de a büfében senki se mert meg mozdulni, kivéve Zeren. Lassan felállt a székről közelebb lépdelt hozzá, és karjai közé zárta, amit oly rég tett meg, de most tudta erre szüksége van a fiának. Szüksége van egy támaszra, akire bármikor és bármiben támaszkodhat. Mégis tudta, hogy már más van, akire támaszkodni szeretne, valaki aki meg értené őt.

- A tiltott gyümölcs mindig édesebb.. - Suttogta a fia hátát simogatva.

🍁

Remélem élveztétek.^^