Váratlan találkozások |✔|

8.fejezet

Október 17. (kedd)

Éppen másnapra tanultam, mikor kopogtak a bejárati ajtónkon.
-Allison, nyisd ki légyszíves az ajtót! -kiabált nekem anya. -Én nem tudom, mert éppen főzök.
-Máris! -kiáltottam vissza. Viszonylag gyorsan lementem a lépcsőn, majd ajtót nyitottam.
-Szia, Allison! -nézett rám vissza Shawn. Enyhe Dejavú érzésem lett.
-Szia -köszöntem vissza kedvetlenül.
-Csak szólni akartam, hogy ma nem tudok órára jönni apukádhoz. Próbáltam elérni telefonon, de sosem vette fel -mondta Shawn.
-Valami közbejött, vagy mi? -kérdeztem. Nem mintha sok között lett volna hozzá, de a kíváncsiságom legyőzte a illemtudásomat.
-Makettoznom kell. Madame Chatelain azt mondta, hogyha nem készül el, akkor megbuktat minket. Szóval kénytelenek leszük elkészíteni -válaszolta.
Már nyitottam a számat, hogy megkérdezzem, Zayn-nel csinálja-e a makettet, de Shawn a gondolataimban olvasott, és még a kérdés kimondása előtt felelt rá.
-Igen, vele csináljuk.
Ezután Shawn le is lépett. Beszállt a kocsijába, és elhajtott. Hirtelen úgy éreztem, hogyha követem Shawnt, akkor végre megtudhatom, hogy miért csókolt meg Shawn, vagy hogy mit akart mondani a múltkor Zayn azzal a benzines példával. Lehet, hogy nekem nem akarják elárulni, de egymásnak (pont a rivalizálás miatt) igen.
Gyorsan kellett cselekednem, így aztán egyből szóltam anyának, majd elindultam, de így is túl lassúnak bizonyultam. Shawn-nak már se híre, se hamva nem volt. Végül úgy döntöttem, megnézem, hátha Zaynnél csinálják a makettet. A srác a múltkor említette, hol laknak, nem is olyan messze, szóval gyalog vágtam neki az útnak. Negyed óra alatt oda is értem, és hatalmas szerencsémre Shawn kocsija is ott parkolt. Álltam a házuk előtt, de nem tudtam eldönteni, mit tegyek. Bemenni azért mégsem mehetek be, az betörés, de akkor hogyan tudnám őket kihallgatni?
Sokáig gondolkoztam ezen, de nem jutottam semmire, de mikor épp menni készültem, egy piros kocsi állt meg Zaynék garázsa előtt. Egy rózsaszín hajú nő szállt ki az autóból. Fekete magassarkút, farmert és egy piros pólót viselt. Mikor észrevett kedvesen rámmosolygott.
-Tudok segíteni valamiben? -kérdezte.
Egy pillanatig nem tudtam, mit mondjak, de végül kihasználtam a helyzetet a házba való bejutáshoz.
-Zayn Malikhoz jöttem, jó helyen járok?
-Jó helyen jársz, én a nevelőanyja vagyok, Vanessa Morgan -nyújtotta felém a kezét a hölgy.
-Allison Sandler -mutatkoztam be én is.
-Gyere be, drágám, Zayn most valami iskolai feladattal van elfoglalva, de biztos szakít rád egy kis időt -invitált be a házba Vanessza.
-Köszönöm! Oh és gratulálok a kisbabához -mosolyodtam el.
-Már ennyire látszik? -nézett le a hasára a nő.
-Dehogy, Zayn említette a jó hírt.
-Értem, és köszönöm a gratulációt!
Beértünk a hallba, ami hatalmas volt, és még otthonosabbá tette, hogy vörösre festették a falakat.
-Szóljak Zaynnek, vagy megkeresed a szobáját? -kérdezte Vanessa.
-Megkeresem -vágtam rá azonnal, mire a nő kicsit furcsán nézett rám, ezért kicsit finomítottam az előbbi kirohanásomon. -Ne zavarjuk makettozás közben!
-Az emeleten találod, méghozzá jobbra -kaptam útbaigazítást.
Felbaktattam a lépcsőn, ahol egy ugyanolyan tágas és vörös falú hall fogadott, mint lent. Egyik szobából sem szűrődött ki zaj, és minden ajtó csukva volt, egy kivétellel, így aztán arra indultam. Egy tárolóhoz érkeztem. Nem állt szándékomban betérni a helyiségbe, de hallottam, ahogy a szomszédos szoba ajtaja kinyílik, és valaki elhagyja a szobát. Nem akartam, hogy bárki is észrevegyen, így aztán gyorsan besurrantam a tárolóba. Egy doboztorony mögé bújtam, és visszafolytottam a lélegzetemet. A zárkattanásból, a WC-öblítés és a csapból folyó víz hangjából arra következtettem, hogy valaki mosdóba ment. Miután meggyőződtem róla, hogy tiszta a levegő, megpróbáltam kimászni a dobozok mögül. A próbálkozás következtében levertem egy lezárt fadobozt. A láda nagy csattanással ért földet, és a zárja is kinyílt. A dobozból három babasapka esett ki, egy kék és két rózsaszín. A kék darabot egy hímzett Z betű, az egyik rózsaszínt egy L betű, a másik rózsaszínt pedig egy T betű díszített. Ez az információ abban a pillanatban nem igazán foglalkoztatott, mihamarabb vissza akartam rakni a dobozt a helyére, benne a sapkákkal, mert biztos voltam benne, hogy Zaynék meghallották a láda földre érkezését. És milyen igazam volt. Még éppen időben sikerült a fadobozt a helyére raknom, mielőtt találkoztam Zayn megvető pillantásával.
