A Néma.. (JackMin ff.) [✔] {Javításra vár}

13.

Egy hét múlva..

Jimin megkönnyebbülve sétált ki a kórház ajtaján. Egy hétig kellett bent lennie, amit ő kész rémálomnak tartott. Kezdett hányingere lenni a sok fertőtlenítő szagtól, és a kórházi koszttól. Bár néha az anyja meglátogatta őt, és vitt neki ételt, de a munkája végett nem sokat tudott bemenni. Valaki annál többet volt bent nála.

Félszemmel a mellette lépdelőre nézett. Egy hét alatt számára furcsa mód még közelebb kerültek egymáshoz. Furcsállta, de jól esett neki a törődése, hogy oda figyelt rá. Ahogy találkozott a tekintetük elkapta róla a tekintetét, és a kocsihoz sétált.

Ami azon a napon történt, nem beszéltek róla. Úgy tettek mintha meg sem történt volna, mégis volt aki fel-fel hozta köztük. Jimin akkor az idősebbet legszívesebben leütötte volna, de nem tehette meg, amit kifejezetten bánt. Ő próbálta elfelejteni azt a csókot, csókot ami furcsa érzéseket keltett benne, idősebbtől mégsem tudta elfeledni.

- Jimin? - Nevére felkapta a fejét, és Jacksonra nézett. - Minden rendben? Tiszta vörös az arcod. - Oda kapta a kezét, érezte a keze alatt, hogy meleg az arca. Nagyot nyelve a fejét rázta és betette a táskáját a már kinyitott ajtón. - Biztos minden rendben? - Bólintott beülve a táskája mellé. Jackson nem kérdezett többet, csak beült az apja mellé.

Jimin az autó ablakán bámult ki, alváshoz közeli állapotban volt amit nem értett. Sokat aludt a kórházban, pihent, ő mégis fáradtnak érezte magát. Jackson aggódva nézte, ahogy a szemei le-le csukódtak, attól félt befogja verni a fejét.

Zeren annál inkább aggódott a fia viselkedésétől. Míg Jimin a kórházban volt, Jackson teljesen meg változott. Nem játszott a videó játékaikkal, többet tanult, és minden délután késő estig volt bent nála. Félt, hogy a fia valamit érzett a fiú iránt, de reménykedett csak a képzelete játszott vele. Nem tudta, hogy mit tenne, ha kiderülne, hogy érzelmeket táplál a mostoha öccse felé.. Mégis jobban félt Kyung-Mi reakciójától.

~***~

Jimin amint meg látta a házat alig várta meg az autó leállítást, már kipattant a kocsiból. Út feléig álmosság végett várta az út végét, de a másik felénél már a hirtelen keletkezett feszültségtől. Kikapta a táskáját, és a szó szoros értelmében befutott az ajtón, két autóban maradt Wang, csak felsóhajtott és komótosan szálltak ki. De ahogy beléptek az ajtón Kyung-Mi-ba botlottak, aki a lépcső előtt állt mellkasa előtt összefont karokkal.

- Oh, szívem. Itthon vagy? - Nevetett kínosan Zeren. Jackson próbált ki slisszolni az apja mögül a nappaliba, de az apja elkapta a karjánál és vissza rántotta.

- Egy kérdésem van, ne hazudjatok. - Mindketten nagyot nyeltek. - Jimin miért futott fel a lépcsőn mintha kergetnék? - Húzta fel a szemöldökeit.

- Hát..

- Ne merészelj hazudni Zeren.

- Nos, komolyan nem tudom. Az út felén még majd bealudt az autóban, de ahogy közeledtünk haza már teljesen éber volt.

- Szerintem hiányzott neki a rendes ágy, és nem kell a kórház fertőtlenítő szagát éreznie.

- Nagyon remélem, hogy igazat mondotok. - Szűrte a fogai közt, és besétált a konyhába. Két férfi megkönnyebbülve fújták ki a levegőjüket, de Zeren a fiára nézett. Jackson még ránézni se mert az apjára, egyszerűen kirántotta a kezét és fellépdelt a lépcsőn, de nem a saját szobájába. Zeren idegesen túrt a hajába, amikor látta jobbra fordult a lépcső tetején.

- El kell vele beszélgetnem, megint. - Fejét rázva sétált a konyhába.

~***~

Jackson a szoba ajtó előtt habozott, de végül bekopogott. Egy ideig semmi sem történt, majd halk neszt hallott bentről, és kitárult előtte az ajtó. Jimin döbbent szemeivel találta szembe magát, de ő csak elmosolyodott.

- Ne haragudj a kocsiban történtek miatt. - Jimin csak a fejét rázta mosolyogva. - Néha apám képes túl komplikálni dolgokat, de ezt úgy is tapasztalni fogod.

Jimin tépelődött, de végül beljebb tárta az ajtót, Jackson mégsem mozdult. Látta, ahogy nagyot nyelt, ezután jött rá, hogy mit is tett.

- Én.. - A háta mögé mutatott, de nem mozdult. - Én akkor megyek.. - Jimin aprót bólintott, egyikük sem mozdult. Majd Jackson felé lépett, egy kezét az arcára simítva apró csókot adott az ajkaira, és ott hagyta a ledermedt fiút. Jackson kezét a szája elé téve sietett a saját szobájába, de az arca egyre vörösebb lett. Annyiszor eldöntötte magában, hogy nem fog semmit se tenni a fiúval, de arra nem számított, hogy sokkal nehezebb ellen állnia mint hitte.

Jimin egy ujját végig húzta az alsó ajkán, el is kapta onnan a kezét, és becsapta az ajtaját. Hátával neki dőlt az ajtónak és mélyeket lélegezve csúszott le az ajtó mentén. Nem értette se magát, se a mostoha bátyját. Pedig annyira eltudta magában zárni az érzéseket, egy hétig tökéletesen hozzá szokott, hogy az egy apró baklövés volt. De e lépést már nem tudta hova tenni, hisz látta rajta, hogy vívódott magában. De ezek után mi lesz velük? És vele?

Kerülje el? De hisz egy házban laknak, és egy iskolába is járnak.
Legyen bunkó? Ahhoz meg ő nem ért..
Hagyja figyelmen kívül? Képes lesz rá?

Lábait felhúzta, kezeivel a térdein támaszkodott, mindkettő kezével a hajába túrt és csak bámulta a padlót.

Jackson ugyan abban a pózban ült az ajtaja mögött. Nem képes felfogni azt amit tett, azt amit tesz vele a fiatalabb. Be kellett vallania, hogy rég volt már valakivel..

- Lehet kellene valaki, hogy levezessem a feszültséget.. Ez az! - Felpattant a földről, és az asztalán pihenő telefonjához sietett. - Ideje menni bulizni.

🍁