Still Dream For You [Luke Hemmings] HU

6.

2016.07.06
Luke.

Miután hazaértem tegnap, még fogtam egy ideig a telefonomat a kezemben, hogy küldjek-e valami cuki üzenetet neki. Végül nem bírtan magammal, és csak annyit írtam, hogy "Jóéjt" , ujjamat egy ideig a küldés gomb felett tartottam, de végül nem küldtem el az üzenetet. Másnap reggel, arra keltem, hogy Petunia a lábujjaim nyalogatja, miközben én a kezembe szorongatom a mobilom. Kutyuskám, mivel éhes volt, bennem pedig nem látott semmi hajlandóságot a felkelésre, ezért elkezdett felmászni a testemen az arcom felé.
- Szépségem! - toltam le magamról. - Ez most olyan volt, mintha egy csatornafedelet ejtettek volna a mellkasomra.
De végül csak kikeltem az ágyból, és adtam neki enni, meg főztem egy kávét, majd a bögrével indultam vissza az ágyamhoz.
Kikotortam az ágyneműből a telefonom, majd beléptem az üzenetekhez, és begépeltem, hogy "Jó reggelt! x ", aztán rájöttem, hogy ez most nem lenne elég ezért inkább úgy döntöttem, elhívom ma valahova, hátha ráér.

" Jó reggelt! x
Mit csinálsz ma? Nem lenne kedved eljönni velem valahova?
Nagyon örülnék neki! :)
Luke xx "

