Still Dream For You [Luke Hemmings] HU

12.

2016.07.14.
Luke.

Másnap reggel csak ültem Emma ágya szélén, és mosolyogva néztem őt. Semmi említésre méltó nem történt köztük az éjjel, helyette átbeszélgettük az éjszakát. Hiába feküdtünk már le, most éreztem magam hozzá a legközelebb.  A szerenádom után, mikor bevánszorogtunk a lakásba, és becsukódott mögöttünk az ajtó, óvatosan elhúzódott.
- Luke. - nézett rám.
- Emma. - néztem le rá mosolyogva.
- Ugye tudod szupersztár, hogy ez nem ilyen egyszerű? - bökött mellkason.
- Szupersztár? - biggyesztettem le a számat. - Jobban tetszett a Bogyó..
- Menthetetlen vagy.. - forgatta a szemét. - Kérsz enni? Vagy inni?
- Vacsizhatunk. - mosolyogtam. Ő kipakolt mindent a hűtőből, és tálcára halmozta, közben teát csinált, én pedig csak ültem a konyhapulton, és azon gondolkodtam, hogy  bassza meg, itt sertepertél körülöttem, nézhetem, hozzászólhatok. Késznek éreztem magamat életem egyik legsorsdöntőbb beszélgetésére, és úgy döntöttem felveszem  a kesztyűt, és harcolok.
- Hozd a tálcát a csészékkel, és a teával. - mutatott a pultra, miközben a kezében egy másik kajával megpakolt tálcát tartott.
A szobájában lepakoltunk az ágyra és elhelyezkedtünk, úgy akárcsak a legeslegelső közös reggelünkön, a kastély kis szobájában.
- Szóval... - kezdtem el, miközben a tányéromra pakoltam a felvágottakat, és zöldségeket. - Mire vagy kiváncsi?
- Igazából, én nem szeretnék kérdezni, azt szeretném, ha elmesélnél mindent, aztán ha van amire kiváncsi vagyok, akkor megkérdezem tőled. - mondta halkan, miközben a teáját szürcsölgette.
Én pedig vettem egy nagy levegőt, és elkezdtem a történetet. Hogy, hogyan és miként álmodoztam arról, hogy egyszer énekes leszek, hogy hogyan alakult meg a bandánk először Calummal és Michaellel, majd Ashton becsatlakozását, az első számokat, sikereket, Louist, és a hirtelen jött hírnevet, a világ körüli turnét, az albumokat, mindent. Folytak belőlem a szavak, ő pedig végig kiváncsian hallgatott, és nem szólt közbe. Még akkor sem, amikor az érzelmi hullámvölgyeimről meséltem, és a magányomról. Végül a mesében elérkeztünk a mostani lemezünkig, és a turnéig, majd az esküvőig. Mikor befejeztem a mesét, beleittam a teámba, ő pedig csak ült, és nézett maga elé. Egy kis ideig még vártam, hogy feldolgozza a hallottakat, de végül nem bírtam magammal.
- Kérlek mondj valamit!
Megrázta a fejét, pislogott kettőt, majd rám emelte gyönyörű szemeit.
- Nem tudom, Luke. - sóhajtott nagyot.
- Mit nem tudsz? - kezdtem el fészkelődni, ami idegességem egyik tünete volt.
- Hogy én képes vagyok-e erre! - tárta szét a karjait, én pedig a fejem ráztam.
- Nem értelek.
- Basszus, te egy világsztár vagy. Én egy senki. Kedvellek, basszus, kurvára kedvellek. De nem akarom a rivaldafénybe élni az életem. Amikor azt is lefotózzák, ha kimész a boltba tejért. Nem szeretnék utálkozó üzeneteket olvasni, és a nyilvánosság elé tárni a pillanataink. Nekem ez nem megy.
Láttam, ahogy egy könnycseppet letöröl a szeméből.
- Baba, figyelj! - másztam át az ágyon, és a kezéért nyúltam. - Mielőtt megtudtad az igazat, érezted egyszer is azt, mikor együtt voltunk, hogy egy hírességgel vagy? Vagy hogy nem olyanok lennénk mint bármilyen más pár?
- Pár? - húzta fel a szemöldökét szipogva. - Nem vagyunk együtt.
- Még. - mosolyogtam.
- Hülye. - nevetett, a szemeit törölgetve.
- Lehet, de még mindig nem válaszoltál a kérdésemre.
- Nem, nem éreztem ezt. De tettél is róla, hogy ne legyünk a nyilvánosság előtt. - mutatott rám.
- Oké, ebben igazad van, de figyelj. - fogtam kezeimbe a könnyektől maszatos arcát. - Megigérem neked, hogyha azt szeretnéd, soha senki nem fog rólunk tudni, háttérben élünk, nem a nyilvánosság előtt. Boldog életünk lesz, viszont akkor valóban nem posztolhatunk nyálas képeket az internetre, mint mások, vagy járhatunk az utcán kézen fogva. De ennek kárpótlásául megigérem neked, hogy boldogabbá teszlek, mint bárki tudna. Olyan életed lesz mellettem, amiről álmodtál, megadok neked mindent. Ott leszek neked jóban és rosszban is, és minden rezdülésemmel azon leszek, hogy boldoggá tegyelek.
