Do you love him? | Namjin ff.

•Part Eight•

Mikor az iskolakapunál beszélgettünk Namjoonnal, elhívott vidámparkba. Elmondása szerint már nagyon rég volt ott, és szívesen kinézne velem. Természetesen habozás nélkül igent mondtam neki, viszont csak akkor, ha elhívhatom magammal Taehyungot is. Nammal kettesben baromira féltem volna elmenni, így hát úgy gondoltam elhívom legjobb barátomat, hogy „kisegítsen" ezügyben.

Erre Namjoon kitalálta, hogy akkor elhívja a Jungkook nevű csapattársát. Nem sok mindent tudtam a srácról, mindössze annyit, hogy ő az iskolai kosárcsapatban a legfiatalabb, valamint minden egyes lány teljesen odavan érte. Viszont ahogy hallottam, nem igazán használja ezt ki, és még nem is volt sosem kapcsolata. Azért kíváncsi lennék, miért is van ez.

Taehyunggal az oldalamon sétáltam a vidámpark bejárata felé. Ahhoz képest, hogy ősz vége volt, egész jó időnk volt, és csak egy pulóverre volt szükségünk. Szívem sebesen dobogott a torkomban. Egyrészt azért, mert végre újra láthatom Namjoont, másrészt pedig most ezzel a kis kiruccanással több órát fogunk együtt tölteni. Nagyon remélem, hogy ez a több óra jól fog majd telni.

Amint a bejárathoz értünk, pont belebotlottunk Namjoonba és Jungkookba. Jungkookkal nem is találkoztam soha a meccseken kívül, valahogy az iskola folyósóin is sikerült véletlenül mindig elkerülnünk egymást. Furcsa volt nekem így látni, hogy nem a jól megszokott piros mezben van, és nincs rátapadva a homlokára a vizes haja. Fekete haja a homlokán pihent, ezúttal szinte tökéletesen bevolt állítva. A ruhája sem különbözött a hajszínétől, hiszen tetőtől talpig feketében volt.

- Sziasztok – köszöntünk szinkronban Taehyunggal a fiúknak.

Namjoon szokásához híven ellenállhatatlanul jól nézett ki, főleg azzal az őszinte mosollyal az arcán, ahogy akkor nézett ránk, mikor visszaköszönt nekünk. Jungkook elé léptem, hogy kezet fogjunk.

- Seokjin vagyok. – mutatkoztam be neki mosolyogva a kezemet nyújtva.

- Kook – felelte lazán, és kezet rázott velem. Zavarodottan felemeltem egyik szemöldököm. Kook?

- Ez a beceneve – szólt közbe Namjoon. Biztos látta az értetlen arckifejezésem.

- Áhh, már értem – mondtam egy apró mosolyra húzva számat.

- Semmi baj, Jin – tette vállamra kezét Tae. Rácsaptam a kezére, hiszen nyilván csak idegesíteni akart azzal, hogy ezúttal kicsit lassú volt a felfogásom. Ő ekkor odament Jungkookhoz bemutatkozni. Addig Namjoon mellé álltam, aki felém fordult.

- Jin, elhívtam még valakit, remélem nem baj. – mondta halvány mosollyal az arcán. Csak legyintettem egyet neki. Vicces, hogy eredetileg csak ketten jöttünk volna, de végül öten leszünk. Ez már talán egy kicsit sok. Nam elkapta rólam a tekintetét, és egy pontba nézve szélesen elmosolyodott, és elkezdett szaladni. Követtem szememmel, és észrevettem azt a plusz egy személyt, akire ő gondolt.

Kim Jisoo.

Namjoon boldogan odafutott hozzá, majd a derekán körülvezetve karját megemelte a talajról és úgy öltelte őt szorosan. A jelenetet végignézve összeszorult a gyomrom. Taehyungra néztem, aki aggódóan tekintett vissza rám. Ő is tudja, mennyire kiborultam most ettől. Ha egész nap elkell viselnem ezt a párost, talán inkább bekamuzom, hogy rosszul vagyok, és hazamegyek. Ami végül is nem is lenne akkora hazugság, hiszen valóban rosszul lettem, csak éppen lelkileg. Emellett rettegek Jisoo-tól, hiszen most is Namjoonnal vagyok.

 Istenem, a mai nap kész halál lesz számomra.

(...)

Végül hiába beszéltük meg, hogy a szabadeséssel kezdünk, természetesen hogyha Jisoo hullámvasútazni akar, akkor azt fogjuk mi is csinálni. Alapból is piszkosul féltem mindig is a hullámvasútakon, az még csak rátett egy lapáttal, hogy én egyedül ültem. Elől ült a Namjoon és Jisoo páros, mögöttük pedig Taehyung és Jungkook, aztán én a harmadik vagonban, egyedül. Tae úgy tűnik tökéletes beszélgetőtársra talált Kookban, aki elvileg szintén ugyan azokkal a játékokkal játszik, amikkel ő. Így hát egészen a hullámvasútig a játékokról beszélgettek. Fogadok, hogy miközben én a halálomon leszek emiatt az istenverte roncs miatt, ők még akkor is a játékokról fognak dumálni. Namjoonék pedig nyilván a szokásos cukiskodásukat csinálják, remek.