Abban a pillanatban, ahogy elküldtem az SMS-t, eldobtam a telefont az ágy végébe, és belefúrtam a fejem a párnámba. Vártam pár percig, de nem kezdett el csipogni az a szar, magamba már kezdtem feladni az egészet, hogy felültettek, mikor elkezdett a kezemben csörögni, és a kijelzőn Emma neve villogott.
- Szia! - kaptam fel a telefont rögtön.
- Jó reggelt! - szólt bele, lágy reggeli baba hangon.
- Megkaptad az üzenetem? - tértem egyből a tárgyra.
- Uhum, ezért hívtalak. - szinte láttam magam előtt, ahogy kócos hajjal ül, fülén a telefon, és bólogat.
- Nem érsz rá igaz? Semmi gond, akkor majd máskor! - szomorodtam el.
- Semmi baj, csak az az igazság, hogy épp most akartam eligérkezni egy srácnak...- mondta szomorkásan. SRÁCNAK? Milyen srácnak? Teljesen kiakadtam, pánikoltam.
- Milyen srác?? - nem bírtam magammal, rákérdeztem. Inkább most derüljön ki, hogy van valakije, ne akkor mikor már nyakig szerelmes vagyok.
- Ohhh még nem meséltem róla? - kérdezte boldogan, én pedig megreccsentem.
- Nem...még nem.. - suttogtam lemondóan.
- Ohh, pedig nagyon helyes. Magas, szőke, kicsit fura, de nagyon kedves, és rengeteget nevetek ha vele vagyok..- ahogy sorolta fel a dolgokat, mintha kést forgatott volna a szívemben. - .. és imádom a száj piercingjét is, ja és egy esküvőn találkoztunk. - fejezte be a monológját, nekem pedig fülig ért a szám. Miközben vertem a fejem az ágytámlába, hogy milyen idióta vagyok.
- És vele fogsz randizni ma? - kérdeztem, miközben beharaptam a piercingem.
- Hát ezért hívtalak, hogy tanácsot kérjek. - magyarázott tovább. - Szerinted elmenjek vele?
- Szerintem főnyeremény a srác! - próbáltam komoly maradni, de majndem kippukant belőlem a röhögés.
- Azt mondod? Két dolog félő csak vele kapcsolatban..
Hoppá, muszáj volt megkérdeznem.
- Mi lenne az?
- Nehogy lehányjon, vagy összekeverjen a kollegáimmal.... - közölte panaszosan.
- Emmaaaaaa!!! - nem bírtam tovább. - Hányszor fogom ezt még meghallgatni? - nevettem.
- De Luke, ez annyira vicces! - kacagott. - Amúgy meg, elég sokáig.
- De te mégis elmész ezzel az idiótával randizni...
- El bizony! Vagy mondjam le? - tettetett felháborodást.
- Eszedbe ne jusson!! - próbáltam durcis lenni.
- Na és szerinted akkor hol kéne találkozzak a sráccal? - érdeklődött.
Utcára nem mehetünk, se semmi olyan nyilvános helyre, ahol felismerhetnek rajongók. De mivel Sydneyben vagyunk, és minden második ember ismert, ezért ez egy pöppet nehézkés.
- Hát, arra gondoltam, hogy átjöhetnél, és főzhetnék neked valami finomat, nevetnél a rémes vicceimen, én pedig nem érteném a tiédet, aztán filmezhetnénk, vagy amit szeretnél.
- Jól hangzik! De aztán tényleg finom legyen, amit főzöl! Hányra menjek?
- Gyere délre! Elküldom a címet üzenetben.
- De biztos nem zavarok? - kérdezte félénken.
- Nem, csak Petuniával lennék egész nap. - úgy döntöttem, ha ő igy játszik, akkor én is.
- Ohm, Petunia? - kérdezte.
- Aham a kutyám. - nevettem bele a kagylóba.
- Jaaajjj neee, már megijedtem, hogy belerondítok valami kapcsolatba! - de hallottam a hangján, hogy egyáltalán nem szemrehányó.
- Kölcsön kenyé visszajár! Na elküldöm a címem, aztán gyere!
- Rendben, várom! Akkor én el is kezdek készülődni. Sietek! Puszi! - köszönt el.
- Szia! - raktam le a telefont.
Elküldtem neki SMS-ben a címem, majd ránéztem az órára, hogy mennyi időm van. Bő két óra, úgyhogy sietnem kell, gondoltam. Először végigjártam az egész lakást, és elpakoltam mindent, ami akár a jelét is adhatja annak, hogy zenekarban vagyok, énekes vagyok, híres, és díjakat nyerek. Ezért minden lemez, díj, kép, gitárok bekerültek a gardróbomba egy dobozba. Én pedig felkaptam a sapkámat, és a napszemüvegem, hogy lekocogjak a sarki boltba, spagetti alapanyagokért. A konyhámat, mióta itt lakom, kb kétszer használtam. A bolt közepén néztem egy gyors receptet, hogy milyen alapanyagok kellenek, majd miután lefotózkodtam két fannal, a pénztárhoz siettem. Hazaérve, kipakoltam mindent a pultra, és tanácstalanul álltam felettük, hogy mit is kéne csináljak. Végül kínomban felmentem a Youtube-ra, és kerestem tutorial videókat, hogy hogyan kell megfőzni egy ilyet. Hát egy bő órás próbálkozás után, amikor az egész konyha egy háborús csatatérré vált, feladtam a dolgot, és inkább rendeltem pizzát. A konyhát otthagytam a faszba, ahogy volt, én pedig elkezdtem öltözni. Hálisten' Emma érkezése előtt megérkezettt a futár is. Én pedig elkezdtem a nappali asztalkájára kipakolni poharakat, tányérokat, narancslevet, a pizzákat, és minden olyat, amiről úgy gondoltam kellhet a kis panelpiknikhez.