- Jézusom Luke, nem esküvőn vagyunk, hogy házassági fogadalmat mondj! - fogta meg ő is arcom, és rázta meg a fejem nevetve.
- De lehetnénk! - húztam fel a szemöldököm.
- Nem is járunk! - ingatta a fejét, én pedig egy hirtelen ötlettől vezérelve megragadtam a derekát, magam alá forditóttam az ágyon, és egy kezemmel összefogtam a kezeit a feje fölött.
- Ez esetben...Emma Gloria Barett, leszel a barátnőm?
- Nem. - válaszolta fejét ingatva, nevetve.
- NEM? - kérdeztem vissza, majd a szabad kezemmel elkezdtem csikizni, ő pedig össze-vissza vergődött alattam, hangosan kacagva.
- Hogy mondtad? - kérdeztem meg újra, beharapva a piercingem.
- Azt mondtam, hogy nem! - nevetett, a kezét rángatva, lábaival rúgkapálva. Ezért kénytelen voltam ráfeküdni félig, hogy ne rúgdoshasson, majd folytattam a kínzását.
- Na, még mindig nem akarsz járni velem??? - próbáltam komoly maradni, de nevettem már én is.
- De szeretnék! - kiabálta lihegve.
Én pedig megálltam a mozdulatban, elengedtem a kezeit, és fölé hajoltam.
- Komolyan mondod?
- Nem, de nem bírom tovább. - kapkodta a levegőt, én pedig csalódottan fordítottam el a fejemet. - Luke, kérlek! Értsd meg! Ez egy nagy csomag amit cipelsz, és csak most avattál be mindenbe! Kell egy kis idő, míg mindent feldolgozok, átgondolok. Félre ne érts, nagyon kedvellek, és a szívem azt mondja megbízhatok benned, de az agyam nem enged a szívemnek. - mondta, miközben a kezei közé vette az arcom.
- Igazad van, én vagyok a fasz. Egyszerre akarok, és mindent.
- Az vagy valóban, de ne verd ezen magad! - hajolt hozzám, és adott egy gyors csókot a számra, majd tovább simogatta az arcom a mondandója közben. -  Nem kikosaraztalak, csak egy kis időt kértem, hogy ne meggondolatlanul ugorjak bele, egy ekkora dologba. Luke te egy sztár vagy, én egy szerény unalmas életet élek. Teljesen más az életstílusunk, és nem is értem mit látsz bennem, hogy az énekes rocksztár mit akar a kis pultoslánytól. - rázta a fejét.
- Hogy mit? Téged, mindenestül.
Lehajoltam hozzá, és ismét váltottunk egy rövid csókot.
- De, én is kérdezhetek valamit? - néztem rà komolyan, ő pedig bólintott.
- Ha tudtad volna, hogy ki vagyok....ott hagytál volna az erkélyen, az esküvőn? - fúrtam a tekintetem az övébe.
- Nem, dehogy! Egy embert láttam ott tele fájdalommal, magatehetetlenül, nem pedig egy potenciális pasijelöltet. Valószinű ugyanúgy veled maradtam volna, de másnap tuti leléptem volna, amint magadhoz térsz.
- Ez esetben, esküszöm örülök, hogy hazudtam. - vigyorogtam.
- Bogyó! - csapott a karomra.
- Na mivan, már Bogyó? - hajoltam le, és pusziltam a nyakába.
- Ne mondj ilyeneket. Nagyon csúnya dolog volt hazudnod! - bigyesztette le a száját.
- Persze, tudom és sajnálom! De ha így jutunk el oda, hogy hozzám tartozz, akkor egy pillanatig se bánom. - hajoltam ismét a nyakára, és elkezdtem csókolgatni.
- Luke, ne! Szerintem ez most egy picit korai lenne. - tolt el magától.
- Nekem úgy rémlik, hogy csináltunk már ennél piszkosabb dolgokat. - vigyorogtam ra kacéran.
- De akkor se. - rakta a kezeit a mellkasomra.
- Oké, rendben! De egy puszit kapok?
Kiskutyaszemekkel néztem rá, ő pedig kuncogva bólogatott, én pedig a szájára hajoltam. Hevesen faltuk egymás ajkait, csókunkat csak a levegő hiánya szakította félbe.
- Puszi mi? - nevetett.
Én pedig legördültem róla,  felálltam, elpakoltam körülünk a tálcákat, kibújtam a farmeromból, és visszamásztam az ágyra. Mögé helyezkedtem, egyik kezemet a feje alá, a másikat pedig a derekára téve, és a lábainkat is összekulcsoltam. Majd végül lekapcsoltam a villanyt, mert az idő igencsak későre járt már.
- Kérdezhetek még valamit? - suttogtam a sötétségbe.
- Hmmm? - dünnyögöt vissza.
- Megbántad, hogy lefeküdtél velem? - kérdeztem félve.
- Nem, nem bántam meg. - ásított. - De mostmár ne agyalj, hanem aludjál te is!
- Igenis! - nevettem fel, majd adtam neki egy puszit. - Jó éjt Baba!
- Jó éjszakát Bogyó! - suttogott, majd percek múlva már mélyen aludt a karjiamban.

