Inside Out || ✔️

NO ° 14

- Megugatott a kutyátok, így kénytelen voltam felmászni - magyarázta Liam.

- Miért nem csengettél? - vontam fel a szemöldökömet. Egyszerűen nem akartam elhinni, hogy itt ül egy faágon.

- Csengettem, de nem jött ki senki. Felhívtalak és semmi, sőt még Robot is hívtam, de meg írtam is nektek. Pedig vártalak a játszótéren és mikor nem jöttél, gondoltam beugrok - magyarázta, miközben a fáról átmászott a szobámba az ablakon keresztül. - A büdös francba - akadt be a lába az ablakba, így inkább egyenesen beborult.

- Jól vagy? - néztem rá aggódva. Nem annyira kemény a padló, de estem el már párszor én is és akkor kegyetlenül tud fájni. Mondjuk én csak seggreestem, nem pofával előre.

- Gond egy szál se - tápászkodott fel, majd megakadt a tekintete a lábamon. - Csak nem a rózsaszín bolyhos zokni? - mosolyodott el egyből.

- Hát látod - mozgattam meg a lábujjaimat.

- Bírom ezt a zoknidat - porolta le a nadrágját.

- Majd kapsz egyet karácsonyra. Na, de miért vagy itt? - fontam össze magam előtt a karomat.

- Mondom, hogy igazából a játszótéren voltam és vártalak. Amúgy meg nem vagy igazán vendégszerető - utalt arra, hogy még mindig ácsorogtunk.

- Téged mióta érdekel az, hogy mondjam neked, hogy ülj le nyugodtan? - vágtam rá.

- Igazad van - borzolta össze a hajamat, majd megkerült és egyszerűen otthon kezdte magát érezni. Vagyis végigdőlt az ágyamon.

- Örülök, hogy kényelembe helyezted magadat - forgattam a szememet unottan.

- Beszélnünk kell - gyűrte a feje alá a párnámat.

- Majd csak akkor, hogyha elmondod, hogy miért vagy itt - halkítottam lejjebb a zenét.

- Hányszor mondjam el, hogy a játszótéren voltam???

- De most itt vagy - mutattam körbe. - Ez nem a játszótér.

- Arról kell, akkor itt beszélnünk, amiről a játszótéren kellett volna. Most vonatkoztass el a helyről. Mi volt ebédnél? - tért rá egyből.

- Ettünk - vontam meg a vállamat.

- Nem az, te bolond, hanem Kylelal. Ne nézz idiótának, tudom, mindenki tudja, hogy beszéltetek, amikor ő mosdóba ment, te meg a mosógéphez - meredt rám.

- Igen, beszéltünk és ennyi - sóhajtottam.

- Brinley, most nem úgy vagyok itt, mint Kyle bátyja, aki kideríti, hogy mennyire vagytok most szarban egymással, hanem mint a barátod - komolyodott el.

- A barátom? - ültem le törökülésbe a földre.

- Mármint nem, mint a pasid - barátod, hanem mint haver - barátod - javította ki magát.

- Én is úgy gondoltam - kaptam el róla a tekintetemet.

- Akkor jó, mert aranyos vagy meg minden, de halott a dolog.

- Most te komolyan lekoptattál engem, úgy, hogy nem is próbálkoztam? - pislogtam nagyokat.

- Csak tisztáztam a helyzetet. Mondom, hogy aranyos vagy meg minden, de soha. Elvégre Kyle barátja vagy, még akkor is, hogyha most nem vagytok jóban, meg ott van a kis rajongóm is. Ha ez megtörténne - mutatott kettőnkre, ami nem volt - Maddie tutira megölne téged. Engem nem, mert akkor is imádna. Amúgy is nekem ott van Bailee.