Most komolyan?! Még egy Potter?!!!

XXIII. Tervezgetés

- Allison -

Másnap, meglepő módon magamtól ébredtem.

A francba, hajnali hat óra van! Hogy kelhettem ilyen korán?

Felültem, majd kénytelen voltam behunyni a szemem, ugyanis a nap pontosan az arcomba világított. Ebben az a legkellemetlenebb, hogy én tehetek róla: valószínűleg tegnap nem húztam össze a függönyt az ágyam körül. Körbepillantottam a szobában, és kénytelen voltam tudomásul venni, hogy mindenki más megtette. A francba, hogy felejtkezhettem el róla?!

Az lesz a legjobb, ha most felöltözöm, úgy sem tudok többet aludni. Inkább kiagyalok néhány csínyt a klubszobában. Most egészen biztos, hogy senki sem fog megzavarni, mert naaagyon korán van ahhoz, hogy a normális emberek ébren legyenek. Gyorsan magamra kapok valamit, mert azért még az üres klubszobába sem szeretnék James pólójában és egy bugyiban lemenni.

Mielőtt elindultam, fölkaptam egy tollat és a naplómat. Egészen pontosan ez nem is rendes napló, sokkal inkább egy tréfás-könyv. Minden csíny, ami a nevemhez fűződik, itt van ebben a könyvecskében, éppen ezért a napló aranyat ér.

Természetesen nem tárolhattam védtelenül a csomagomban, hiszen úgy a tanárok könnyen belebotolhattak volna. Megbűvöltem, aminek eredményeként a tinta láthatatlanná vált, és csak az tudta elolvasni, aki ismerte a hozzá tartozó jelszót. A pálca csúcsával meg kellett érinteni a könyvecske borítóját, és kimondani a varázsigét:

- Esküszöm, hogy rosszban sántikálok!

Ennek köszönhetően csak az igazi nagy kópék tudtak beleolvasni a naplóba. A szöveget ugyanezzel a mozdulattal lehetett eltüntetni, de most a következőt kellett mondani:

- Csíny letudva.

Talán föl tudom használni valamelyik tréfát.

Először is, kényelembe helyezem magam a tűz mellett. Ez a fotel elég nagy, szóval tudok úgy ülni, ahogy legjobban szeretek: fölhúzott lábakkal.

És akkor most nézzük, melyik csínyt kéne Lilyvel megvalósítanunk. Beszéljenek az emberek visszafelé? Mondják az ellenkező dolgot, mint amire gondolnak? Színezzem át a hajukat egy kis varázslat segítségével, hogy olyanok legyenek, mint egy metamorfmágus? Vagy talán ez: egyetlen nyelvet legyenek képesek beszélni - egy állatét?

Ez azért vicces, mert ezt az egyik ellenségemen, a régi sulim gazdag, féltékeny banyáján... Hoppá, boszorkányán már kipróbáltam. Egy teljes hétig semmit nem tudott mondani, csak brekegett mint egy béka. Mivel egész jól rajzolok, meg szoktam örökíteni a csínyeimet, aztán megbűvölöm őket, hogy mozogjanak. A csajt békává akartam volna változtatni, de nem sikerült - már úgy nézett ki, mint egy béka... Szerintem. Mármint tényleg olyan mint egy banya, és egy tonnányi sminket kent az arcára is... Hála a jó égnek, hogy a Roxfortban nem találkoztam hozzá hasonlóval!

Egyébként, átváltoztathatnánk a diákokat állatokká, az nem lenne semmi. A mardekárosokból nyilván kígyók lennének, a hollóhátasokból sasok, a hugrabugosokból borzok, a griffendélesekből pedig oroszlánok.

- Te meg miben sántikálsz?

Szembefordultam Lilyvel, aki mögöttem állt. Gyorsan elmotyogtam, hogy "Csíny letudva," s csak azután válaszoltam neki:

- Egy megfelelő csínyt keresek magunknak.

- És? Találtál valamit?

Nagyon kíváncsinak tűnt. Talán... Meg tudnám változtatni a szabálysértéshez váló hozzáállását. Sosem lesz belőle olyan nagy kópé, de olyasvalaki lehet belőle, aki lázán kezeli, ha meg kell szegnie a házirendet.

Lily lehuppant mellém a kanapéra.

- Igen. Mit szólsz ehhez?

Mindenkit - a tanárokat is beleértve - átváltoztatjuk a háza állatává. Csak ideiglenesen, persze.

Bizonytalannak tűnt:

- Nem sok ez egy kicsit? Nem fog nekik fájni?

- Nem, semmi kellemetlent nem fognak érezni, hidd el.

- Rendben, ha te mondod. És milyen hosszú az az "ideiglenesen?"

- 48 óra vagyis két nap.

- Oké, de én nem szeretnék oroszlánná változni.

Akkor mi nem fogunk átváltozni. Bár az kicsit gyanús, ha csak belőlünk nem lesz oroszlán, de ha van egy szuper fedősztorink, akkor nem lehet probléma.

- Miféle "jó fedősztori?"

- Mondjuk bent maradunk a teremben átváltoztatásan vagy bájitaltan után, amikor a többiek vacsorázni mennek. Azt hiszem, ki tudunk találni néhány kérdést, amit föltehetnénk a professzornak.

- Szerintem jó ötlet - kotyogott bele egy idegen női hang. Lilyvel olyan gyorsan fordultunk meg, hogy leborultunk a kanapéról. Szembenéztem az ismeretlen betolakodóval... Akik igazából ketten voltak: Marlene és Alice is a földön feküdtek, de ők a röhögőgörcs miatt. Gondolom elég vicces lehetett, hogy láttak minket meglepetten a földön fetrengeni. Hamarosan már én is velük nevettem, Lily pedig közben fölállt, és ránk bámult:

- Ez nem vicces! Hogy settenkedhettetek mögénk úgy, hogy észre sem vettük?!

- Ez igazán egyszerű, Lily, csak oda kell osonnod a kiszemelt mögé egy hang nél...

Elhallgattam, mert Lily megsemmisítő pillantást vetett rám. Ha ölni tudna a szemével, már halott lennék. Marlene és Alice viszont csak még jobban nevettek.

Néhány perccel később, miután sikerült összeszednünk magunkat, Alice rávilágított a tervünk gyenge pontjára:

- Ha ott maradunk átváltoztatástan vagy bájitalán végén, hogy fogjuk megbűvölni őket?

 ____________________

A képen Lily, Alice és Marlene látható, akik még a tanórák közötti szünetekben is azon tanakodnak, hogy mi is lenne a megfelelő csíny. A képet Allison készítette, mitután elégedetten konstatálta, hogy még a lelkiismeretes, mindig tisztességes Lilyt is sikerült rávennie a szabályszegésre.

Emma