ᏉáᎷᎮíᏒᏁᏗᎮᏝóᏦ+1Ꭶő [BEFEJEZETT]

2^3

-Te...

.  .  .

-Igen? -néztem felhúzott szemöldökkel.
-Te terhes vagy?!?!?
-....hát...öhm...nem tudom.
-Mi az hogy nem tudod?
-Hát az, hogy nem tudom!
-De ez lehetetlen! A vámpírok nem tudnak szaporodni!
-Az lehet, de mind a ketten hibridek vagyunk.
-Oh, basszus!
-Vajon észre veszik?..
-Nem, nem vámpírok, csak... Arg... -igen egész nap ez lesz. Ezért akartam elkerülni ezt az icipici apróságot. Hmf.

3 nappal később...

Letelt az 1 hét. Nem találtunk ki semmit, ráadásul egyre többet hányok. Szuper.
-Jó, de nem tudunk mit csinálni! -kiabáltam vissza egy adag rókázás után.
-Igen, az lehet! De nincs más mód a hibridekhez.
-Jó napokat! -nyílt ki a cella ajtaja és Peter lépett be. Gyorsan leültem Klaus mellé az ágyra. -Szóval?
-Nincs más mód! -mondtam szemtelenül.
-Aha. De most komolyan, mit találtatok ki?
-Semmit.
-Jó akkor te meghalsz, téged meg kiéheztetünk, mivel nincs karónk. -mutogatott majd indult volna ki.
-Várj! -szólt utána Klaus. Én meg furán néztem rá. -Mégis van egy mód... -mi??
-Hallgatlak. -húzta mosolyra azt az elkényeztetett pofáját.
-Szaporodás. -mondta, kidülledtek a szemeim és majdnem elájultam.
-Ez érdekes. De ezt honnan fogom tudni, hogy beválik? Miért hinnék neked?
-Ezért... -mutatott rám. Én pedig a wc felé rohantam újra rókáztam. Nagyon idegesítő.
-Hány napja hánysz?
-5. -válaszolta helyettem Klaus.
-Remek! Elmehettek, 9 hónap múlva találkozunk a kórházban. -mosolygott majd kiment és ezúttal nyitva hagyta az ajtót.
-Gyere, haza viszlek. -vámpír gyorsasággal már a Salvatore háznál is voltunk. Bekopogtunk.
-Mily szuper téged látni Klaus! Az utóbbi 1 hétben sokat kerestünk. De sehol nem voltatok. -gúnyolódott Stefan.
-Rebeka! -hallatszott Damon hangja. Jaj neki is el kell mondanom a babát.
-Ha jót akartok, szerezzetek egy vödröt és engedjetek be.
-Minek a vödör? -kérdezte Stefan hát mögül Elena.
-Meglátod! -cammogtunk beljebb. Leültem a kanapéra, Damon is odaült mellém és egy pohár Whiskyvel kínált.
-Szerintem nem jó ötlet Damon. -huppant le Klaus is.
-Miért?
-El akarod alkoholizálni a kismamát? -húzta széles mosolyra a száját. Senki nem tudta kit nézzen, Klaust, engem vagy a hasamat. -Nem kell felkapni a vizet! Mindent elmesélünk! -így is lett Klaus beszámolt mindenről. Damon végig a hátamat simogatta és én mindössze csak egyszer hánytam. Rekord! Teljesen ledöbbentek.
-Most akkor lesz egy új hibrid? -nézett hülyén Tyler.
-Igen és Peter, az elvileges jófiú miatt történt mindez! -mondtam és újra kidobtam a taccsot. Damon pedig megérkezett két pohár vérrel a kezében, az egyiket nekem a másikat Klausnak hozta. Milyen udvarias, ahhoz képest, hogy az ő barátnője vagyok, és Klaus gyerekét cipelem a hasamban.
-És ez még nem minden idézem mit mondott: 9 hónap múlva találkozunk a kórházban. -torzítottam a hangom kissé. Majd hátradőltem és kortyoltam a vérből. Szerintem bealudtam mert egy ágyban keltem. Körülöttem senki, kivéve a mellettem fekvő Damont és a szobában lévő kanapén fekvő Klaust. Mindketten aludtak. Mostantól akkor így lesz? Körülöttem ugrál egy ősihibrid és a pasim? Remek... Ennyit a normális életről. Ez Damon szobája, csoda, hogy bengedte Klaust. Vagy lehet, hogy nem is engedte be... Felültem, de vissza is dőltem ugyanis közel volt az újabb hányinger és sehol nem láttam vödröt... Miután úgy éreztem elmúlt, felkászálódtam, persze lassan, és a fürdő felé vettem az irányt. Mire kijöttem, volt vagy 30 perc(hánytam egy kicsit), Klaus sehol sem volt. Úgy döntöttem nem bántom Damont, had aludjon. Lemegyek és eszem valamit. De a konyhában már volt valaki...