Rossz üzlet (+18)

Vele...Vele??

Ott állt előttem, én meg csak tátott szájjal bámultam. Még mindig nem tudom eldönteni, hogy csak a sok ital szórakozik -e velem vagy a fű... esetleg tényleg itt van?

- Már megint úgy találkozunk, hogy te itt röhögsz magadban... Bár most úgy nézel ki, mint aki szellemet lát.-állt karba tett kézzel, én pedig egy nagyot nyeltem és óvatosan közelebb mentem. A mutatóujjamat felé közelítettem és lassan beleböktem a mellkasába, hogy ellenőrizzem tényleg itt áll -e. Igen, kétséget kizárva itt áll előttem. Megragadta a karom és közelebb húzott.

- Hol a pasid?-sziszegte.- Gyerünk ki vele, mert elméletileg itt mindenki a haverom. Melyik szemét vette el a barátnőmet?-hajolt egészen közel az arcomhoz. Le se tudtam venni a tekintetem a szeméről. Még mindig gyönyörű és még mindig megbabonáz vele.

- Nem voltam a barátnőd!-szinte suttogtam, mire elengedett és kínosan nevetni kezdett.

- Ne a szavakon lovagolj. Én nem így gondolom. Randiztunk és...-itt pedig abba hagyta.

- Igen és dugtunk... Ennyi!-mondtam csípőre tett kézzel és megrántottam a vállam.

- Ennyi?? Csak ennyi?-csattant fel.- Azt mondtad szeretsz...-tárta szét a karját.

- Te is ezt hazudtad.

- Rose, én nem hazudtam.-fogta meg a mellkasát és tett felém egy lépést.- Érezhetted, mikor együtt voltunk.-fogta volna meg a karom, de elrántottam.

- Ne nyúlj hozzám!-kiabáltam a könnyeimmel küszködve.

- Mégis mi bajod van?? Lefeküdtünk, te eltűntél, azóta se akarsz velem beszélni! Minden nap próbálkoztam, de még csak ajtót sem nyitottál nekem!-már ő is majdnem kiabált.

- Nem kéne erre vesztegetned az idődet, mikor szebbnél szebb lányokat visz mostmár neked a kedves barátod!-döbbent arcot vágott, én pedig sarkon fordultam és a ház mögé vettem az irányt. Egy kicsit egyedül akartam lenni.

- Te miről beszélsz? Rose! Várj meg!-kiabált utánam, én pedig futni kezdtem és megállás nélkül folyt a könnyem. Végül elkapott a ház mögött a sötétben, a hasamon összefonta a karját és nem engedett, hiába akartam tovább futni.

- Engedj el! Nem akarok veled beszélni! Utállak!

- Tényleg? Valóban utálsz?-maga felé fordított és a szemembe akart nézni, de csak fickándoztam, ezért az állam alá nyúlt, hogy kényszerítsen. Másik kezével átölelte a derekam. Elengedte az állam és elkezdte letörölni a könnyeimet.- Én nem hiszem, hogy utálsz.-suttogta és egyre közeledett az arcával.

- De igen.-suttogtam erőtlenül.

- Biztos?-lehelte a számra és megéreztem a meleg, puha ajkait. Lágyan csókolni kezdett, amit viszonoztam és átkulcsoltam kezeimet a nyakán, ő pedig magához húzott a derekamnál. Nyelve simogatni kezdte az ajkaimat, mire azok szétnyíltak és egyre jobban elmélyült a csókunk. Kezével lejjebb simított a combomig, majd megmarkolta és felkapott, én pedig a dereka köré fontam a lábam és a hátam a falhoz nyomta. Hevesen csókolóztunk, kócos haját túrtam közben. Annyira jó volt, annyira kívántam ezt a csókot. Hirtelen megszakította.

- Miért csinálod ezt velem?-kérdezte éles hangon.

- Én?-alig jött ki hang a torkomon a kábulattól. Elkezdte a nyakam csókolgatni, mint azon az éjjelen.- Tudok a fogadásról.-Max ekkor megdermedt.

- Te jó ég! Ti meg mi a francot csináltok?-sipított Tina, ahogy meglátott minket. Biztos itt áll egy ideje,mert nem lehetne minket beazonosítani a sötétben. Max lerakott és felé fordult.