Lie To Me [ Lashton ] HU

2.

Ashton.

Egész éjjel feküdtem a hátamon, és a plafont bámultam, miközben a feleségem mellettem aludt. Nem tudtam napirendre térni az érzésekkel amik bennem kavarogtak. Szexeltünk. Mint minden házaspár. Hosszú idő után, végre. Mégse egy kiéhezett szerelmes együttlét volt ez, hanem úgy éreztem magam, mintha kihasználtak volna, holott én is akartam az egészet. De nem ilyen áron. Én ebben az esetben nem a férfi voltam, akit Heather kívánt, csak egy eszköz a saját vágyai kielégítéséhez, amihez valószínű ha nincs az az üveg pezsgő nem is engem használt volna. Szörnyen éreztem magam emiatt az egész miatt. Mert habár minden úgy alakult, ahogy elterveztem, teljesen máshogy sült el a fegyver mint gondoltam, és engem talált be. Az egész tervemmel a házasságunkat, és a kapcsolatunkat akartam helyrehozni, de ahelyett, hogy elkezdtünk volna visszatalálni az egymáshoz vezető útra, helyette sose éreztem még magunkat ennyire távol egymástól. Nyilván felmerül a kérdés, hogy miért nem válunk el? Hát ez a sztori roppant összetett, mert akármilyen is Heather, szeretem őt. Ő a feleségem, és én előtte, a pap előtt, és az egész násznép előtt megfogadtam, az örök hűséget, és, hogy kitartok mellette, amíg a halál el nem választ. Mellette leszek jóban, rosszban. Mi annyira szerettük egymást, nem akartam elhinni, hogy ez csak így elmúlt volna. Ráadásul ott voltak az apósomék, aki a költözésünktől fogva nem nézték jó szemmel ezt az egészet, ahogy élni kényszerültünk. Felajánlották, hogy lakjunk náluk a babával, de csökönyösen lebeszéltem Heathert, mondván, önálló család vagyunk, egyedül kell gondoskodnunk magunkról, és helytállni az életben. Ezt Roger eléggé zokon vette, hogy amikor választás elé állitotta a lányát, hogy döntsön a fényűzőbb kényelmes élet náluk, és a koszos kis egérlyuk között velem, engem választott. A szülei ekkor közölték, hogy a részükről semmilyen segítségre ne számístunk, ha mi ennyire önállóak akarunk lenni. Mert úgyis náluk fogunk kuncsorogni pár hónapon belül. Én már csak ezért is vállaltam rengeteg munkát, hogy mindent ki tudjunk fizetni. Anyukám mindig azt tanította nekem, hogy ha szeretsz valakit küzdjél érte. Én szeretem a családomat, és tényleg mindent megpróbáltam, hogy megadjak nekik mindent, ami tőlem telik. De a legfőbb indok, amiért nem szeretnék hallani a válásról, az Noah. Mindig úgy terveztem, hogy a gyerekeim egy teljes családban nőnek majd fel. Nem kívántam Noahnak azt a sorsot, mint az enyém volt. Kettő éves voltam, mikor apám elhagyott minket. Sosem volt előttem egy férfi példa, ami alapján felnőhettem volna. Ezért is akartam én lenni a legjobb apa, akit csak a fiam kivánhatott magának. Nem akartam, hogy azt a fajta hiányt érezze, amit én.
Ott akartam lenni, és minden olyat csinálni, amire nekem nem volt lehetőségem az apámmal. De azt is tudtam nagyon jól, hogy Rogerék ha esetleg a válás mellett döntenék, úgy intéznének mindent, hogy Noah hozzájuk kerüljön, vagyis Heathez, aki valószínű náluk lakna, és teljesen ellehetetlenítenének a fiamtól. Az apósomék sosem bocsájtanák meg ezt nekem. A gyereket se azért akarnák maguknak mert számít nekik, hanem mert tudják, hogy ezzel okoznák a legnagyobb fájdalmat nekem. Vagyis patt helyzetbe kerültem, akármerre lépek, vesztes vagyok. Ezért sem törődtem bele a sorsomba, és próbáltam helyrehozni, amit csak lehet. Nem értettem a feleségem álláspontját, az egész családalapításról. Mások is lesznek szülők ilyen fiatalon, és igaz hamarabb jött Noah, mint vártuk, és igen járt lemondásokkal, de ettől függetlenül élhettünk volna egy olyan életet, amit ő elképzelt. De ő meg se próbálta, és feladta az elejétől fogva, az egész anyaság dolgot.

