Románc a sötétben(JK) ~ Befejezett

14.rész

Újabb két hónap elteltével már nem is foglalkoztam Jimin figyelmeztetésével. Nem történt semmi érdekes, semmi új, semmi változás, így gondoltam felesleges várnom, vagy nem várnom tovább, nem fog értem jönni senki. De már nem is bántam. 

Jungkook minden nap csinált velem valami kedveset, s egyszer sem volt erőszakos, vagy durva. Csókok hada, ölelések százai és miegymás, együtt aludtunk amikor csak tudtunk, olyanok voltunk és olyanokat csináltunk, mintha egy teljesen normális és egészséges pár lennénk. Semmi baj nem volt, s semmivel nem kellett foglalkoznunk. Jól éreztem magamat vele, s nem akartam, hogy ez bármikor véget érjen. 

Egyik este a TV előtt ültünk és valamit néztünk benne. Most nem filmet választott, hanem megengedte, hogy mellette, de nézzem a rendes csatornákat, s azok között böngésztünk, bár sok érdekeset nem találtunk. Ahogyan kapcsolgattam, Jungkook hirtelen megmerevedett mellettem, és rám kiáltott. 

-Vissza! - mondta, s a biztonság kedvéért kikapta a kezemből a távirányítót. Csak csendben ültem mellette és figyeltem a kijelzőt, kíváncsi voltam, mi ragadta meg a figyelmét ennyire. A képre néztem, és akkor leesett nekem: az egyik adáson rólunk volt szó. Be volt vágva egy kép rólam is, és a fiúról is, a szalagcím pedig az volt, hogy megtalálták a több mint fél éve eltűnt lányt, aki történetesen én voltam. 

Jungkook megfeszült mellettem, ahogyan minden figyelmét a TV-nek szentelte, s sietve felém fordult. Vállamnál fogva elkapott és maga felé fordított. 

-Figyelj rám. - mondta és egy kicsit meg is rázott, hogy biztos legyen abban, tényleg figyelek rá. - Menj fel a szobádba, és pakolj össze annyi cuccot, amennyit tudsz és szeretnél megtartani. Ismétlem, amennyit tudsz, és olyan gyorsan, amennyire csak tőled tellik. Értve vagyok? - rágta szinte a számba a szavakat, én pedig bambán de bólintottam. Jungkook elmosolyodott majd a televíziót kikapcsolva ő is az útjára eredt, én pedig követtem az emeletre. 

Belépve a szobámba megkerestem a bőröndöt, mert tudtam, hogy valahol volt egy, és a földre pakolva a szekrényemhez léptem. Pár percig konkrétan csak szerencsétlenkedtem, mert nem is tudtam, Jungkook mit értett fontos cuccok alatt, de azért tettem amit kért, és azokat a ruhadarabokat, amelyek nagyon kényelmesek voltak, vagy nagyon közel álltak hozzám, gondolkodás nélkül vágtam be az utazóba. Cipőket, mindenfélét, elegánstól kezdve a sportosig, amihez csak kedvem volt, s nem felejtkeztem el a tisztálkodószerekről sem. 

Közben Jungkook odakint fel s alá szaladgált, mivel ő több dologgal foglalkozott, több minden eszébe jutott mint nekem. Miközben átvettem magamon kapkodva egy tiszta ruhát, megtaláltam a másik nadrág zsebében Jimin üzenetét. Lehet most jött el értem? Vagy most fog? Úgy gondoltam, most már ideje szólnom róla a kint kapkodó fiúnak, így gyorsan kisiettem a szobából, magam mögött a bőrönddel, s egyenesen Jungkook keresésére indultam. 

-Jungkook. - szólítottam meg a fiút, aki csak egy gyors mozdulattal elállított az útjából. 

-Ne most. Sietnünk kell, vagy szétválasztanak minket. Akarod azt? - kérdezte, én pedig megráztam a fejemet. - Ugye, én is így gondoltam. Akkor hagyj pakolni, s addig menj le az alagsorba, ahol régebben voltál. Ott lesz egy nagy szekrény, vegyél ki belőle annyi fegyvert és lőszert amennyi elfér nálad. Értesz drágám? - kérdezte kapkodva, mire bólintottam.

-Ezt addig odaadom. - mutattam neki a papírt, amint pedig meglátta mi van rajta, dühösen a mellettünk lévő falba csapott. Ami az erejétől megrepedt. 

-Siess Yewon. Siess. - sürgetett, én pedig lábaimat szedve rohantam lefelé, oda, ahova Jungkook irányított. Hamar megtaláltam amiről beszélt, s a szekrényajtót kinyitva, egy konkrét fegyverraktárral találtam szemben magamat. A sarokban megláttam egy elég stabilnak tűnő zsákot, és tettem amit a fiú mondott, beletettem annyi féle és annyi fegyvert amennyit csak tudtam, minden olyan társaságában, amire szükségünk lehetne. Alig bírtam felvonszolni a lépcsőn a nagy batyut, de végül sikeresen feljutottam vele a házba, Jungkook pedig büszkén és elégedetten nézett rám. Elvette tőlem a súlyos csomagot és kisietett vele az ajtón. Rövid időn belül visszajött, majd megfogta az én cuccomat az övéivel együtt és azt is kivitte. 

Én csak álltam a szoba közepén, és nem tudtam, mit kellene tennem. Vigyek utána valamit? Hova megyünk egyáltalán? 

Gondolkodásom Jungkook zavarta meg, ahogy belépett az ajtón. Tetőtől talpig feketében volt, s miután mindenhol lekapcsolta a villanyt, elém lépett. Ujjait az enyémekre kulcsolta, s a félhomályban nézett a szemembe. 

-Történjen bármi. - mondta, nekem pedig a hangsúlyától megremegett a gyomrom. - Bármi. Szeretlek és szeretni foglak. Ha elkerülsz tőlem, megtalállak, ha bajod esik, meggyógyítalak, ha pedig kiszeretsz belőlem, teszek róla, hogy ismét viszonozd. 

-Én is szeretlek Jungkook. - válaszoltam megigézve. Csak csendben és gyorsan lehajolt hozzám, egy hosszú, szenvedélyes csókkal ajándékozott meg, majd kihúzott a bejárati ajtón. Miután bezárta azt, a kulcsot egy közelben lévő csatornába dobta, s kezemet megfogva egy eddig soha nem látott autó fele húzott. 

Lassan kifordultunk az útról és elindultunk. Menekültünk a helyes megoldások elől.