Most pedig itt ülök az ágya mellett a széken, és nézem, ahogy ébredezik. Nagyokat pislogva nyújtózkodott, majd nézett körbe, gondolom engem keresve. Mikor kiszúrt egy apró mosoly jelent meg az arcán.
- Jó reggelt! - ásított.
- Szia... - álltam fel, és ültem át az ágy szélére. - Jól aludtál?
- Mit akit leütöttek. - kuncogott reggeli álmoskás hangon. - Mik a tervek mára?
- Nekem délutan el kell mennem próbálni a srácokkal. Te hogy dolgozol?
- Ma még szabad vagyok, holnap délelőtt kezdek. - mosolygott.
- Csodás, akkor ma együtt töltjük a napot, délután elmegyünk próbálni, aztán megyünk hozzám.
- Luke, Luke, Luke! Mi? Én a próbán? Tudod, hogy dolgozom ezen az egészen, de amennyire lehet én próbálnálak titeket normális srácokként kezelni. Nem lennék odavaló amúgy se. - hajtotta le a fejét, én pedig megfogtam a kezeit.
- Ne viccelj Em, miért ne lennél odavaló? Meglátod, mi is hülyülünk, mint akárki. Láttad a haverjaim is milyen hülyék!
- Nem tudom Luke, olyan más világ ez az egész. De a próbán tényleg hagyni szeretnélek, had dolgozz. - simogatta az arcom.
- Akkor kérhetek valamit, és igérd meg, hogy igennel válaszolsz! - néztem rá komolyan.
- Oké... - forgatta a szemeit.
- Holnap, itt lépünk fel Sydneyben, kérlek gyere el, nézd meg a koncertünk. Meg akarom mutatni neked, hogy mit csinálok.
Nagy levegőt vett, nézett rám, majd nagyot sóhajtva bólintott.
- Rendben. Igen. Elmegyek megnézni titeket. - mosolygott, én pedig örömömben a szájára tapadtam.
- Baba, ha már ennyire belejöttél az igenekbe...- mondtam, mikor elhúzódtunk. - Akkor lennél a barátnőm? - villantottam rá egy ezer wattos mosolyt, ő pedig a fejét ingatva, nevetve csókolt meg.

Sziasztok!
Megérkeztem az új résszel!
Remélem tetszeni fog!
Ha így van, akkor hagyjatok nyomot, szavazzatok, és kommenteljetek!
Köszönöm! :)
Mindenkinek kitartást péntekre, és jó hétvégét!❤️
Happy days (:
D. xx