Ez volt az a pillanat, amikor hirtelen felültem az ágyamban, mert szinte mellbe vágott a felismerés. A gyerekem ugyanúgy nem egy teljes családban nő fel, ahogy én is. Hiába vagyunk együtt, Noahnak nincs anyja. Jelen van az életében, de még sincs, és születése óta kettőnk helyett nevelem őt. Nem volt ott mikor mászni kezdett. Nem volt ott, amikor először ült fel egyedül. Nem volt ott, mikor megtette az első lépéseket. Se akkor, amikor kimondta az első szavait. Nagyon fájt a felismerés, és úgy éreztem, hogy egy hatalmas hazugságban neveljük a gyerekünket. Szörnyű szülőnek éreztem magam. Megdörzsöltem az arcom, majd egy pillantást vetettem az éjjeli szekrényen az órára. 6:17. Úgy döntöttem letusolok, kávézom, és elmegyek Noahért. Talán a lelkiismeretem tette, de úgy éreztem, hogy vele kell lennem.

Felkeltem az ágyból, és elindultam a fürdő felé, de még az ajtóból visszanéztem az ágyra, ahol ott feküdt ő. Heather, aki egyszerre tette az életem a legboldogabbá, és tette tönkre azt. Nagyot sóhajtva bezártam az ajtót, majd a fürdőben a beálltam a zuhany alá. Ahogy folyt rám a víz, úgy éreztem, mintha megváltásként mosta volna le rólam az éjszaka mocskát. Próbáltam gyorsan végezni mindennel, hogy még azelőtt elindulhassak, hogy a feleségem felkelne. Bár tudtam ha másnapos, képes átaludni az egész napot, de nem bíztam a véletlenre.

