Novelláim

Tiltott szerelem 2/2 [Dzsudzsák Balázs]

Itt is volnék a második felvonással!

Az az éjszaka és az a csók mindent megváltoztatott Balázs és köztem. Azóta pedig napra pontosan 3 hónap telt el. A kapcsolatunk mondhatni napról napra erősebb volt és amennyire tartottam az elején a hatalmas korkülömbségtől a végére ugyanannyira örültem neki hiszen végre egy igazi férfi került az életembe és nem egy kisfiú, akikkel eddig mindig össze hozott a sors. Elmondhatatlanul boldog voltam vele még annak ellenére is, hogy csak hetente egy-két alkalommal találkoztunk a foci miatt, ugyanis Balázs Pesten focizott, így nem tudott minden nap vissza utazni Debrecenbe én pedig nem csak az anyagiak és a munkám miatt, de a szüleim miatt sem utazhattam Pestre. Na igen a szüleim. Nagyon nehéz volt előttük titkolni a dolgot. Bár anya rájött, hogy pasi van a dologban és nem minden alkalommal Petrával tengetem a napjaimat, de azt ő sem tudja, hogy ki az a bizonyos férfi. Úgy sejti egyik munkatársammal jöttem össze. Még neki sem mertem elmondani az igazat, mert bár apával ellentétben neki nincs baja a focistákkal ő sem nagyon díjazza a nagy korkülömbséget két ember között. Viszont most elhatározásra jutottunk Balázzsal. Most hogy már 3 hónapja együtt vagyunk arra a döntésre jutottunk bármi is legyen bemutatom őt a szüleimnek. Nem titkolhatom az örökkévalóságig.

- Nagyon izgulok - néztem Balázsra autójában ülve már házunk előtt, a szüleim már nagyon várták, hogy bemutassam nekik szívem választottját és legnagyobb meglepetésemre ezúttal apa is kíváncsi volt, tartok tőle ez csak addig fog tartani amíg meg nem tudja ki is ő
- ‎Melletted leszek Kicsim történjen bármi is! - csókolt meg
- ‎Köszönöm! Szeretlek! - sóhajtottam, majd kiszálltam Balázs autójából

- Megjöttünk - kiabáltam el magam
- ‎Na végre! Alig vartam ho... - akadt el anya szava ahogy meglátta barátomat
- ‎Kislányom! - őrült meg nekem apa is, de az ő szava is elakadt - Ő meg mit keres itt? - lett dühös
- ‎Ő a barátom apa! - vágtam rá határozottan
- ‎Jónapot Dzsudzsák Balázs vagyok! - nyújtott kezet szerelmem, de az nem lelt viszonzásra
- ‎Biztos, hogy nem! Kislányom te most komolyan ezzel a senkiházival jöttél össze?
- ‎Apa! - rivaltam rá, majd anyára néztem segélykérően
- ‎Tamás! Legalább hallgasuk meg őket! Adj egy esélyt a lányodnak és a barátjának
- ‎Nem! Nem fogom hagyni, hogy a lányom egy focistával szűrje össze a levet, aki ráadásul jóval idősebb, mint ő
- ‎De apa!
- ‎Nincs de! Megtiltom, hogy együtt legyetek!
- ‎Ezt nem teheti Uram! - próbált apára hatni Balázs is
- ‎Te meg se szólalj! - dörrent apa hangja
- Elegem van belőled - keltem ki magamból - Elegem van, hogy állandóan meg akarod mondani, hogy mikor mit és hogy csinálják, 21 vagyok, azt csinálok, amit akarok - kiabáltam - Szeretem Balázst és nem enhedem, hogy bárki is elvegye tőlem - eredtek el könnyeim, majd Balázst magam után húzva indultam ki a házból, Balázs szó nélkül nyitotta ki kocsija ajtaját és indult el kitudja merre, a könnyeim megállás nélkül folytak, nem értem apát, oké azt tudtam, hogy nem lesz egyszerű eset, de miért nem tudja elfogadni, hogy a lánya végre boldog

Egy ideig csak csendben kocsikáztunk, majd Balázs hirtelen megállt és kétségbeesetten felém fordult.
Mielőtt bármit mondhatott volna szó nélkül tarkójánál fogva húztam közelebb magamhoz, majd ajkaira tapadtam, amit készségesen viszonzott.

- Szeretlek Balázs és nem akarlak elveszíteni - szipogtam
- ‎Én sem Fanni! Te tudod a legjobban milyen régóta keresem az igazit és benned megtaláltam ezt a személyt, de...
- ‎Mi de Balázs? Szeretlek és senkinek a véleménye nem érdekel - estem kétségbe
- ‎Nem fordulhatsz a szüleid ellen, csak jót akarnak neked - törölte le ujjaival kibuggyanó könnyeim
- Nem mondhatják meg, hogy kit szeressek! - lettem mérges
- ‎Meg fogjuk oldani! Rendben? - döntötte homlokát enyémnek, amire csak egy bólintás volt a válaszom
- ‎Meddig maradsz Debrecenbe?
- ‎Holnapután mennem kell vissza Pestre - szomorodott el, amitől az én könnyeim is újra eleredtek
- ‎ Találkozunk még előtte?
- ‎Neked dolgoznod kell!
- ‎Nem érdekel! Kiveszek egy nap szabit
- ‎És a szüleid?
- ‎Nem érdekel! - dacoskodtam
- ‎Kérlek ne vessz össze a szüleiddel miattam - szorította meg kezeimet