Cselédlány /Monsta X ff./

35.rész

Sziasztok! 

Visszatértem, sajnálom hogy sokat késtem, de tudjátok dolgoztam, most pedig fel vettek álmaim munkájához, és jelenleg tanulok ott...Na mindegy is, csak gondoltam megosztom veletek!♥ 

A képen bemutatom nektek Amandát, ő az én kis szeszélyes, jelen pillanatban gyámoltalan karakterem. 

Kérdésem hozzátok: Szeretnék csinálni egy ilyen kérdezz-feleleket. A sztorival kapcsolatosan bármilyen kérdésetek van, tegyétek fel komiba, és én válaszolok nektek. De csak ha van kedvetek hozzá, és van is kérdésetek persze. :D 

Na akkor csapjunk bele, a 35.részbe!

Puszi

__________

Végre hazajöttem, de ahogy végig sétáltam a nagyihoz, csupa megvető szemek követtek, és csak az összesúgást hallottam magam mögött. Igyekeztem figyelmen hagyni mindent, és mindenkit, csak arra összpontosítottam, hogy a nagyihoz érjek.
Nem lepődtem meg, mikor megláttam nagyit a kertben. Letettem a cuccaimat a kapuban, és oda sétáltam hozzá. Először nem is figyelt fel rám, csak mikor hozzászóltam.

- Amanda, hát hazajöttél? - esett ki a kezéből a metszőolló. Bólintottam, mire ő könnyekben tört ki, és magához ölelt. Hazudnék ha azt mondanám nem hiányzott, egyszerűen mérges voltam. - Annyira boldog vagyok! Remélem megbocsátasz nekem.

- Igen nagyi megbocsátok, de beszélnünk kell valamiről. 

Nagyi bólintott.

A szobámban, kicsomagoltam, aztán elmentem lezuhanyozni. Jó volt ez a csönd, de hiányoztak a fiúk nagyon. Annyira megszoktam, hogy valaki folyton megzavart, hogy valaki folyton folyvást a nyakamba liheg. Vagy csak hogy ők heten baromkodtak. Elzártam a zuhanyt, becsavartam magam egy törölközőbe, és a szobámba mentem. Enyhén esett le az állam, mikor megláttam a szobámban a zaklató hajlamú Shin Hoseokot. Ó, a francba hiszen nem rég kapta meg azt az átkozott levelet.  Megfordultam és halkan lépkedni kezdtem a fürdőbe vissza, de persze Ő, már is túl közel volt hozzám.

- Lécet oldanál újra cicám? - súgta a fülembe, mire a hideg is kirázott. 

- Igazából te nem is vagy itt, csak hallucinálok. - mondom, mire elneveti magát. 

- Túl élethű hallucináció vagyok, látod milyen tökéletes vagyok még ebbe is? - tudtam hogy nem tud lemondani az egoista hajlamairól sem. 

- Hogy jutottál be? Átgázoltál a nagyin? - fordulok felé.

- Lehet, de nyugi épp teát főz.- nézz rám. - Tetszik mikor csak egy törölköző van rajtad. - megforgatom a szemeimet, és bemegyek a szobámba. 

- Miért vagy itt? - szegezem neki a kérdést.

- Mert túlságosan feltüzelt a leveled, a lányok nem szoktak ilyen szépet írni nekem. - mondja,mire elpirulok. Kínos nagyon.

- A-azt csak azért írtam...mert valahogy el kellett válnom tőled. - dadogtam mint egy hülye.

- Ugyan már Amy, valld be nem tudsz ellenállni nekem. - jön közelebb hozzám, én pedig neki ütközöm a ruhásszekrénynek. - Nem tudsz menekülni tőlem tovább, és nem is hagyom. 

- Tudom hogy régen utáltál!

- Amy, akkor még kicsik voltuk, és én féltékeny voltam rád. Viszont ahogy beléptél az irodába engem teljesen levettél a lábamról. Bár először még csak Changkyunt akartam bosszantani,de azóta ez változott. Amy nekem nagyon sokat jelentesz nekem. - néz mélyen a szemeimbe.