Egy 20 percen belül már úton voltam anyáékhoz. Nagyot sóhajtva szálltam ki a kocsiból, és csaptam be az ajtót. Nagy léptekkel közeledtem a ház felé, majd bekopogtam. Anyukám köntösben, egy bögrével a kezében nyitott ajtót.
- Hát te? Azt hittem legalább délig hédereltek. - lépett félre, hogy be tudjak menni mellette.
- Neked is jó reggelt Anya! - húztam el a számat. - Noah ?
- Fiam, reggel 7 van, még alszik. - mosolygott rám.
- Hagyjuk aludni akkor. Mizu? - mondtam, miközben helyet foglaltam a kanapén.
- Ashton Fletcher Irwin. Az anyád vagyok, ismerlek. Engem nem versz át! Mi történt? Sikerült tisztázni a gondjaitok? - fonta össze kezeit a mellkasa előtt, miközben próbált ijesztőnek hatni a tekintetével.
- Jajj Anya! - temettem az arcom a tenyerembe.
- Mi jajj anya? Kisfiam, nem részletekre vagyok kíváncsi, hogy mi történt. Tisztában vagyok a biológiai folyamatokkal, ahogy nyilván te is.. - kacsintott rám, mire közbevágtam.
- Szörnyű volt. Az egész este mint egy rémálom. - hadartam gyorsan, mire anyukám nyitott szájjal állt meg a mondatban.
- Mi történt kisszívem? - ült le mellém, és simogatta meg a hátam.
- Anya..szerintem már nem szeret engem..- kezdtek folyni a könnyek az arcomon.
- Ashi, ne mondj ilyeneket! Miből gondolod ezt? Tudom, hogy voltak, és vannak nehézségeitek, de ez nem jelenti, hogy nem szeretne. Téged csak szeretni lehet.
Könnyeim folytak, de elmosolyodtam ezen.
- Köszönöm! De tegnap beszélgettünk, és úgy érzem Heather a közös életünket Noah nélkül tudja csak elképzelni, és úgy gondolja elvész a fiatalságunk, amíg belesüppedünk a befásult szülők szerepébe. Engem hibáztat, hogy eltávolodtunk, mert sokat dolgozom, és igen hosszú idő után végre lefeküdtünk, de tudod milyen volt? Kínos. A feleségemnek egy üveg italra volt szüksége ahhoz, hogy megkívánjon. Úgy érzem kihasznált. - hajtottam le a fejem, mert szégyelltem magam. - Szörnyű apa, szörnyű férj, és szörnyű ember vagyok.
- Életem! Meg ne halljam ezt! A legcsodálatosabb apa vagy, akit csak kivánhat a fiad. Rajongásig szeret téged, ahogy te is őt. El nem tudod képzelni Ashy, hogy mennyire büszke vagyok rád. Te mindent megtettél, és megteszel nap mint nap a családodért. Annyira büszke vagyok, hogy ilyen érett felnőtt férfi lettél, és úgy érzem ennek kicsit én is a részese voltam. Úgyhogy egy pillanatig ne hibáztasd magad kérlek! Ő adta fel Noaht, rögtön három naposan. Ő nem dolgozik. Ő az aki sose akarta, hogy valaha is egy család legyetek.
Szavai hallattán ismét elmorzsoltam pár könnycseppet.
- De anya.., mi van ha igaza van? Ha igaza van, és valóban túl fiatalok voltunk, és még nem voltunk készen erre?
- Ez egészen biztos. De odaadnád Noaht bárkinek? - húzta fel a szemöldökét.
- Soha! Nincs az az Isten! - pattantam fel.
- Na, akkor meg eszedbe ne jusson igazat adni annak a picsának! - mutatott felém, manikűrözött körmével.
- Anya! Mióta beszélsz te így? - nevettem rá.
- Most nem az számít? Inkább azt mondd, hogy gondolkoztál-e a váláson?
- Te is tudod, hogy miért nem tehetem. Tönkretenném az egész életem, és Noah-jét is, még jobban...Tudod milyenek Rogerék. Nem érdekelné őket, hogy ő egy kisgyerek. - hajtottam le a fejem.
- Tudom kicsim, igazad van. Sajnálom! - simogatta meg a karom. - Azon se gondolkoztál, hogy ettől függetlenül, újra randizni kezdj?
- Házas ember vagyok Anya! Mi az hogy ismerkedni? - háborodtam fel.
- Ash, ti inkább két idegen vagytok, akiket néhány hivatalos papír összeköt, mint házasok. Ismerlek, tudom, hogy kifejezetten éhezel a törődésre, és a szeretetre. Amit meg is érdemelsz, mert mindenkinek jár! Keress valakit, akivel jól érezheted magad!
- El sem hiszem, hogy azt mondod, hogy kezdjek el ismerkedni. - nevettem fel elképedve.
- Hát..- kezdett volna bele, de ekkor megjelent a fiam az ajtóban, a Batmanes pizsamájában, kócos göndör hajjal, a szemét dörgölve.
- Apa? - pislogott rám nagyokat.
Nevetve álltam fel, mentem oda hozzá, és kaptam ölbe.
- Szép reggelt nagyfiú! Jól aludtál? - puszilgattam puha arcát.
- Én jól, de te jól vagy? - fogta meg kis kezecskéivel az arcomat, és aggodalmasan méregetett.
- Igen Noah, mostmár minden rendben! - öleltem magamhoz szorosan. - Mostmár minden rendben.
Belepusziltan a göndör tincsei közé, majd nagyot sóhajtva öleltem magamhoz szorosabban, miközben egyre jobban anya ötletén gondolkodtam. Az ötlet kezdte befészkelni magát az agyamba.

Sziasztok!
Meg is érkeztem az új résszel.
Luke még egy kicsit váratja magát, de így van ez jól.:)
Ha tetszett a rész, kérlek hagyj nyomot, szavazz és kommentelj!
Köszönöm!
Happy days (:
D.