Megbántad? (SerVamp Kuro x Mahiru)

4.fejezet

Egy réten ébredek fel.Körülnézek de minden ugyan olyan.A rétek színes virágok díszítik fel az egy színű zöld rétet.Elindulok az egyik irányba.Hiába megyek előre előre de semmi.Nincs előttem semmi.Ez csak egy üres rét.Vajon álmodok?Igen,biztos csak álmodok.Vajon  SerVamp és Éva kapcsolat miatt lenne?Egyszer csak egy faházat pillantok meg.Még közelebb érve oda gyerek nevetést hallok.Kaede nénikém az!Szemeimben remény csillan fel.Ekkor az ajtón egy kis gyerek robban ki nevetve.Hosszú moha zöld haja majd nem földet éri.Szemei örökzölden,gyermekien csillognak.Szóval ilyen volt gyermekként Kaede nénikém...Ekkor ismételten csak kirobban az ajtó mögötte a már jól ismert lustaság...Vagy még sem?Arcán egy széles vigyor van.Még soha nem láttam így mosolyogni,ilyen őszintén...Könnyek gyűlnek  szemembe.Előttem egy olyan Kuro van akit nem ismerek.Piros szemei vadul csillognak amik Kaede nénikémet keresi.Követem őt.Nem tudok megszólalni.Ha nem vesznek észre az azt jelent hogy nem látnak.Próbálom megérinteni Kurot de csak át suhanok rajta.Mi ez az egész?Ez Kuro egy emléke lenne?

-Gyere már, Aslan!-kiabálja a nevét Kaede néni.Szóval ez volt a neve...Aslan...

-Ne kiabálj már,Kaede!-mondja Kuro mikor Kaede nénikémhez ér.Felemeli nénikémet majd a házhoz sétálnak vissza.

-Ez Aslan emléke.-ijedten tekintek jobbra ahol Kuro lelkét pillantom meg.

-Mi ez az egész?-kérdezem suttogva.Rossz érzés önt el ahogy őket nézem.Egymásba karolva nevetnek.Kuro még sosem nevetett vagy csak mosolyodott el.Megállíthatatlanul folynak könnyeim melyek végül lecsordulnak arcomon és a földre csöppennek.A levegőt is olyan nehéz vennem.

-Ez Aslan emléke.Vagy is ahogy te ismered Kuro.Mielőtt a C-3 levelet küldött volna a SerVamp-oknak ilyen volt.Utána lett ilyen...Mindenkivel szemben.Igazából már ekkor sejtette hogy lesz valami.Majd teljesen összetört.Nem tudta mihez kezdjen.Miután Aslan megölte senseit eltűnt.Nem tartotta testvéreivel a kapcsolatot.Mindvégig kaede mellett volt.Szerelmes lett Kaedébe. De ő mást szeretett.Kaede egy összejött azzal a férfival.Így született meg anyukád.-nem mondok semmit.Még mindig sírok.Olyan fájdalmas őket nézni.Kaede nénikém Kuro karjaiban.

-Miért vagyok itt?

-Itt az ideje a szerződés véglegesítése.

-Véglegesítése?Nem értem...-motyogom.Már semmit sem értek.Eddig minden olyan egyszerű volt...

-A kapcsolat csak akkor teljes ha már egy bizonyos szintet elértek.És most itt az idő.Ez jó is meg rossz is egyben.A rossz az hogy így sokkal könnyebben fognak rátok találni ők.A jó viszont az hogy sokkal erősebbek lesztek.

-Ők?Ki az az ők?Ki fog eljönni és metalálni minket?Magyarázd meg!-kezdek el kiabálni.Eközben az idilli pillanata szertefoszlik.

-Majd Aslan elmondja ha ő úgy akarja.Csak ennyit mondhatok.Most viszont...Fel kell ébredned ebből az álomból...

Zihálva,könnyekkel teli szemekkel ébredek fel az ágyamban.

-Mahiru!-kiabálja nevemet Kuro.Rá nézek.Piros szemei mintha aggódást tükröznének.Letörlöm könnyeimet majd mosolyogva ülök fel én nézek szemeibe.

-Bocsi.Rosszat álmodtam he he he...-vakargatom kínosan tarkómat.

-Mahiru.Sajnálom.

-Mit,Kuro?

-Most már mindent tudsz.Hogy kapcsolatban álltam a nénikéddel.Mikor megszülettél kezdődött egy háború a vámpírok között.És mivel Kaede közeli kapcsolatban állt velem őt vették célba.Viszont akkor jöttél te is.Mahiru.A te anyukád nem autóbalesetben hallt meg 6 éves korodban.Ha nem vámpírok által...Még kisbaba korodban.-nagyot nyelek.Ez...Nem lehet igaz...Az egész életem csak egy...Hazugság...Minden...-Mahiru megbántad...Hogy befogadtál?-kezemet a fülemre teszem.Nem akarom hallani őt.Elegem van.

-Hányszor fogod ezt még megkérdezni?-kérdezem suttogva.Le hajtja fejét.-Tegnap már mondtam,nem?Mit akarsz még?

-Mahiru.Sajnálom.Viszont tettem egy ígéretet.Veled.Mikor anyukád meghalt,Kaede barátjához kerültél.Úgy szeretett téged,mint a saját fiát.Mikor szomorú voltál mindig ki mentél a kertben lévő nagy fához.Éppen arra jártam hogy meglátogassalak titeket és te ott ültél szomorúan a földön.Oda mentem hozzád.

Visszaemlékezés:

-Mit csinálsz itt?-kérdezte tőlem nem mesze valaki.Gyorsan le töröltem könnyeimet habár sokat nem használt.

-Ki vagy te?-kérdezem mikor megpillantok.Kék haja és piros szemei vannak.Egy kék kabát és fehér nadrággal fekete cipővel párosítva.Még sosem láttam őt pedig ez egy kis falu ahol mindenki ismer mindenkit.

-A nevem Aslan.Kaede nénikéd egy barátja.-kedvesen mosolyog rám.

-Tényleg?Ismerted Kaede nénikémet?

-Igen.Ismertem.Amúgy meg...Miért vagy itt kint és sírsz?

-Ma a barátaim elhívtak játszani.Olyan kedvesek voltak velem és én még is...-fejemet ismét térdeimre hajtottam.Ez az érzés annyira rossz.

-Hmmh...Nem szeretnél itt lenni?Rossz itt lenni?-halványan bólintok egyet.-Akkor mi lenne ha egy nap majd velem jönnél?-veti fel az ötletet.Hevesen bólogatni kezdek.Végre valaki aki megért.Kezét felém nyújtja.-Gyere,Mahiru.-meg fogom kezét és felsegít a földről.-Mikor nagyobb leszel,eljövök érted.

-Megígéred?

-Megígérem.-mosolyog rám továbbra is.

-Hmh. Akkor várni fogok rád...Aslan.

Eljövök érted.-ezzel elmegy,mint akit itt sem volt.Eltűnt,akár  a kámfor.

Köszönöm hogy el olvastad. mindenkinek köszönöm a vote-okat és a kommenteket! Nos bocsánatot kérek a késésért de végre kaptam ihletet így megpróbálom gyorsabban hozni a részeket.Azt hiszem ennyi szóval hamarosan jelentkezem! :D <3