-Mit csinálsz a tárolónkban? -kérdezte.
-Hozzád jöttem, csak eltévedtem, és itt kötöttem ki. Vanessa engedett be -feleletem.
-De miért mentél be, ha láttad, hogy nem itt vagyok? -faggatott tovább.
-Mert láttam, hogy leesett valami, és fel akartam venni. Csak aztán közben levertem egy dobozt, de azt is visszapakoltam -hazudtam.
-Ahha -nyújtotta el a szót Zayn, pontosan úgy, mint aki nem hisz nekem. -És miért jöttél hozzám? -tette fel a következő kérdését. Na ezzel megfogott. Annyira kétségbeestem, hogy jobb híján valami eszméletlen nagy hülyeséget mondtam, és próbáltam átverni a memóriáját.
-Mert úgy volt, hogy ma is megyünk motorozni, de te nem jöttél a házunkhoz. Én meg vártalak, de hiába, így aztán átjöttem, hogy megnézzem, mi van veled. Azt hittem megbetegedtél, vagy közbejött valami.
-Allison, te teljesen hülyének nézel? -vonta össze a szemöldökét. -Nem beszéltünk meg motorozást mára, biztos vagyok benne.
-Jó -adtam be a derekamat. -Azért jöttem, nem akartam, hogy balhé legyen a makett készítése közben -mondtam. Ez nem is volt akkora hazugság, mert tényleg nem akartam balhét, de azért igazából nem ezért jöttem.
Zayn némán a szobája ajtaja felé terelt. Halkan lenyomtam a kilincset, és szó nélkül bementünk a szobába, ahol Shawn telefonozott. Érkezésünkre felnézett a mobiljából.
-Szia! -köszönt, én pedig visszaköszöntem.
-Király, akkor most édeshármasban építhetjük az Eiffel-tornyot -ironizált Zayn.
Megajándékoztam egy csúnya pillantással.
-Miért, nincs igazam? -kérdezte. -Mert az mindig csak a jóhoz vezet, hogyha mi hárman egy légtérben vagyunk.
-Eddig sem volt semmi különösebb probléma -vont vállat Shawn.
-Majd most lesz -forgatta a szemét Zayn.
-Azért, mert most már én is itt vagyok? -kérdeztem elkerekedett szemekkel.
-Igen -felelte egyszerűen Zayn.
Nem akartam tovább vitatkozni, de azért elég rosszul esett, amiért engem hibáztat a Shawnnal való balhéik miatt. Nagyjából tíz percig csináltuk némán a makett egy-egy részét. Én festettem, Shawn a torony tetejét formálta meg kartonból, Zayn pedig próbálta kisakkozni, hogy hogyan lehetne megoldani, hogy a makett megálljon a lábán, és ne dőljön el egyből, amint elengedjük. A csendet Zayn telefonjának csörgése szakította félbe. A srác fogta a telefonját, és kiment a szobából, hogy nyugodtam beszélhessen. Az ajtó felé menet elhaladt mellettem, én pedig tökéletesen láttam a képernyőn mosolygó lányt, és felette virító Lydia feliratot. Shawnnal tökéletesen hallottuk Zayn minden szavát, hiába ment ki a szobából.
-Szia! Nem, nem felejtettelek el. Persze, hogy jó lesz akkor. Nem, most maketten kell csinálnom, aztán van egy kis keveredés. Igen, szeretlek. Persze, persze, te is nekem. Oké, majd hívlak. Szia!
Már értem, miért lépett le Lydia tegnap hamarabb pompom-edzésről, ezek szerint a "családi ok" a randevút takarja. Zayn is furcsa volt tegnap. Úgy látszik, tényleg nem Tinába szeretett bele.
-Szóval miattam balhéztok mindig? -kérdeztem, mikor Zayn visszatért a köreinkbe.
-Nem -vágta rá Shawn.
-95%-ban igen -felelte diplomatikusan a kosarassal egyidőben Zayn is.
-Menj a francba! -pattantam fel, és hagytam ott őket.
Nem viselem el, hogy azért ilyen bunkó velem, mert nem tudott elmenni a találkájára. Jó, eredetileg nem a segítőszándékom vezetett el Zaynék házáig, de utána már tényleg csak segíteni akartam, emiatt pedig pláne nem fair, hogy így beszélt velem. És ami mégegy lapáttal rátett a dühömre az az, hogy ezt pont az a személy tette velem, akiért odavagyok.
Otthon bezárkóztam a szobámba, és csak sírtam. Kristen nem volt otthon, esti-műszakos volt a szállodában, ahol dolgozik, de amúgy sem akartam mindig az én szerelmi ügyeimmel terhelni, szóval valószínű, hogy akkor sem beszéltem volna vele, ha éppen otthon tartózkodik. Mostmár egyedül kell megoldanom a dolgaimat. Hajrá, Alliaon!