Inside Out || ✔️

NO ° 2

- WÁÁÁÁÁÁÁÁÁ - hallatszott fel egy üvöltés másnap reggel, vagy inkább még aznap reggel.

- Nem - motyogtam, hiszen tudtam, hogy ez a "keltés" mit is jelent pontosan. Maddie megérkezett, hogy együtt menjünk suliba. Ergo bekövetkezett a rémálmom: a tanítás.

- De-de - csapta meg a szememet a világosság. Remek, akkor ezek szerint elhúzta a sötétítőt.

- Nem hiszem ezt el - rúgtam le magamról a takarót, hogy valamilyen szinten elkezdjek kikelni az ágyból, pedig maradtam volna még ott, akár több napig is.

- Nocsak, valakit mintha kicseréltek volna - pislogott nagyokat Maddie, amikor nagy nehezen kimásztam.

- Ne hízelegj, mert ettől még nem lesz jobb kedvem a kis akciód miatt - mosolyodtam el. Hiába telt egy több hónap, amit külön töltöttünk, alig változott valamit. Aranyszőke haja továbbra is a válláig ért, valamint a frufruja, amitől nem képes megválni, tökéletes kontrasztot adott a barna szemének. Ha mondanom kéne valamit, ami más volt rajta, maximum az alkatát kell említenem, hiszen sokkal vékonyabb lett. - Még mindig be akarsz kerülni a csordába?

- Még jó, hogy. Nem adom fel az álmomat - tárta szét a karját. - ÖLELÉÉÉÉS - ugrott a nyakamba.

- Összenyomsz -  kapkodtam levegőért, mert teljesen váratlanul ért ez a letámadás.

- Nem érdekel. Nem láttalak június eleje óta. Kisanyám, hát hol hagyták az én legjobb barátnőmet? Kész szurkolólány lehetnél öregem - lökte meg a karomat.

- Hagyjál már. Hiába próbálkozol attól még, nem fogok elmenni veled a válogatásra - értettem meg egyből a célzásait.

- Ha szépen kérlek?

- Nem.

- Ha kiskutyaszemmel nézek? - vette elő a nézést, amitől a legtöbb szív ellágyul, engem azonban irritált.

- El is felejtheted - veregettem meg a vállát, hogy kiszedjem a ruháimat.

- Nincsen szíved - motyogta, éppen olyan hangerővel, hogy meghalljam én is.

- Dehogynem. Csak nem minden olvasztja fel. Mondd, hogy ma nem kell ebbe menni - böktem rá a székemre kitett egyenruhára.

- Már pedig de - vigyorodott el.

- Idétlenül nézek ki benne - sóhajtottam.

- Felpróbáltad már? - ült le addig várakozóan Maddie az ágyamra.

- Még nem, de nekem minden szoknya idétlen. Nem tudom, hogy Hill milyen filmeket bámult egész nyáron, de biztos vagyok benne, hogy onnan jött ez a fantasztikus ötlete - forgattam a szememet. Köztudott, hogy az igazgató szereti a reformokat, amit előszeretettel fogadtat is el. Ennek pedig többnyire mi, a diákok isszuk meg a levét. Két éve azt vezette be, hogy Halloweenkor jelmezbe menjünk suliba, ahol majd a diáktanács által megszavazott páros nyer, csakúgy, mint a bálok esetében. Viszont akkor nem bál király-, királynőről van szó, hanem a rémisztés ura és asszonya címről. Ezt én már gyerekesnek mondanám, de elég sokaknak tetszik, többet között a kosaras csapatnak, akik állandóan összeöltöznek, vagy a csorda. Ők élvezhetik ki leginkább az alkalom adta lehetőségeket és mutathatják meg, hogy nekik aztán van alakjuk. Nem egy latex ruhába passzírozta magát, de ezen felül népszerű volt még a Macskanő és Tomb Raider is. Idén meg úgy látszik, hogy az egyenruha a hóbortja, amivel semmi problémám nem lenne, hogy kényelmes lenne. De nem. Ehelyett az iskola színeiben kell parádézni, ami (fekete-fehér, nagyon eredeti) a lányoknak egy fekete szoknya, aminek az alján 2 fehér csík húzódik végig, egy fehér ing, fekete nyakkendő és persze hozzá még egy fekete blézer is, melynek szegélyénél, csak úgy, mint a szoknya esetében csíkok láthatóak, csak ennek az esetében nem fehér, hanem fekete a színe. Ez nem Anglia, hanem Oakland halló.