Mire szólt a kaputelefon addigra sikerült valamicskét összerámolnom. Mire odaértem, már láttam Em mosolygós arcát a kijelzőn, majd felvettem.
- Szia, megjöttem!
- Hahó, gyere fel, második emelet, kilences ajtó.
Mire felért már a nyitott ajtóban álltam és vártam.
Halihó! - köszönt, és megölelt miközben adott egy puszit. - Hoztam sütit desszertnek. - mosolygott rám.
Beinvitáltam, ő pedig szájtátva nézett körbe a lakásban.
- Wooow, nektek aztán jól megy ez az autós biznisz! - nézett rám.
- Igen, szerencsére elég eredményes a vállalkozásunk. - helyeseltem.
Az ismeretlen hangokra Petunia is előkerült, és érdeklődve szaglázta meg, és támadta le új vendégünk.
- Szia, te drága! Szóval te lennél Petunia. - hajolt le hozzá, hagyta, hogy a kutya szétnyalogassa, ő pedig puszilgatta őt, és simogatta ahol érte. - Nagyon édes egy baba vagy te.
Miközben ő a kutyámmal volt elfoglalva, nekem volt időm végignézni rajta. Egy fekete farmer volt rajta, egy egyszerű fekete V nyakú felsővel, lábát pedig zokni mintás titokzokni fedte, amin felnevettem magamban. De meg kellett állapítsam, hogy ma is gyönyörű volt. 
- Na és... - egyenesedett fel mellém. - hol van az a finom kaja, amit csináltál ?
- A nappaliban? - néztem rá, elhúzva a számat.
Mikor meglátta a pizzás dobozokat nagyot nevettem, és megnyugtatott, hogy így is tökéletes minden.
Letelepedtünk a kanapéra, magunkhoz vettünk egy-egy szeletet, majd beszélgetni kezdtünk, kicsit kínosan éreztem magam a rendelt kaja miatt, de Emma az első pár falat után ezt is elintézte egy poénnal.
- Nagyon jól főzöl! Esküszöm
Ezzel a két rövid mondatával fel is oldotta a hangulatom, így a beszélgetéseink más irányba terelődtek.
Órákig beszélgettünk. Megtudtam, hogy angol, és csak 2 éve él itt, és, hogy a mamája miatt költöztek ide. Ami egyből megmagyarázta, hogy miért nem ismeri a bandánkat. Mesélt arról, hogy igazán csak egy barátja van itt, és hogy nem volt pasija mióta itt van Sydneyben.
- Na és te? Neked, hogy lehet, hogy nincs barátnőd? - fordult felém érdeklődve.
- Hát tudod, az én munkámba, nehéz úgy párt találni, hogy valakit ne a pénz érdekeljen. - mondtam, és ezzel igazábol nem hazudtam. - Illetve nem nagyon volt az elmúlt idkőkben senki, aki kicsit komolyabban is felkeltette volna az érdeklődésem.
- Ohh, akkor most különlegesnek érzem magam. - mosolygott rám.
- Az is vagy! - nyúltam a kezéért, megfogtam, és közelebb ültem hozzá, és közelről néztem a szemébe. - Emma, értem még soha senki nem tett olyan dolgot, mint amit te csináltál az esküvőn. Otthagyhattál volna az erkélyen, vagy a szobámba egyedül. De nem tetted! Önzetlenül felajánlottad a segítséged, és mindent, amit abban a pillanatban adni tudtál. Elvarázsoltál az első perctől. Persze sejtem, hogy valószínű neked milyen képek, és jelzők vannak a fejedbe rólam. De én odavagyok érted. Ezért kerestelek fel olyan kétségbeesetten, és ezért történt minden úgy ahogy. Tudom neked ez valószinű túl gyors, de muszáj volt elmondanom. - hajtottam le a fejem, miközben még mindig fogtam az egyik kezét, ő pedig a másikkal az állam alá nyúlt, és megemelte azt, hogy ismét egymás szemébe nézzünk.
- Héj, Luke! Mi az, hogy mit gondolhatok rólad? Igen, vicces volt az első pár jeleneted felém, de valami különös okból kifolyólag, nekem ez tetszik. Mert ahogy te is mondtad, soha senki nem tett ilyeneket értem se, sose kaptam rózsát, és sose próbált meg senki így utána járni az infóknak, hogy megtaláljon. Úgyhogy egy percig se bánd, hogy így érzel, mert bennem is hasonló dolgok vannak. - mosolygott rám, én pedig közelebb hajoltam hozzá, vártam, hogy esetleg megállít, vagy valami, de nem történt meg. Csókolóztunk, újra, szenvedélyesen. Percek telhettek el, mikor kezemmel elkezdtem a polója alá vándorolni, és kicsit elhúzódtam, hogy mit szól a dologhoz, mosolyogva bólintott, én pedig újra a szájára tapadtam, és eldöntöttem a kanapén. Már kezdtem volna felhúzni a pólóját, mikor kivágódott a lakás ajtaja, és a bandatársaim csörtettek be rajta.
- Luke, hol a faszomba vagy már? Több mint egy órája tart a próba! - kiabált Michael, a többiek pedig jöttek a nyomába.
Rögtön szétrebbentünk Emmával, én pedig lefagyva meredtem barátaimra, hogy nehogy még egy szót mondjanak, de ők szintén hasonló döbbenettel meredtek ránk.
Én pedig úgy éreztem, hogy most itt lesz vége mindennek.

Sziasztok!
Köszönöm az olvasásokat!
Ha tetszett a rész kommenteljetek, szavazzatok! :)
Most fognak csak az események beindulni, kiváncsi vagyok mit szóltok majd hozzá!
Köszönöm R. , hogy inspirálsz az egészben! 💜
Happy days (:
D.